Oxigén-terápia akut kórképekben
Több randomizált vizsgálat szerint a nagyvonalúan alkalmazott oxigénkezelés egyaránt emeli a rövidtávú és a hosszútávú mortalitást a konzervatívabb oxigénadagoláshoz képest, közli az OTSZ Online.
A Lancetben megjelent metaanalízisben 25 randomizált vizsgálat 16 037 beteg adatát dolgozták fel. Az eredmények megerősítik az eddigi tapasztalatokat. Például a legújabb SO₂S vizsgálatban úgy találták, hogy az acut stroke-ot szenvedő, nem hipoxiás betegeknek adagolt kisdózisú oxigénkezelésnek sem előnye, sem hátránya nem volt. A DETO₂X-AMI vizsgálat szívinfarktusban szenvedő, nem hipoxiás betegeken állapította meg ugyanezt, ráadásul az AVOID vizsgálatban az akut ST-szegment elevációs szívinfarktusos, de nem hipoxiás betegeknek adott (fölösleges) oxigén-kezelés növelte a biomarkerekkel igazolható szívizomkárosodást.
A 25 randomizált vizsgálat analízise során megállapították, hogy a mortalitási kockázat a liberálisan alkalmazott oxigén dózisától függ, és a kórházi, valamint a hosszútávú halálozási arányok fokozatosan emelkednek, ha az oxigén-szaturáció meghaladja a 94%-96%-os küszöböt. Láthatóan semmi haszna nincs a liberális oxigén-adagolásnak: az oxigén-kiegészítést liberális, vagy konzervatív adagolás szerint kapó csoportok betegei között nem volt semmilyen különbség a kórházi kezelést igénylő pneumoniák száma, a kórházi tartózkodások hossza, valamint a beteg későbbi esetleges rokkantsága tekintetében sem.
Az adatok feldolgozás igazolta, hogy amennyiben oxigént adagoltak a kritikus helyzetben, de nem hipoxiás állapotban lévő betegeknek, akkor 20%-kal nőtt ezen betegek kórházi mortalitása. Például minden 71, liberális oxigén-kiegészítéssel kezelt akut coronaria-szindrómás beteg közül 1 meghal a kezelés miatt. A szerzők szerint az oxigén rutinszerű adagolása akut állapotokban egy régről örökölt dogma.
