Őssejterápia: zuhánas után építkezés jöhet
Visszavetheti az őssejtkutatást az olasz kutatóorvos, Paolo Macchiarini körüli botrány? A kérdést a Magyar Idők tette fel Sarkadi Balázs akadémikus kutatónak.
Az orvosi Nobel-díjat odaítélő bizottság két tagját is lemondatják a hamisítással és bűnös hanyagsággal vádolt olasz őssejtkutató, Paolo Macchiarini ügyében. Az ötvenfős testület vezetője a hónap elején jelentette be, hogy távozásra szólítják fel a stockholmi Karolinska Intézet volt vezetőit, amiért szerepük volt a korábban agyonsztárolt őssejtkutató szerződtetésében.
Kókler vagy kiváló tudós, akivel elszaladt a ló? - tette fel a kérdést a Magyar Idők a történetet jól ismerő Sarkadi Balázs őssejtkutatónak, aki szerint az olasz kiemelkedő eredményeket felmutató szakemberként érkezett a Karolinska Intézetbe, ahol mindent megkapott a klinikai kísérletei végzéséhez. Tudomásul kell azonban venni, hogy az őssejtbeültetések, az őssejtekkel kapcsolatos terápiák nagyon rizikósak. Bármilyen furcsán is hangzik, nem teljesen elfogadhatatlan, ha az ilyen kezelésbe belehalnak a betegek. Ezek a terápiás megoldások csupán néhány éve születtek, a kezdeti szakaszban járunk. Olyan súlyos betegeket kezelnek ilyen módon, akik rövid időn belül egyébként meghalnának. Ha valaki egy ilyen terápiának köszönhetően éveket élhet megfelelő minőségben, akkor vállalhatja azt a rizikót, hogy a kezelés végkimenetele egyébként kétséges.
Egy példával illusztrálja, hogy mire gondol. Néhány napos hír egy arcátültetésen átesett férfi halála. – De ne felejtsük el, hogy éveken át nem szörnyként nézett ki, hanem arca volt. Egy ilyen transzplantált beteg csak úgy tartható életben, ha nagyon erős immunszupresszánsokat (kilökődésgátló szereket) szed folyamatosan. Az átültetett arc a helyén maradt, ellenben a szer fokozta a daganatképződést. Ennél a betegnél is daganat keletkezett, és abba halt bele – magyarázza az őssejtkutató akadémikus. Azaz, a legjobb szándékkal, legszakszerűbben elvégzett beavatkozásoknak is lehet halálos következménye. Orvosnak és betegnek ilyenkor mérlegre kell tennie az előnyöket és a hátrányokat, a várható veszélyeket és a remélt előnyöket. Ha több a haszon, mint a hátrány, a rizikó, akkor érdemes belevágni. Sarkadi Balázs feltételezi, hogy az olasz szakember a kockázatokat nem megfelelően érzékeltette a betegekkel és az intézet vezetésével.