Monodózisos pszilocibin depresszió kezelésében
A pszilocibin gyors és klinikailag jelentős javulást idézhet elő, és alternatívát jelenthet azokban az esetekben, amikor a tünetek gyors csökkentése kiemelten fontos.
Egyetlen adag pszilocibin már néhány napon belül gyors és jelentős enyhülést hozhat a depressziós tünetekben. Erre a következtetésre jutott a Karolinska Institutet kutatócsoportja, amely Svédországban elsőként végzett randomizált, kettős vak vizsgálatot a pszilocibin depresszióra gyakorolt hatásáról. Az eredmények szerint a kedvező hatás több mint három hónapon át fennmaradt.
A depresszió világszerte komoly népegészségügyi problémát jelent, amely jelentős szenvedéssel és életminőség-romlással jár. A leggyakrabban alkalmazott kezelési forma az SSRI-típusú antidepresszánsok adása, azonban sok beteg nem reagál megfelelően ezekre a készítményekre, a hatás kialakulása pedig több hetet is igénybe vehet, miközben a mellékhatások gyakoriak. A pszilocibin – amely a köznyelvben „varázsgombaként” ismert gombafajokban fordul elő – korábbi kutatásokban már mutatott antidepresszáns hatást, ám ezek többsége daganatos betegek depressziójára vagy terápiára rezisztens esetekre fókuszált. A mostani, JAMA Network Open folyóiratban megjelent fázis II. klinikai vizsgálat azt elemezte, hogy a szer a gyakori, visszatérő depresszió esetén is hatékony lehet-e.
A kutatásba 20 és 65 év közötti, középsúlyos vagy súlyos, visszatérő depresszióban szenvedő 35 személyt vontak be. A résztvevőket véletlenszerűen osztották be egyetlen 25 mg-os pszilocibin adagot kapó csoportba, illetve egy aktív placebót – niacint – kapó kontrollcsoportba. A niacin jól érzékelhető testi reakciót vált ki, így alkalmas a vak vizsgálati környezet fenntartására. Mindkét csoport ötszöri pszichoterápiás támogatásban részesült a kezelés előtt, alatt és után. A dózis beadásának napján a résztvevők fekvő helyzetben, szemmaszkot viselve, zenét hallgatva, befelé irányuló figyelemmel töltötték az időt.
A kezelés hatását a Montgomery-Åsberg Depresszió Skála (MADRS) segítségével értékelték, a méréseket a beavatkozás után a 8., 15., 42. és 365. napon végezték el, olyan orvosok közreműködésével, akik nem tudták, melyik kezelést kapta az adott résztvevő. A vizsgálatba csak azok kerülhettek be, akik legalább 22 pontos MADRS-értéket értek el. A kutatás elsődleges végpontja a tünetek változása volt a kezelés utáni nyolcadik napon.
Ekkorra a pszilocibint kapó csoportban átlagosan 9,7 pontos csökkenést mértek, míg a placebocsoportban mindössze 2,4 ponttal javultak a tünetek. A két csoport közötti 7,3 pontos különbség statisztikailag szignifikáns és klinikailag is érdemi javulást jelent. A kedvező hatás a 15. és a 42. napon is fennmaradt. A résztvevők önkitöltős kérdőíven is értékelték állapotukat, amely alapján már a második napon kimutatható volt az antidepresszív hatás, és ez több mint három hónapon át tartott.
Hat héttel a kezelés után a pszilocibint kapó csoport 53 százaléka tünetmentessé vált, szemben a placebocsoport 6 százalékával. Egy év elteltével a pszilocibint kapók körében ugyanilyen arányban maradt fenn a remisszió, de ekkorra a két csoport közötti különbség már nem volt kimutatható, mivel a placebo csoport több tagja is felépült.
A kutatók szerint az eredmények arra utalnak, hogy a pszilocibin gyors és klinikailag jelentős javulást idézhet elő, és alternatívát jelenthet azokban az esetekben, amikor a tünetek gyors csökkentése kiemelten fontos. Ugyanakkor hangsúlyozzák, hogy a hosszú távú hatások bizonytalanok, és a visszaesés megelőzéséhez ismételt kezelésekre lehet szükség, amelyet nagyobb elemszámú vizsgálatoknak kell tisztázniuk.
A kezelés általában jól tolerálható volt, a mellékhatások többsége enyhe vagy közepes erősségűnek és átmeneti jellegűnek bizonyult. Két pszilocibint kapó résztvevő azonban tartós és súlyos szorongást élt át, amely orvosi beavatkozást igényelt. A kutatók kiemelik, hogy a módszer nem kockázatmentes, és bizonyos betegek fokozott támogatást igényelhetnek.
A pszichedelikus szerek kutatása módszertani nehézségekkel jár, mivel a szerek hatása könnyen felismerhető, így a résztvevők és a kutatók gyakran meg tudják tippelni, melyik kezelést kapták. Ez torzíthatja az eredményeket, és megnehezíti a valódi hatás elkülönítését az elvárásoktól. A jelen vizsgálatban a résztvevők többsége helyesen találta el, melyik csoportba tartozik, ami a kutatók szerint befolyásolhatta a kimeneteleket.
A következő kutatási lépés a vizsgálat során gyűjtött PET-felvételek, valamint a vér- és agy-gerincvelői minták elemzése lesz. A kutatók azt szeretnék feltárni, hogy a pszilocibin hatással van-e az agy szinaptikus kapcsolódásainak sűrűségére, mivel depresszióban ezek működése zavart szenvedhet. Preklinikai vizsgálatok szerint a pszichedelikus szerek serkenthetik a szinaptikus növekedést, így a kutatók arra keresik a választ, hogy ez a mechanizmus az emberi szervezetben is kimutatható-e.
Írásunk az alábbi közlemények alapján készült:
Single dose of psilocybin provides rapid relief from depression in double-blind study
Irodalmi hivatkozás:
Acute and Late Effects of Psilocybin on Symptoms in Major Depression: a randomised clinical trial, JAMA Network Open (2026). DOI: 10.1001/jamanetworkopen.2026.12589
