Mire jó a vényfelíró szoftver?

Az Országgyűlés által tavaly elfogadott gyógyszer-gazdaságossági tövény előírja minden orvosnak, hogy az összes kezelési lehetőségről tájékoztassa a beteget, aki ezt aláírásával igazolja. Ezt követően egy minősített számítógépes program segítségével kell mind a társadalombiztosítás, mind a beteg számára legköltségkímélőbb gyógyszert felajánlania a betegeknek.

  Az OEP honlapján szereplő, illetve egyéb forrásokból elérhető zöld-sárga-piros színkódot tartalmazó úgynevezett vényfelíró szoftverek erre nem alkalmasak, nem is kapták meg a minősítést. Mindössze abban segítik a beteget, hogy az azonos hatóanyagtartalmú készítményekből a patikában (az adott hónapban fizetendő) ár szerint választhasson. Ha számára először írunk fel ilyen készítményt, vagy ha anyagi helyzete megköveteli, ez kétségtelenül fontos útmutató, de ha korábban más készítményt szedett, mielőtt átállítjuk az olcsóbb gyógyszerre, vegyük figyelembe, hogy az árak negyedévente változnak; ami ma a legolcsóbb, a következő hónapban már nem feltétlenül az. És ugye nem célszerű bárkit kitenni pusztán anyagi megfontolásból a folyamatos gyógyszerváltásnak.
  Elkerülhető-e a büntetés a zöld sávos választással? A Medical Tribune körkérdése alapján megdöbbenve tapasztaltuk, hogy sokan azt hiszik, igen. Pedig ez tévedés. A színkódok csak a térítési díjak alapján különböztetik meg a készítményeket, semmit nem mondanak a büntetés alapjául szolgáló támogatás mértékéről. Mivel az azonos hatóanyag-tartalmú, azaz egy fix csoportba tartozó valamennyi készítmény (legyen bár originális vagy generikus) pontosan ugyanannyi (referencia-) támogatást kap, a társadalombiztosítás és a büntetés szempontjából teljesen mindegy, melyiket írjuk. A szankcionálás alapja ugyanis az egy hatástani csoportba tartozó gyógyszerek összessége. Így könynyen előfordulhat, hogy ha két orvos azonos hatástani csoportba tartozó, de más-más hatóanyagot rendel, az egyik csoport zöld mezőbe eső legolcsóbb gyógyszere jóval több támogatást kap (tehát miatta „büntetés jár”), mint a másik hatóanyagcsoport piros mezőbe sorolt készítményei. Könnyen belátható, hogy megfelelő számítógépes program híján lehetetlen a büntetés elkerülése, ugyanis ehhez az egy hatástani csoportba tartozó valamennyi hatóanyag támogatásának mértékét kellene valahogyan összehasonlítani.
   Fontos megjegyezni azt, hogy a számítógépes program csak az azonos hatóanyagú készítmények összehasonlítására alkalmas. Az azonos terápiás csoportba tartozó, de más hatóanyag-tartalmú gyógyszerek egybevetésére – úgynevezett terápiás fix támogatású szerek fogyasztói árának és támogatásának – nincs semmilyen program.
   Az országos átlag kiszámításánál nem veszik figyelembe a progresszivitási szinteket, azt, hogy más típusú szereket rendel egy szakorvos (és itt is rettentő különbségek adódhatnak a különböző szakterületek között), nincs tekintettel arra, hogy a háziorvosok számos medicinát szakorvosi rendelvényre írnak fel, és hogy a helyettesíthetőség miatt az orvos által felírt és a patikában beváltott gyógyszer nem mindig azonos. Nem törődnek azzal, hogy a háziorvosi praxisokba tartozó betegek korösszetétele és morbiditása, ezáltal a gyógyításhoz szükséges gyógyszerek spektruma az ország különböző vidékein nagy különbségeket mutat, s a beteg pénztárcáján kívül teljességgel elhanyagol egy sokkal fontosabb dolgot, azt, hogy a beteg egészsége mennyire állítható helyre az adott szerrel. E döntés meghozatalára lenne jó az orvos, akit az állam drága pénzen képzett arra, hogy szakmai tudása, tapasztalata és judiciuma alapján eldöntse, mi az, ami leginkább szolgálja betege érdekét.
   Mindezeken túl a betegségek diagnosztizálására és kezelésére vonatkozó alapvető orvosszakmai szempontokat és szabályokat a szakmai kollégiumok által írt, az Egészségügyi Minisztérium által közzétett terápiás protokollok tartalmazzák, melyektől eltérni orvosszakmai hiba. Egyébként nem árt tudni, hogy a gyógyszerek támogatását a tb igen szigorú és hosszas vizsgálat után ítéli oda, és csak az a készítmény kap támogatást, melyet több illetékes bizottság is költséghatékonynak talál. Tehát abszurdum olyan alapon büntetni, hogy az orvos a már költséghatékonynak ítélt gyógyszerek közül melyiket választja.
   Természetesen rendkívül fontos szempont a gyógyszer térítési díja és a büdzsé egyensúlyban tartása, de az egészség még fontosabb. Az is lényeges lenne, hogy mindez az orvosok támogatásával és együttműködésével és ne betarthatatlan és követhetetlen rendeletekkel, szankciókkal, hangulatkeltéssel és az orvos iránti bizalom megingatásával történjen.
  Az ügyben egyébként több, a miniszterelnökhöz címzett levél íródott, Herczeg Zita doktornő kezdeményezésére mintegy ezer csatlakozó aláírással készült levelet lapunk augusztus 2-i számában közöltük. A Miniszterelnöki Hivatal a levelet az illetékes Egészségügyi Minisztériumhoz továbbította, ahonnan arra mindeddig nem érkezett válasz, de a hibákat a tárca, illetve az egészségbiztosító is észlelte. Az eddigi módosítástervezet egyetlen érdemi pontja, hogy a szankcionálás bevezetését a jövő év januárja helyett most már júliusra tervezik, tehát a 2008. áprilisa után felírt és kiváltott gyógyszerekre vonatkozna. Csak reménykedhetünk abban, hogy addig eszébe jut valakinek: a gyógyítás felelősségteljes szakma, és a gyógyszer rendelésekor fontos, de nem kizárólagos szempont egy készítmény ára.