Mivel foglalkoznak ma az idegtudósok? III. rész

Ma már azt is tudjuk, hogy néhány skizofréniára hajlamosító génvariáns pozitívan szelektálódik, azaz evolúciós előnyt jelent, valószínűleg azért, mert hatékonyabbá teszi az agyi metabolizmust (Khaitovich, Genome Biology). Ha ezekből a génekből csak kevés van jelen, akkor nem alakul ki a skizofrénia, de a metabolizmus jobb hatásfokú, és kifejezettebb a hatékonyságot növelő agyféltekei lateralizáció. A két agyfélteke így szimultán különböző feladatokat végezhet: a bal hemiszférium kontrollálja a nyelvhasználatot és a jobb kezet, osztályoz, a részletekre figyel, irányítja a rutin viselkedést, míg a jobb félteke az arcfelismerésre, az emóciók kezelésére specializálódik és reagál a váratlan, potenciálisan veszélyes környezeti ingerekre – globális rálátást hoz létre.

Egy márciusban megjelent tanulmány (Bradley S. Peterson, Proceedings of the National Academy of Sciences) szerint azok, akiknél a jobb agyfélteke kérgi területei elvékonyodottak, hibásan reagálnak a szociális stimulusokra, ezért megnő a depresszióra való hajlamuk, a kifejlett depresszió pedig a bal kérgi területek vékonyodásával is jár.
 
Az elmeműködés evolúciójának titkairól más betegségek is segítenek lerántani a leplet. Simon Baron-Cohen cambridge-i kutató szerint az autizmus a normális férfiagy extrém formájának is felfogható, amelyben szélsőségesen fejlett a rendszerezési képesség és alulfejlett az empátiás készség.

Hasonlóképpen az is elképzelhető, hogy a Williams-szindróma a normális női agy szélsőségekig vitt változata. A kórképben szenvedőknél hiányzik egy 25 gént hordozó DNS-darab (deléció következett be az ivarsejt meiózisa közben), a tünetek pedig főleg a szociális életet érintik: a williamses személyiség fokozottan társaságkedvelő, nagyon barátkozó, imád beszélgetni, hiányzik belőle a szociális helyzetekhez társuló félelem, nem érti az interakciók mögötti szándékokat. FMRI-s felvételek tanúsága szerint a Williams-szindrómások amigdalája, a félelem kezeléséért felelős agyterülete nem mutat aktivitást ijesztő, illetve aggódó arcok láttán (nem szociális helyzetekben, például ha kígyóval találkoznak, képesek félni). „Mivel nem értik a negatív érzéseket tükröző mimikát és testnyelvet, machiavelliánus intelligenciájuk alacsony, fokozott kapcsolódási vágyuk ellenére sem tudják elmélyíteni kapcsolataikat. A többiektől való félelem motiválja az alaposabb megértést – fejti ki David Dobbs tudományos szakíró a Williams-szindrómával kapcsolatos eredményeket tárgyaló cikkében, és utal Robin Dunbar evolúciós pszichológus elméletére is, aki szerint a nyelv nem azért jött létre, hogy biztosítsa a hatékonyabb vadászatot, hanem hogy lehetővé tegye a pletykát, a társadalmi viszonyokkal foglalkozó beszédet.

Kazai Anita, Medical Tribune