Obezitás, a komplex orvosi megoldásokat kívánó betegség
Bár tartós fogyást és a kívánt vagy ideális testsúlyt életmódváltással a legnehezebb elérni és megtartani, a szakemberek szerint mégis ez a kívánatos módszer, már csak azért is, mert ez jár a legkevesebb szövődménnyel.
Az életmódváltást követő első évben a túlsúlyos és elhízott betegek 40 százaléka képes tartani az elért eredményeket, ugyanez az arány a második évben már csak 27 százalék – derült ki egy, az obezitás kérdéskörét áttekintő háttérbeszélgetésen kedden, Budapesten. Hasonló tendencia figyelhető meg a fogyasztó hatású gyógyszerekkel illetve bariátriai sebészeti beavatkozással elért testsúlycsökkenés esetében, bár utóbbi esetében a betegek 60-70 százalékának sikerül az első évben tartania a kívánt testtömeget, de később ez az arány ugyanúgy csökken, ráadásul akár élethosszig tartó szigorú diétát követel. Az életmódváltás és annak megtartása a legnehezebb, de a legegészségesebb módszer a túlsúly leküzdésében – hangsúlyozták a szakemberek.
Az elhízás nem esztétikai probléma, hanem halálos betegség – szögezte le összefoglalójában Hosszúfalusi Nóra obezitológus és endokrinológus, a Semmelweis Egyetem (SE) Belgyógyászati és Hematológiai Klinikájának egyetemi tanára. – Az obezitás az Egyesült Államokban már megelőzte a dohányzást, mint haláloki tényezőt, a túlsúlyos populáció aránya az Európai Unióban 53 százalék, Magyarországon pedig a lakosság 60 százalékát, mintegy 5,5 millió honfitársunkat érinti. És ez az arány folyamatosan nő. A zsírsejtek száma kora gyermekkorban eldől, ezt követően már csak a zsírsejtek mérete növekszik – hívta fel a figyelmet az SE tanára, hangsúlyozva, hogy a fiatalok körében is rohamosan nő az elhízottak aránya. A 11 éves gyermekek egyharmada már túlsúlyos vagy elhízott, az obezitás mint endémia egyre inkább terjed a 40 év alattiak körében, a fiatalkori 2-es típusú cukorbetegség (T2DM) incidenciája pedig évről évre 5 százalékkal nő.
Az elhízás a T2DM egyik fő rizikófaktora, amit kóros zsírfelhalmozódás jellemez. A túl sok evés és kevés mozgás fehér zsírszövet formájában rakódik le a szervezetben. A bőr alatti rétegek telítődését követően felhalmozódik a belek között, majd a májban, a vesékben, végül a vázizomzatban és a hasnyálmirigyben. Az ektópiás zsírszövet a szervek funkcióját is rontja, ám ez fogyással látványosan javítható. Példaként említette annak a vizsgálatnak az eredményeit, amelyek rámutattak, hogy egy 36 százalékos zsírtartalmú máj 8 hét szigorú diétát követően már csak 2 százalékos zsírtartalmat mutatott. – Minden egyes kilogrammnyi súlycsökkenése pozitív hozadékkal jár – hangsúlyozta Hosszúfalusi Nóra.
Az elhízás nemcsak a malignus betegségek rizikófaktora, elsősorban a térdet és a csípőt érintő ízületi elváltozást is okoz, de a korai öregedéssel, a szellemi funkciók korai hanyatlásával is összefüggésbe hozható – sorolta a az SE tanára, aki szerint össztársadalmi megoldásra van szükség az elhízottak számának csökkentése érdekében. Ennek egyik eleme lehet a szűrés, a vérnyomás, a vérzsírszint évi legalább egyszeri ellenőrzése. Mint mondta, az elhízás visszafordítható,
A nemzetek elsőszámú gyilkosa
A szív- és érrendszeri megbetegedések a nemzetek elsőszámú gyilkosai úgy Európában mint globálisan – fogalmazott Merkely Bála kardiológus, a Semmelweis Egyetem rektora. Hozzátette azt is, az Európai Unióban 1,8 millió haláleset vezethető vissza kardiovaszkuláris okokra, amelynek ára nem csupán az egészségügyi ellátás költségeiben, hanem a családokat ért és az elvesztett munkaerő okozta gazdasági károkban is mérhető. Magyarországon az obezitáshoz kapcsolható költések elérhetik az 1400 milliárd forintot, ami a teljes GDP 3 százaléka.
Az túlsúly és az elhízás a kardiovaszkuláris megbetegedések legfőbb rizikófaktorai, de ezek következtében alvási apnoé, diabézesz, ateroszklerózis, szívelégtelenség, valamint a leggyakoribb kórházi felvételt okozó pitvarfibrilláció is kialakulhat.
Az elhízottaknak 50 százalékkal nagyobb az esélye a cerebrovaszkuláris betegségek kialakulására, és 100 százalékkal magasabb a szívelégtelenség kockázata. Igazolták az obezitás szerepét 13 daganatos betegség esetében is. Az SE professzora arra is felhívta a figyelmet, hogy a szervezetben folyamatos gyulladást okozó ektópiás zsírszöveti következmények kockázata a fogyással mérsékelhető, ezáltal növekszik a várható élettartam, egyúttal mérséklődik a szív- és érrendszeri, valamint az onkológiai megbetegedések kockázata.
Az obezitás elleni küzdelem közös ügy, az egyén, az egészségügy, az oktatás és a kormány közös ügye – emelte ki Merkely Béla, hozzátéve azt is, hogy a halálozás kockázata is meredeken emelkedik az elhízottaknál, átlagosan 5-7 évvel rövidül meg az élettartam 30 feletti BMI esetén. Ugyanakkor úgy vélte, vannak „egészséges elhízottak” is, akiknél a leletekben nem lelhetőek fel az elhízás okozta eltérések, ám náluk is fennáll a kockázati csoportba kerülés esélye, csupán néhány plusz kilo felszedése nyomán.
Komplex szemlélettel a jobb életminőségért
Az orvosok rendszerint már csak multimorbid, az elhízás szövődményeivel súlyosan terhelt betegekkel találkoznak, ilyenkor már csak ezek gyógyításával igyekeznek jobb életminőséget biztosítani a betegeknek, ami nem egyszerű feladat – tette hozzá ki Páll István, a Jahn Ferenc Dél-pesti Kórház obezitológus szakorvosa. Hozzá csatlakozva Bajnok Éva endokrinológus, obezitológus, az Alakorvoslás Program orvosa, aki azt hangsúlyozta, hogy az obezitás komplex megoldásokat kívánó betegség.
Tartós eredménnyel kevéssé kecsegtető divatfogyókúrákba kezd a nagy többség ahelyett, hogy dietetikus szakember segítségét kérné – mondta el Erdélyi Alíz dietetikus, az SE mesteroktatója, aki szerint az utóbbi megoldás bár lassabb, de reálisabb végkifejletet hozhat.
