Mit kezd a csúcsminisztérium az egészségüggyel?

Konszolidáció – ezzel a szóval foglalható össze a Fidesz programja. Molnár Lajos, az SZDSZ miniszterének 2006-os színrelépése ugyanis alapjaiban rengette meg a magyar egészségügyet; alig maradt valami, amin az elmúlt négy év után ne kellene változtatni.

Az őszödi kitárulkozás után Gyurcsány Ferenc kormányfő számára mentőöv volt, hogy Molnár azt állította: az egészségügyből jelentős összegeket lehet kivonni, és közben modernizációs pályára állíthatják a már akkor is évtizedes technológiai lemaradással küzdő ágazatot. Megszüntettek 16 ezer gyógyító ágyat, vizitdíjat és ágydíjat vezettek be. A kórházakban pedig a 2005-ben ellátottak számánál a következő években csak öt százalékkal kevesebbet kezelhettek, s ha túllépték a határt, az e fölött megbetegedők ellátása után egy fillért sem kaptak. Emellett szétszedték volna az egységes egészségbiztosítást, és a biztosítótársaságok koncessziós jogait néhány százmilliárdért eladták volna, hasonlóan a rádió- és televíziófrekvenciákhoz.

A következmények ismertek: várólisták, orvoselvándorlás, működésképtelen kis kórházcsonkok és csőd szélére sodródó kórházi „nagyüzemek”. Mindez elősegítette a nagypolitikai fordulatot: a Fideszre korábban sohasem szavazó emberek tömege először 2008-ban, a vizitdíj eltörléséről tartott népszavazáson támogatta a narancsos álláspontot, és vált tartósan jobboldali szavazóvá.

Időközben külföldön forradalmi átalakulás történt, amit leginkább a mobiltelefonok elterjedéséhez lehet hasonlítani. Az egészségügyben gyors, kíméletes „mobil” eljárások tömege jelent meg, ezekhez már nem kell kórházban feküdni. Az ellátás súlypontja a high-tech rendelőkbe és a „szalagszerűen végzett”, nehéz (ortopédiai, onkológiai) műtétre szakosodott szakkórházakba helyeződött át. Magyarországon mindez elmaradt – legtovább az egynapos sebészet elterjesztésében jutottunk, de évek óta ott sem történik előrelépés.

Ám még ezt a szintet is csak úgy sikerült tartani, hogy a – többnyire fideszes – megyei önkormányzatok 20 és 30 milliárd forint közötti összegeket öntöttek bele (hitelből) a rendszerbe. Gyors beavatkozásra van szükség, ezért – értesüléseink szerint – tárgyalások folynak arról, hogy az egészségügy még idén százmilliárd forint körüli többlethez jusson. Szó sincs azonban arról, hogy – a bankkonszolidációhoz hasonlóan – csak beleöntenék a pénzt a rendszerbe. Új, takarékosságra épülő érdekeltségi rendszert szeretnének kidolgozni, a pluszpénz nagyobb részét ezen keresztül juttatnák el a működtetőkhöz.

Megtakarításra még mindig van lehetőség. A kórházakat úgy kell elképzelni, hogy azok két nagy részből állnak – egy szállodából, illetve mindabból, ami a gyógyítást szolgálja. Ha drága (és kényelmetlen) „hotel” helyett a beteg a saját ágyában fekszik esténként, mert járóbetegként is el tudták látni, akkor az erre költendő pénz megmarad. Ám – és itt volt Molnár Lajos tévedése – a különbséget nem lehet elvonni, hanem a bérek növelésére kell fordítani.

Az ágazatot vezető államtitkár címének elnyerésére esélyes Szócska Miklós a Semmelweis Egyetem menedzserképző intézetének éléről érkezik. Szócska irányítási módszerét ismerve valószínűsíthető: sosem látott széles rétegeket vonnának be, hogy kitalálják, miként lehetne „feltőkésíteni” az egészségügy betegközeli szintjeit, modern technológiát, szakembereket és pénzt hozva a rendszerbe. (Orvosok százai, ezrei hétvégeken Angliában, Németországban ügyelnek, operálnak, távleleteznek, az ő tapasztalataikat is beépíthetik a hazai gyakorlatba.)

A Fidesz kétharmados többsége megkönnyíti azt a tervet, hogy a konszolidáció részeként növeljék az állami intézmények számát (vagyis az adósság rendezése fejében elkérnék a kórházak működtetési vagy tulajdonjogát az önkormányzatoktól), hogy brit mintára kiépülő nemzeti egészségügyi szolgálatot hozzanak létre. Döntés még nincs erről, de a pártban úgy vélik, mindez a lakosság szempontjából alapvető változást hozna, mert megerősítené a magyar egészségügy leggyengébb pontját, a szervezést. A szolgálat tervezné meg a gyógyulás menetét, a beteg kész forgatókönyvet kapna arról, hol, milyen segítséget kaphat a bajára.

Az új egészségügyi kormányzatnak abban a tudatban kell elfoglalnia hivatalát, hogy csodát várnak tőle, de az orvosok továbbra is elvándorolnak majd, mert a hazai béreket középtávon sem lehet az uniós átlaghoz igazítani. A hálapénz rendszere nem tűnik el, legfeljebb az új, modern ellátóhelyeken mérséklődik, a várólistákat pedig még Angliának is csak többéves „leoperálási” programmal sikerült felszámolnia.

AZ ÖRÖKSÉG

Évente 600 ezerrel kevesebb beteget lehet ellátni.

2005 óta 24 százalékkal nőtt az infláció, a gyógyításra költhető összeg viszont évi 353 milliárdról 325 milliárd forintra csökkent.

Sosem látott várólisták alakultak ki, tömegessé vált az egészségügyi dolgozók elvándorlása.

A pszichiátriai ellátás összeomlott, a krónikusbeteg-ellátás súlypontja a hajléktalanellátó intézményekbe helyeződött át.

A CSAPAT

Az oktatási, a kulturális, az egészségügyi és a szociális tárca összeolvadásából jön létre a munkaanyagokban Nemzeti Erőforrás Minisztériumnak nevezett új csúcstárca. A csúcsminiszterjelölt, Réthelyi Miklós a Semmelweis Egyetem rendszerváltás utáni első rektora, az ország leghíresebb politikus-orvosdinasztiájának, a Szentágothai családnak a tagja. Emellett nemzetközi rangú anatómus. Államigazgatási tapasztalata két érintett korábbi minisztériumnál is van.

A humán csúcstárca leendő közigazgatási államtitkára, a minisztérium másik „nagy örege”, a már az Antall-kabinet idején is hasonló feladatokat ellátó 63 esztendős Jávor András. A Semmelweis Egyetem informatikai intézetét vezető orvos vezette a Népegészségügyi Programirodát 2001 és 2003 között .

Az egészségügyet államtitkárként Szócska Miklós, a Semmelweis Egyetem menedzserképző központjának igazgatója irányíthatja. A Harvard Egyetem John F. Kennedy kormányzati iskolájában mesterdiplomát szerző 50 éves orvos az intézetében az elmúlt évtizedben kiképzett középvezetői hálózatra támaszkodhat.