2021. június. 20., vasárnap - Rafael.
hirdetés

 

Működik a műanyag antitest élő állatokban – az első vizsgálatok

Először számoltak be kutatók arról, hogy a műanyag antitestek – a szervezet immunrendszere által termelt, a fertőző ágenseket és idegen anyagokat felismerő és ellenük küzdő fehérjék mesterséges megfelelői – élő állatok vérében a természetes ellenanyagokhoz hasonlóan működnek.

A felfedezést a kutatók a Journal of the American Chemical Society-ban tették közzé, és ezt tekintik az első lépésnek afelé, hogy számtalanféle műanyag részecskét lehessen felhasználni az orvosi gyakorlatban, amelyek mindegyikét egy-egy antigén ellen fejlesztik ki. A szóba jövő antigének lehetnek baktérium- vagy vírusfehérjék, vagy a különböző allergiákért (pollen, por, étel, méhméreg stb.) felelős fehérjék.

Közleményükben Kenneth Shea, Yu Hosino és munkatársaik visszautaltak korábbi vizsgálatukra, amelynek során új módszerükkel olyan műanyag nanorészecskéket hoztak létre, amelyek utánozták a természetes ellenanyagokat annyiban, hogy szintén egy antigénhez kötődtek. (A részecskék nagyjából akkorák voltak, mint egy hajszál szélességének ötvenezred része.) Az antigén a melittin volt, a méhméreg fő toxinja. Az antitestet a molekuláris lenyomat technikával hozták létre – a módszer leginkább ahhoz hasonlít, amikor nedves betonban rögzítjük a lábnyomunkat. A melittint kis molekulákkal, monomérekkel keverték össze, majd beindítottak egy kémiai reakciót, aminek folytán a monomérekből polimérek, hosszú láncok alakulnak ki, amelyek megszilárdulnak. A megszilárdult kis műanyag-gömbökből ezután kimosták a melittint, így a nanorészecskéken a melittinnek megfelelő kis kráterek maradtak.

A mostani vizsgálatban, amelyet a japán Naoto Oku munkacsoportjával közösen végeztek, igazolták, hogy a műanyag melittin-ellenes antitestek úgy működnek, mint a természetes ellenanyagok. Egereknek halálos dózisú melittint adtak be, amelynek sejtpusztító hatása van. Azok az egerek, amelyeknek a toxin beadása után azonnal melittin-ellenes nanorészecskéket is adtak, sokkal nagyobb arányban élték túl a mérgezést, mint a csak melittint kapó egerek.

A módszerrel igen sok antigén ellen lehet nanorészecskéket termelni. Shea szerint a nanorészecskék felhasználása valószínűleg mindenütt szóbajöhet, ahol antitesteket alkalmaznak.

ször számoltak be kutatók arról, hogy a műanyag antitestek – a szervezet immunrendszere által termelt, a fertőző ágenseket és idegen anyagokat felismerő és ellenük küzdő fehérjék mesterséges megfelelői – élő állatok vérében a természetes ellenanyagokhoz hasonlóan működnek.

 

A felfedezést a kutatók a Journal of the American Chemical Society-ban tették közzé, és ezt tekintik az első lépésnek afelé, hogy számtalanféle műanyag részecskét lehessen felhasználni az orvosi gyakorlatban, amelyek mindegyikét egy-egy antigén ellen fejlesztik ki. A szóba jövő antigének lehetnek baktérium- vagy vírusfehérjék, vagy a különböző allergiákért (pollen, por, étel, méhméreg stb.) felelős fehérjék.

 

Közleményükben Kenneth Shea, Yu Hosino és munkatársaik visszautaltak korábbi vizsgálatukra, amelynek során új módszerükkel olyan műanyag nanorészecskéket hoztak létre, amelyek utánozták a természetes ellenanyagokat annyiban, hogy szintén egy antigénhez kötődtek. (A részecskék nagyjából akkorák voltak, mint egy hajszál szélességének ötvenezred része.) Az antigén a melittin volt, a méhméreg fő toxinja. Az antitestet a molekuláris lenyomat technikával hozták létre – a módszer leginkább ahhoz hasonlít, amikor nedves betonban rögzítjük a lábnyomunkat. A melittint kis molekulákkal, monomérekkel keverték össze, majd beindítottak egy kémiai reakciót, aminek folytán a monomérekből polimérek, hosszú láncok alakulnak ki, amelyek megszilárdulnak. A megszilárdult kis műanyag-gömbökből ezután kimosták a melittint, így a nanorészecskéken a melittinnek megfelelő kis kráterek maradtak.

 

A mostani vizsgálatban, amelyet a japán Naoto Oku munkacsoportjával közösen végeztek, igazolták, hogy a műanyag melittin-ellenes antitestek úgy működnek, mint a természetes ellenanyagok. Egereknek halálos dózisú melittint adtak be, amelynek sejtpusztító hatása van. Azok az egerek, amelyeknek a toxin beadása után azonnal melittin-ellenes nanorészecskéket is adtak, sokkal nagyobb arányban élték túl a mérgezést, mint a csak melittint kapó egerek.

 

A módszerrel igen sok antigén ellen lehet nanorészecskéket termelni. Shea szerint a nanorészecskék felhasználása valószínűleg mindenütt szóbajöhet, ahol antitesteket alkalmaznak.

Dr. Weisz Júlia
a szerző cikkei

(forrás: Science Daily)
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
hirdetés

Könyveink