Mivel foglalkoznak ma az idegtudósok? II. rész

A Journal of Neuroscience január 7-i számában közölt tanulmány szerint például az oxitocin fontos az ismerősök arcának felismeréséhez. A kísérlet azon résztvevői, akik orrspray formában oxitocint kaptak, jobb eredményeket mutattak arcfelismerési tesztekben, miközben a hormon nem befolyásolta az élettelen tárgyakkal kapcsolatos memóriát.

Az orgazmus során is felszabaduló  „szeretethormon” csökkenti a szorongást, így többen azt remélik, használható lesz majd az autizmus kezelésében, mivel hatására javul az érzelmek értelmezése. A szorongás, a depresszió és a poszttraumás stressz (PTSD) kezelésében egyre nagyobb sikerrel alkalmazott MDMA (3,4 metiléndioxi-N-metil-amfetamin, az illegális kereskedelemben ecstasy) is részben az oxitocin szintjének növelésével hat. Az MDMA másrészt növeli a ventromediális prefrontális kéreg aktivitását és csökkenti az amigdala működését. Az amigdalában így csökken a félelemérzettel kapcsolatos idegsejtek aktivitása, a ventromediális prefrontális kéreg pedig fel tudja dolgozni az érzelmeket és tágabb perspektívába helyezi az eseményeket – világít rá a szer hatásmechanizmusára a Journal of Psychopharmacology legutóbbi számában a PTSD-ben szenvedő betegek gyógyításával foglalkozó két norvég pszichiáter, Teri Krebs és Pĺl-Řrjan Johansen. Hangsúlyozzák: a szorongáscsökkentő és antidepresszáns szereket pszichoterápiával együtt kell alkalmazni, csak ekkor segítjük elő a páciensnél az emocionális tanulást.

Az MDMA-t a Parkinson-kór terápiájának kutatásában is használják, mivel segíti a dopamintermelő sejtek túlélését (Jack Lipton, University of Cincinnati). A Parkinson-kóros betegek alacsony agyi dopaminszintje akadályozza az emocionális tanulást, illetve azt, hogy az illető tanuljon a helyzetek pozitív, jutalmazó kimeneteléből – olvashatjuk a Brain című szaklapban májusban megjelent, magyar szerzőket is felvonultató közleményben. A dopamin agyi jutalmazó folyamatokban játszott szerepét és a depresszió megnövekedett előfordulását Parkinson-kórban eddig is ismertük, az viszont új megfigyelés, hogy bár a Parkinson-kóros betegek dopamin-agonistával történt kezelése a jutalom-érzékenységet helyreállítja, elrontja a páciensek büntetés-érzékenységét, azt, hogy tanulni tudjanak a helyzetek negatív kimeneteléből. Ez magyarázza, hogy a kezelt Parkinsonos betegek közül sokan szenvednek az impulzuskontroll zavarában, kóros szerencsejáték-, szex-, alkohol-, evés- vagy vásárlásfüggővé válnak.

Egy másik, a dopaminszint csökkenésével járó betegségnek, a figyelemhiányos hiperaktivitásnak (ADHD) is tünete a kockázatkereső viselkedés, ami öngyógyításként is felfogható, hiszen növeli a dopaminszintet – írja Katya Rubia a Philosophical Transactions of the Royal Society B című szaklap időpercepciónak szentelt különszámában. A londoni kutatónő és csoportja ADHD-s gyerekek agyát vizsgálta fMRI-vel, és a frontális lebeny, a bazális ganglionok és a kisagy csökkent aktivitását detektálta. Ezek a területek a felelősek az idő érzékeléséért, és Rubia bizonyítottnak veszi, hogy az ADHD fő tüneteiért a kóros időpercepció a felelős. Emiatt a betegek a rövid időtartamú inaktivitást is elviselhetetlen hosszúságú unalomként élik meg. Az időpercepció zavara egyébként sok pszichiátriai betegségre jellemző, mániában felgyorsul az idő, depresszióban lelassul, míg skizofréniában a figyelmi és memória-funkciókat is károsan befolyásolja a többséghez képest másként felfogott idő (Kwang-Hyuk Lee, Psychiatry Research).

Kazai Anita, Medical Tribune