Nem politika, emberéletek!
Az egészségügy átpolitizáltsága sajnos régiónk jellemzője, ami rontja a betegek biztonságérzetét és a szakma számára nehezíti a hosszú távú stratégiák kidolgozását.
A daganatos betegségek kezelése nagyon komplex feladat. Az elsődleges megelőzés feladata lenne az egészséges életmód támogatása és népszerűsítése. A másodlagos megelőzés célja a betegség mielőbbi felismerése szűrővizsgálatokkal, hogy a beteg minél korábban, és ezért a siker minél nagyobb reményében megkaphassa a megfelelő, hatékony kezelést. A terápia közben és után pedig biztosítani kell a daganatos beteg gondozását, igényeinek kielégítését pszichés, szociális szinten éppúgy, mint palliatív és életvégi kezelés formájában.
Különösen nagy terhet jelent a mellrák, amely régiónkban a nők daganatos halálozásának vezető oka. Globálisan évente 131 260 nő hal meg mellrákban. Az incidenciája az életkorral nő, az esetek kétharmada a 45–75 éves korosztályban fordul elő. A daganatot medián 62 éves korban diagnosztizálják. A korai stádiumban diagnosztizálva a betegséget sokszor érhető el ma már gyógyulás, ezt mutatja az incidencia és a mortalitás jelentős különbsége a fejlett országokban. Azokban az országokban nagy az incidencia/mortalitás arány, ahol többet költenek az egészségügyre.
A metasztatikus mellrák azonban ma is gyógyíthatatlan betegség. A korai stádiumban diagnosztizált betegek 30%-ában később, akár 10-15 év múlva jelentkeznek metasztázisok, emellett sajnos még mindig elég sok beteget csak ebben a késői stádiumban ismernek fel. Ilyenkor is van azonban lehetőség a beteg életének meghosszabbítására és a jó életminőség fenntartására, akár hosszú éveken keresztül is. A gyógyszerfejlesztések egyik célja, hogy a rosszindulatú daganatokat hosszú távon kontrollálva a betegség krónikussá váljon, és a beteg évekig élhesse a megszokott, aktív életét a kezelés mellett. Ma már ez metasztatikus emlőrákban is egyre inkább megvalósítható.
A rosszindulatú tumorok világszerte súlyos gondot jelentenek, de Közép-Kelet Európában még rosszabb a helyzet, hiszen a daganatos betegségekből eredő halálozás 32%-kal nagyobb, mint a nyugat-európai országokban. Bár léteznek országos programok mind a szűrésre, mind a betegek ellátására, a gyakorlati megvalósítás sokszor hiányos. A háttérben állhat a primer és a szekunder prevenció hiánya, a korai diagnózis akadályozottsága és a terápiához való hozzáférés korlátozottsága. Nem kevés szerepet játszik a pénzügyi források hiánya, és a meglévő pénz nem megfelelő elköltése is.
Az egészségügy átpolitizáltsága sajnos régiónk jellemzője, ami rontja a betegek biztonságérzetét és a szakma számára nehezíti a hosszú távú stratégiák kidolgozását. Az eredmények javításához elengedhetetlen, hogy az egészségügy kikerüljön a politikai játszmák közül, prioritássá váljon a mindenkori döntéshozók számára, kiszámíthatóvá és biztonságossá téve az ellátást a jövő és a jelen betegeinek.
Magyarországon a helyzet nem tér el lényegesen a régióra jellemzőtől. A legfejlettebb országokhoz képest el vagyunk maradva az incidencia/mortalitás arányt tekintve, körülbelül a középmezőnyben helyezkedünk el. Az onkológiai centrumok hálózata egységes ellátást biztosít a betegeknek, függetlenül a lakóhelyükről. A központokat úgy alakították ki, hogy biztosított legyen a minőségi munka zálogát jelentő megfelelő esetszám. A betegeknek és az orvosoknak is tisztában kell lenni azzal, hogy az ellátás minősége, és ez által a betegek túlélése összefügg az orvos által kezelt betegek számával, ezért minden beteget el kell juttatni a nagy számú esetet ellátó központokba, ahol adottak a műtét, a sugár- és gyógyszeres terápia lehetőségei.
A ma onkológusának már más kihívásokkal kell megküzdenie, mint akár csak 20 évvel ezelőtt. A modern terápiákkal a rosszindulatú daganatok egyre inkább krónikus betegséggé válhatnak. Ez örvendetes, hiszen növekszik a betegek túlélése. Viszont új feladatot jelent a betegek hosszú távú ellátása, életminőségük, akár munkaképességük biztosítása, pszichés vezetése, szociális problémáik megoldása.
A rák ma még rettegett, sokakban félelmet keltő, halálos betegséget jelentő szó. Reméljük, a következő évtizedek fejlődése elhozza, hogy a daganatos betegek ugyanúgy sokáig és aktívan köztünk élnek majd stigmatizáció, félelem nélkül, értékes éveket töltve családjukkal, mint a ma krónikus betegei.
