Tudomány
Nemvizsgálat a sportolóknál
A gendertesztek sok, ma már teljességgel igazságtalannak tűnő következménnyel jártak. A lengyel Ewa Klobukowskát, aki a tokiói olimpián 4x100 méteres váltóban szerzett aranyérmet, egy számára igazoltan semmi előnyt sem nyújtó genetikai rendellenesség nyomán zárták ki egy 1967-es gendervizsgálat nyomán.
Jellemző, hogy a téma bonyolultsága miatt egy idő után már nőgyógyász, endokrinológus, belgyógyász és szakpszichológus alkotta team vizsgálta a sportolókat, s ők sem tudtak mindig dűlőre jutni egy-egy érdekesebb-bonyolultabb eset kapcsán. A laikus közvélemény, amennyiben tudomással is bír az átmeneti típusok létezéséről, hajlamos azt hermafroditizmusnak tekinteni. Pedig ez, amellett, hogy számos kontextusban bántónak számít, ráadásul még pontatlan is. Hagyományosan a jól látható nemi dimorfizmussal, kétfajta kifejlett nemiszerv-készlettel bíró embertársainkat hívták hermafroditának (ez nagyon-nagyon ritka), miközben a vitatott határesetekben a „másik” genitália többnyire rejtett, csupán nehezen kimutatható, vagy éppenséggel inkább valamelyik fent említett, az átlagostól eltérő kromoszómaleosztásról van szó.
A módszer kritikusai sosem győzték hangoztatni, hogy a fenti módszerek nem csupán jogsértőek és sokszor lealacsonyítóak a vizsgálatnak tipikusan alávetett női sportolók számára, de mindez egy olyan elavult, puszta bipoláris kategóriarendszeren alapul, melyet nap mint nap felülírnak a friss, a nemek közti átmenet folytonos jellegét alátámasztó tapasztalatok. Mások határozottan állítják: teljesen fölöslegesek a fenti tudós-kommandók – a doppingvizsgálathoz levett vizelet alapján rögvest kiderül, ha valaki a másik nem álcájában indult (anélkül, hogy vegzálnák az interszexuális sportolókat). Ehhez ráadásként jöhet az is, hogy a kapott genetikai információkat simán felülírhatja egy egyszerű „helyszíni szemle”: az 1996-os atlantai olimpián például nyolc atlétanő megbukott a genetikai teszten, ám az alapos (s nyilván a felületes gendersztereotípiákat is bevető) fizikai vizsgálat minden szempontból nőnek találta őket.
A sportolói gendervizsgálatok kritikusai újra és újra elmondják: a legtöbb fellelt „rendellenesség”, a normáktól való eltérés még nem jelenti azt, hogy az atlétanő bármiféle fizikai előnnyel indulna a versenyeken nőtársaival szemben – márpedig eredetileg ez lett volna a tesztek célja. Arra pedig tényleg nehezen lehet válaszolni, mit tegyünk a vizsgálatokon bármily szinten érintettnek talált sportolókkal, s miként lehet besuszterolni őket az alapvetően duális jellegű sportszisztémába. Nem kevés emberről beszélünk, elvégre egyes (nyilván vitatott) becslések szerint embertársaink egy százaléka is érintett lehet ez ügyben. Szerencsére a NOB azok ügyét már tudja kezelni, akik transzszexuálisként nemváltoztató műtéten estek át. Nos, ők minden további nélkül indulhatnak választott nemük versenyein, ha átestek egy legalább kétéves hormonkezelésen.
Hermafrodita lehet Caster Semenya dél-afrikai atléta, a nyolcszáz méteres női síkfutás világbajnoka, akin nemvizsgálatot hajtottak végre – írta szeptember elején a Daily Telegraph című ausztrál lap. A 18 éves, férfias kinézetű és mély hangú sportoló nemével kapcsolatban a berlini világbajnokság után merültek fel kétségek. A Daily Telegraph egy, a nemvizsgálatokban részt vett személyre hivatkozva azt írta, hogy Semenyának nincsen méhe és petefészke, viszont belső férfi nemi szervekkel rendelkezik. Emiatt van az, hogy a sportoló szervezetében háromszor annyi tesztoszteront találtak, mint egy átlagos nő szervezetében. Egy nappal korábban a Nemzetközi Atlétikai Szövetség (IAAF) főtitkára az AFP francia hírügynökségnek nyilatkozva kijelentette: „Semenya egyértelműen nő, de talán nem száz százalékig.” Pierre Weiss elmondta, hogy a szövetség november közepén dönt a sportoló sorsáról. A főtitkár közölte, hogy 2005 óta nyolc esetben kellett ilyen vizsgálatot tartani. |