„Sokat köszönhetek az alma maternek”
Alumni Találkozó – aki biztosan ott lesz: Popovits József
Reméli, sok régi-új ismerőssel találkozik a Semmelweis Egyetem november 25-ei öregdiák találkozóján Popovits József. A hatvani Albert Schweitzer Kórház gasztroenterológiai osztály endoszkópos részlegének vezetője a Semmelweis Egyetemhez fűződő emlékeiről mesél.
Hatvanban született, oda is tért vissza az orvosi diploma megszerzése után dr. Popovits József sebész, gasztroenterológus, a hatvani Albert Schweitzer Kórház gasztroenterológiai endoszkópos részlegének vezetője, aki immár két éve nyugdíjasként látja el feladatát. A Semmelweis Egyetem Általános Orvosi Karán 1975-ben cum laude végzett, 1979-ben szerezte meg a sebészi szakvizsgáját, majd 1991-ben – az országban elsőként –sebészként gasztroenterológiai szakvizsgát tett, köszönhetően Fehér János és Szécsény Andor professzoroknak, akik a mentorai voltak.
Egyetemi tanárai közül jó szívvel emlékszik Horváth Cecíliára és Druga Alízra, akik gyakorlatvezetői voltak az anatómián, sőt TDK-s is volt az Anatómiai intézetben, a Réthelyi laborban. Tanulmányai során jó néhány oktató meghatározó személyiségével befolyásolta pályáját, így például a gyógyszertant tanító Fürst Zsuzsanna professzorasszony, a patológiát oktató Kopper László professzor. Belgyógyászatból Magyar Imre, Kovács Ágota professzorok, sebészetből Szécsény Andor, Faller József, gasztroenterológiából Papp János és Tulassay Zsolt professzorok voltak a példaképei.
Az öregdiák találkozóra készülve szívesen emlékszik vissza Kerpel-Fronius Ödön gyermekgyógyászra és előadásaira, melyen rendszeresen több százan vettek részt, az iskolateremtő professzor mégis szinte név szerint ismerte az évfolyam minden diákját. Kevés hozzáfogható, a tanítványai hétköznapjait is ismerő, érdeklődő, empatikus tanárral találkozott – mondja dr. Popovits József.
Az egyetemen Magyar Imre professzortól a holisztikus szemléletmódot sajátította el, hivatása gyakorlásakor minden esetben ezen elv szerint járt el, hisz abban, hogy a test és a lélek elválaszthatatlan egységet alkot.
Negyedéves orvostanhallgatóként már operálhatott, ám vegyszerérzékenysége miatt egy időre fel kellett hagynia a sebészettel, ezért egy belgyógyászati osztályon dolgozott tovább, szerencsére idő közben megjelentek olyan új készítmények, melyek lehetővé tették, hogy visszatérjen eredeti szakmájához: három évvel később rábízták az Albert Schweitzer Kórház sebészeti őrzőjének vezetését.
A nyolcvanas évek elején a saját intézményében még nem végeztek endoszkópos eljárásokat, ezért a jászberényi kórházban Figus I. Albert és Simon László gasztroenterológusok oktatták erre a diagnosztikai eljárásra. A kilencvenes évek elejére elsajátított minden ismeretet, a szakterület specialistájává vált. A hatvani kórházban rutineljárássá vált ez a beavatkozás és büszkén emlékszik vissza arra, hogy hazánkban itt rendezték az első élő, interaktív endoszkópos konferenciát
Tavaly már részt vett a Semmelweis Egyetem Alumni Találkozóján, kellemesen érezte magát, s azt reméli, hogy idén sok új-régi ismerőssel találkozik majd. Mint mondja, ragaszkodik az alma materhez; személy szerint nagyon sokat kapott az egyetemtől.
Nem kapkodja el a választ, mikor arról kérdezzük, ha újra kezdené, ismét ezt a hivatást választaná-e? Sem igent, sem nemet sem mond, s nem vágja rá, azt sem, hogy csalódott. Úgy érzi, szép szakmai pályát futott be, bejárta a világot.