Minőségbiztosítás: csak a homály biztos

Annak ellenére, hogy a január elsejével élessé váló államosítással új időszámítás kezdődik a magyar egészségügy életében, gyakorlatilag nem nagyon van ma olyan szakember, aki meg tudná mondani, mi is lesz az ellátás minőségét ellenőrző, annak fejlesztésében segédkező szakfelügyeleti rendszerrel. Mindez a Falus Ferenc ex-országos tisztifőorvos nevével jelzett, Markáns vélemények elnevezésű beszélgetéssorozat keddi estjén hangzott el, amelyen a szakfelügyelet múltját, jelenét és jövőjét elemezték a részt vevők.

Mint Falus Ferenc fogalmazott: a szakfelügyelet az új tulajdonosi struktúrában egyelőre ismeretelen körülmények közé kerül. Nem tudni, lesz-e pénz, paripa, posztó, azaz kikényszeríthető-e például az intézményekben folyó szakmai munkát (és korábban a szakmai minimumfeltételek meglétét is) ellenőrző 700-800 szakember megfelelő díjazása. A jelenlegi gyakorlat – amelyben havonta körülbelül bruttó 15 ezer forintnyi összeget kapnak az egy-egy szakma csúcsán álló szakemberek, miközben időre elvárt véleményük sok mindent befolyásolhat a gyógyításban – nyilvánvalóan nem tartható.

Hogy változás várható a szakfelügyelet életében is, azt Szócska Miklós egészségügyért felelős államtitkár egy március 29-i rendezvényen jelentette be, amikor arról beszélt: az Egészségügyi Stratégiai Kutatóintézet, az Országos Gyógyszerészeti Intézet, az Egészségügyi Szakképző- és Továbbképző Intézet, az Egészségügyi Minőségfejlesztési és Kórháztechnikai Intézet és az Országos Szakfelügyeleti Módszertani Központ egyes feladatainak összevonásával májustól a kormány új gigaintézményt hoz létre Gyógyszerészeti, Egészségügyi Minőség- és Szervezetfejlesztési Intézet (GYEMSZI) néven. Az egészségpolitika új háttérintézménye foglalkozik a többi közt az egészségügyi technológiák értékelésével, az egységes informatikai rendszer felállításával, de oda tartoznak majdan az egészségügyben elnyerhető uniós pályázatok épp úgy, mint a Semmelweis Terv vitairatában célul tűzött térségi betegút-szervezés, vagy a korábbi szakfelügyeleti rendszer egyes tevékenységi körei.

Ez utóbbi azonban a vitaest résztvevői szerint jelentős problémákat okozhat, ha ugyanaz a szervezet lesz a fenntartó, mint amely ellenőrzi a kórházakban folyó munkát.

Belicza Éva minőségügyi szakértő, a Semmelweis Egészségügyi Menedzserképző Központjának igazgató-helyettese szerint azzal, hogy a GYEMSZI átveszi az egészségügyi intézményeket, nem ellenőrizheti saját magát, a hatósági munka így szerinte nem lesz a GYEMSZI feladata. Mások azonban cinikusan azt kérdezték: ha ennyi a párhuzamosság, akkor vajon miért nem tartozik az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat teljes egészében a GYEMSZI alá?

Poller Imre onkológus főorvos arra is felhívta a figyelmet, hogy a korábbi szakmai minimumfeltételeket nem “update-elték” a szakmai protokollokhoz, ám az államosítás miatt erre talán nem is lesz szükség: újra elkövetkezhet a kórházi belső utasítások kora – ezúttal a GYEMSZI utasításaival. A beteg kezelése irányelveiről keveset, sőt egyre kevesebbet tud majd, hiszen egyébként is “veszünk vissza az ellátásból”. A honpolgár egyre inkább a magánszektort választja, amely a várólisták és az ellátási nehézségek miatt – nemzetközi előrejelzések szerint is – egyre inkább nagy kiegészítő szolgáltatóvá válik az egészségügyben.

A jelenleg érvényes rendelkezések szerint az intézményekben egy-egy kór kezelésére kidolgozott szakmai irányelvek, ezek híján módszertani levelek, illetve helyben kidolgozott szakmai protokollok alapján látják el a betegeket. Csakhogy mint arra például Kincses Gyula egykori helyettes államtitkár, az ESKI nyugalmazott főigazgatója emlékeztetett: szemben a korábbi gyakorlattal, manapság szinte semmit nem tudunk a magánszolgáltatóknál folyó munka minőségéről; jó példa erre a szinte teljesen privatizált fogászat.

Régebben a szakfelügyelet a magánszolgáltatókat is ellenőrizte; azt mindenképpen látni lehetett, hogy az önmaguk által beadott szakmai programot valósítják-e meg – közölte az egykori országos tisztifőorvos. Falus Ferenc szerint azonban gond adódott, s adódik ma is, ha engedélyt sem kértek rá, miközben egészségügyi tevékenységet végeztek a szolgáltatók. Az engedélyezés ma szektorsemleges, ám az új minimumkövetelmények megfogalmazása hosszú ideje várat magára. De nagy gond van a szakmai munka ellenőrzését segítő irányelvekkel is: Belicza Éva adatai szerint Magyarországon jelenleg 485 szakmai irányelv van életben, ezek közül azonban 399 december 31-én lejár.

Az új szakmai kollégium felállásakor az egyik első kérés ezért az volt, hogy az újonnan létrejött tagozatok tekintsék át, mely irányelvek tartoznak a fennhatóságuk alá, és mondjanak véleményt arról, melyik érvényességét nem érdemes meghoszabbítani. A tagozatok feltehetően újabb egy évet, februárban pedig  szakmai képzést, módszertani segítséget kapnak az új, feltehetően külföldi példák adaptálásával létrehozott irányelvek elkészítéséhez.

Egy biztos, betegbarát, közérthető változatot is szeretnének készíteni mindegyikből – mondta el Belicza Éva, aki arra ugyanakkor nem tudott választ adni a fórum résztvevőinek, hogy vajon a nagyközönség számára is nyilvánosak lesznek-e a kórházakban, klinikákon folyó munka minőségét mérő auditok.