Mire elég a költségvetési részesedés?
Ilyen költségvetéshez nehéz lesz megnyerni az orvosokat és szakdolgozókat, véli Kökény Mihály a Magyar Narancs Materia Medica blogján.
Nem könnyű eligazodni a valószínűleg szándékosan áttekinthetetlen rovatrendben. Ami látszik: nem jut több népegészségügyre, a védőnőknek, művese szolgáltatásra és otthoni szakápolásra. A kórházi többletet elviszi a beígért béremelés fedezete, és az, hogy egyes hiányszakmákban csak óriási összegekért tudnak orvost foglalkoztatni. Így a működtetésre nem marad pénz, nem sikerül kitörni az adósságspirálból, még akkor sem, ha felügyelőket állítanak a kórházigazgatók mellé, ahogyan a pénzügyminiszter szeretné. Emelkedik ugyan a gyógyszerkassza, de nem annyira, hogy elegendő legyen korszerű, új gyógyszerek évek óta halogatott támogatására. Ugyanakkor, az idei terveket ismerjük, de zárszámadási javaslat híján a tényleges tavalyi teljesítést nem.
Lemaradásunk az EU átlagához képest folytatódik. Nálunk a költségvetés 8,5 százalékát kapja az egészségügy, az Európai Unióban ez általában 12-14 százalék (Csehországban 18, Lengyelországban 11,2). A növekvő gazdasági teljesítmény ellenére stagnál a GDP arányos ráfordításunk: egészségügyi kiadásaink a GDP 7 százaléka körül mozognak, az EU28 átlaga megközelíti a 10 százalékot. A magánkiadások aránya nálunk 30 százalék feletti, a legmagasabbak egyike az EU-ban. Egészségügyi közkiadásaink a GDP 5 százalékát sem érik el.
Ilyen költségvetéshez nehéz lesz megnyerni a fogyatkozó orvostársadalmat, visszacsábítani a szakdolgozókat, és végképp nehéz lesz hiteles jövőképet adni számukra.
A betegek bizalmáról nem is beszélve.
A teljes írást a Magyar Narancs Materia Medica blogja közli.
