Nincs az a pénz...
Szél Ágostonnal, a Semmelweis Egyetem két esztendeje regnáló rektorával közöl interjút a Portfolio - kevés olyan fontos kérdése van az egézségügynek, amit ebben ne érintenének.
A lap bevezetőjében összefoglalja: Szél Ágoston kifejtette véleményét a forráshiányról, a kórházak adósságáról, az orvosok elvándorlásáról, a várólistákról, a hálapénzről, a magyar egészségügyi rendszerben rejlő ördögi csapdákról, de részletesen bemutatta, hogy miből és hogyan gazdálkodik egy ilyen csúcsintézmény. Szerinte nincs utólag adott hálapénz, az egyszeri kórházi adósságkonszolidáció önmagában nem jelent tartós megoldást és azt is jelezte, hogy a szakember-elvándorlás ütemének lassulása a gyakorlatban nem érződik, s beszélt arról is, hogy mit vár az egyetemhez kinevezett Szász Károly kancellártól... – fut végi a Portfolio a legfontosabbnak tartott pontokon.
Mi ezek közül itt csak azt a válaszát idézzük, amikor az egészségügy legfontosabbnak tartott problémájáról beszél a rektor:
„Az első és legfontosabb probléma, hogy az egészségügyi ellátás ma lényegesen többe kerül, mint például 100 évvel ezelőtt. A mai technológiák, eljárások, műszerek, gyógyszerek ugyanis lényegesen drágábbak. Valószínűleg a jóisten pénze sem lenne elég, hogy minden embert a lehető legmagasabb színvonalú, a tudomány mai szintjén elfogadható orvosi ellátásban részesítsünk. 40 éve lettem medikus, és akkoriban volt egy olyan mondat a törvényben, hogy minden magyar állampolgár jogosult a tudománynak megfelelő legmagasabb színvonalú orvosi ellátásra. Ezt ma már nem mondja ki senki. Ez önmagáért beszél. Nem tudjuk megtenni, és most már nem is ígérjük. Az olló egyre jobban nyílik a között, amit az orvostudomány ismeretanyaga alapján tenni lehetne és a között, amire megvan a fedezet. Az egészségügy alulfinanszírozottsága olyan objektivitás, amiről senki nem tehet” – idézik Szél Ágostont a portfolio.hu-n.
