Alumni Találkozó – aki biztosan ott lesz: Molnár Antal

Dr. Molnár Antal szülész-nőgyógyász, onkológus 1971-ben végzett a Semmelweis Egyetem Általános Orvosi Karán. Pályaválasztása nem volt kérdés, hiszen családjában mindenki orvos volt több generációig visszamenőleg. Ahogy visszaemlékszik, akkor még megbecsült, köztiszteletnek örvendő hivatás volt az orvosé. Édesapja nyomdokába lépve lett szülész-nőgyógyász, mert nagyon inspirálta a családfői példa. „Emberségre édesanyám, szakemberségre édesapám tanított”, összegzi a szülőktől kapott szellemi örökségét.

Világos, kijelölt út volt, hogy az egyetemre jelentkezik: bár az első felvételije nem sikerült, nem „lébecolhattam a jómódú édesapám pénzén”, ezért segédmunkásként dolgozott a műanyagiparban. Az akkori szigorú felvételi vizsgát másodjára eredményesen teljesítette, s tanulmányai végeztével 1971-ben doktorrá avatták. A diploma átvételét követő napon be kellett vonulnia féléves katonai szolgálatra, üzemorvos lett egy katonai létesítményben.

Amikor letelt a fél év, a Budai Honvéd Kórházba került polgári alkalmazottként, a szülészeti osztályon volt gyakornok. 1976-ban szakvizsgázott szülészet-nőgyógyászatból, ám hamarosan, 1977-ben távoznia kellett a kórházból, ugyanis az olasz követség egyik csinos alkalmazottjának udvarolt, ám ezt a „külkapcsolatot” nem jelentette feletteseinek. Ez pedig olyan vétségnek számított, ami miatt el kellett hagynia az állását. A szerelemből házasság lett, ahogy mondja: „legalizáltam a kapcsolatot”. Ekkortájt helyezkedett el először egy onkológiai gondozóban, s ebben a választásában is édesapja példája motiválta, aki még hetvenévesen is aktívan dolgozott az egyik fővárosi gondozó vezetőjeként. Molnár doktort a nőgyógyászati terület mindig is jobban érdekelte, mint a szülészet, így került közel az onkológiához.

Olasz feleségét közben hazarendelték, így 1980-ban Olaszországba költöztek. Ez szakmailag nehéz időszak volt, mert akkor még nem voltak egyezmények az orvosi diploma elfogadásáról. Két évig Ausztriában, Grazban dolgozott, ott tudta honosítani diplomáját, és egy laborban kapott munkát.

1991-ben jött haza, és szintén ebben az évben szerezte meg a klinikai onkológiai szakvizsgáját is. 1995 óta a kilencedik kerületi onkológiai gondozóban dolgozik – ma már nyugdíjasként

Az egyetemi évekre szívesen emlékszik, igazából harmadéves korában vette komolyan a tanulást, akkor már „szerettem tanulni az orvosi szakmát”. A patológia rendkívül lekötötte érdeklődését, szinte betéve tudta a kórbonctant, aminek sok hasznát vette később is, hiszen a klinikum alapja a kóros elváltozások pontos ismerete.

Ma is emlékszik az anatómia professzorára, Szentágothai Jánosra, aki briliáns előadó volt, nem szakbarbár, és képes volt a telefonkönyv szárazságú anatómiát érdekesen tanítani. A klinikumban olyan híres európai nagyságok tanították, mint Horányi Béla ideggyógyász professzor, aki híresen szigorú volt, vagy Kerpel-Fronius Ödön gyermekgyógyász professzor, akire az objektivitása, úriembersége miatt emlékszik, és azért, mert kiváló tankönyvet írt. Aki annak tudásanyagát és a szerző gondolkodásmódját elsajátította, az megtanulta a szakmát, állítja Molnár doktor.

Az Alumni Találkozóra meghívót kapott, s ennek hatására megnézte a program honlapját. Kedvet kapott a részvételre, mert érdeklik a bemutató előadások és szívesen körülnéz a Tűzoltó utcai modern épületben, mert nem járt még benne.

Nem bánta meg, hogy orvos lett, de őszintén és szívből sajnálja azokat, akik ma indulnak a pályának, mert ma nem látni, mi lesz a vége…

Ön már jelentkezett? A részletekért kattintson ide!