A betegútszervezés a politikai bátorság egyik próbaköve
Fővárosi kórházak: minden ingatlan annyit ér, amennyit hajlandók érte fizetni
Interjú Velkey Györggyel
Úgy tűnik a Budapest Koncepcióból egyelőre csak a főváros egészségügyi ingatlanjainak jövője borzolja a kedélyeket. Kiderült, hogy a fővárosi vezérkar nem merő szívjóságból gondolja átadhatónak kórházait, ellentételezést kér, amelynek összege több tízmilliárd forint is lehet. Mennyiben nehezíti ez az átadás-átvételről zajló tárgyalásokat? Ezt is megkérdeztük Velkey Györgytől, az egészségügyi államtitkár kabinetjének tagjától, a kórházszövetség jelölt elnökétől, s nem mellékesen a fővárosi önkormányzat egészségügyi bizottságának elnökétől, mint ahogy azt is: miért hívják betegútszervezésnak azt, ami valójában a régmúltból ismert szigorú beutalási rend?
Mára egyre kevesebb szó esik a szaktárca Budapest Koncepciójáról, s egyre több a vagyonról, az ingatlanok jövőjéről. Az ellentételezés mértékét illetően ráadásul a jelenlegi önkormányzati törvény sem siet az ügymenet segítségére, hiszen olyan törzsvagyonról beszél, amellyel kizárólag szigorú feltételek teljesítése esetén kezdhet bármilyen akcióba tulajdonosa. Az átadás-átvételről tárgyaló bizottság hol tart ennek a kérdésnek a rendezésével?
A felek közötti egyeztetésnek-egyezkedésnek külön, jelentős témáját jelenti az ingatlanügy, amellyel egy részbizottság foglalkozik. Ebben a csapatban az egészségügyi szakállamtitkárság, a fővárosi önkormányzat és a GYEMSZI képviselői mellett a fővárosi, illetve minisztériumi ingatlanvagyonhoz értő szakemberek vesznek részt. Az mindannyiunk számára evidencia, hogy ennek a vagyonnak az átadás-átvételét csak nagyon korrekten lehet lebonyolítani. Komoly értékről van szó, amiért a jelenlegi tulajdonos viseli a felelősséget, neki kell számot adnia a budapestieknek arról, hogy nem elherdálta, hanem jó kezekbe adta a vagyont. Más kérdés persze ennek mértéke. S való igaz, az sem könnyíti meg a helyzetünket, hogy némiképp beszorultunk a jelenlegi, illetve az ezt felváltó, készülő új önkormányzati törvény közé, így aztán konkrét recept sincs egy ilyen aktus lebonyolítására. Egy biztos, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium, valamint a kormány egésze – az ügy súlyára való tekintettel is – különösen érdekelt abban, hogy megfelelő megoldást találjon erre a kérdésre.
Tulajdonképpen hány milliárdról beszélünk? Az elmúlt hónapokban sokféle összeg látott napvilágot, s bár állítólag létezik egy tényleges ingatlan vagyonbecslés úgy két-három évvel ezelőttről, úgy tűnik, e dokumentum felmutatása egyelőre senkinek sem érdeke, hiszen így szabadon variálhatók a számok.
Maradjunk annyiban, hogy minden ingatlan annyit ér, amennyit hajlandók érte fizetni. Az biztos, hogy jelenleg nem nagyon kapkodnak a korábban kiürített kórházi épületekért – bár ezek forgalmi értéke nyilván mértékadó lenne.
A Budapest Koncepcióról szóló kormányhatározat meglepő módon célvagyonról beszél, holott ez, az egészségügyi vagyont különleges védelembe helyező kategória a korábbi miniszter, Mikola István minden erőfeszítése ellenére sem került be az önkormányzati törvénybe. Elnéztek valamit a jogászok?
Az, hogy célvagyonról beszél a kormányhatározat, fontos, jelzés értékű garancia az egészségügyi dolgozóknak, hiszen lényegében azt rögzíti, hogy ez a vagyon az ágazatban marad. Ilyen magas szinten eddig soha senki nem deklarálta ezt.
Vagyis vegyük komoly ígéretnek?
Több annál, hiszen kormányhatározatról beszélünk. S ez azért is nagyon fontos része a Budapest Koncepció fejlesztési elképzeléseinek, mivel a központi régióban nem számolhatunk – illetve csak igen csekély mértékben – uniós forrásokkal. A fővárosban már most is sok nagy értékű ingatlan áll üresen, illetve funkcióvesztetten, ezek megfelelő pénzügyi hátteret jelentenek. Hogy miként, s mikor sikerül mobilizálni őket, hogy ténylegesen mennyit érnek, azt nem tudom, nem vagyok ingatlanszakértő.
Elképzelhető, hogy akár jelzáloghitelt vesznek fel rájuk, amennyiben nem sikerül a gyors eladás, a Budapest Program adott részletének kivitelezése viszont befektetést kíván?
Én inkább úgy fogalmaznék, hogy banki konstrukciók is szóba jöhetnek. Nem az a cél, hogy gyorsan, áron alul kiárusítsuk őket.
Pénzre pedig szükség lesz, hiszen az előzetes kalkulációk szerint a fővárosi program törzsét képező három nagy sürgősségi centrum – egy Budán, kettő Pesten – kialakításának árát 75–76 milliárd forintra saccolják, hozzátéve, hogy ez az összeg további kiegészítésre szorul, aminek forrását az ingatlaneladásokból származó bevételek adnák.
Ennek a becslésnek nem ismerem az alapját, de menjünk sorban. A közép-dél-magyarországi központ kialakításában kulcsfontosságú, a Semmelweis Egyetem külső klinikai tömbjének fejlesztésére vonatkozó Korányi Projektet elfogadták, a szükséges forrás ehhez uniós keretből rendelkezésre áll. Mindannyiunk közös érdeke, hogy ebben a központban olyan funkciók is megjelenjenek – például az idegsebészet vagy a politrauma ellátás – amelyek egy folyamatosan működő sürgősségi centrumba valók. Ha egy ilyen központot a Semmelweis Terv égisze alatt meg lehet valósítani, az megcáfolhatatlanul nagy eredmény a gyógyítás, az oktatás és a kutatás szempontjából. Nézzük Budát, a közép-nyugat-magyarországi térséget. A Szent János Kórház minden mértékadó szakember szerint igen alapos felújításra szorul…
… a János Kórházon – természetesen kizárólag az épületegyüttesről beszélek – talán egy dózer segítene igazán, s aztán piacra a telekkel. Ez az egyetlen patináns fővárosi egészségügyi intézmény, amely nem kapott milliárdokat fejlesztésre, mint az Uzsoki, a Tétényi úti vagy a Bajcsy. Meg is látszik rajta. Ha már ilyen határozott kézzel és ilyen mélységben nyúlnak bele a fővárosi rendszerbe, miért nem teszik meg ezt a lépést is?
Jó nagy csetepatét rántanánk magunkra, lenne nagy pfújolás, nem? Azzal egyébként egyetértek, hogy a Szent János Kórházzal, ezzel az ingatlanállománnyal valamit kezdeni kell. De ha megfogadnánk a javaslatát, akkor is szükség van a kapacitásaira. Egy biztos: ott valami újat és értelmeset kell létrehozni, ami a hiányzó ellátásokat – többek között a budai komplex gyermekellátást – is magában foglalja. Az is változtatásra szorul, hogy egymás mellett működjenek egymással gyakorlatilag alig kooperáló nagy kapacitású intézmények, mint például a Szent János Kórház és a Kútvölgyi Klinikai tömb. S végül a másik pesti, a közép-észak-magyarországi centrum. Az Állami Egészségügyi Központban kihasználatlan kapacitások vannak, mert nincs elegendő TVK-ja, s bár nagyon sok mindent tudnának csinálni, nincs meg az ügyeleti és a területi ellátásban a helyük. Ezeket pedig mindenképp be kell vinni az ÁEK szuper infrastruktúrájába. Itt sem a Holdból vett gondolatokról, nem értelmetlen pénzköltésekről beszélünk. Amennyiben nem lenne Semmelweis Terv és nem alakítanánk ki térségi központokat, ezeket a problémákat akkor is kezelni kellene. Ha innen nézzük, a Budapest Koncepció értelmes válasz a fenti alapkérdésekre.
A Korányi Projekt építési munkálatai állítólag már idén megkezdődnek, az új klinikai központ működésének indítását 2013-ra teszik. A Semmelweis Tervben felvázolt koncepcióból ezek szerint legfeljebb 2013-ban lesz valami.
Ez nagyjából reális kalkuláció. Nyilván lesz egy átmeneti idő, s azt már a korábbi kudarcos átalakítási kísérletekből megtanultuk, hogy csettintésre semmi sem kezd el működni. Arról tehát ne is álmodozzunk, hogy január elsején egyszer csak varázsütésre megjelenik három nagy sürgősségi központ, csillogó-villogó épületekkel. Néha azzal vádolják az egészségpolitikát, hogy lassú. Ha az elmúlt évet elemezzük, látható, hogy volt egy Semmelweis vitairat, amely hosszú szakmai diskurzus során kezdett határozott, konkrét alakot ölteni, ebből lett a mai Semmelweis Terv. A szakmai konzultációk felgyorsultak, az új szakmai kollégium szisztematikussá tette a szakértői munkát, de még most sem vagyunk igazán a végén. Így például még mindig nincsenek meg a pontos térséghatárok, s akadnak más kérdések is, amelyek a politika döntésére várnak. Ahogy ezek megszületnek, megkezdődhet a szervezés, társítva az építkezésekkel. Lényegében egy jó pár éves átalakítási program veszi kezdetét, amihez nélkülözhetetlen a tartós politikai támogatás.
Mi lesz a többi fővárosi intézmény sorsa? Városi kórházként funkcionálnak majd?
A választ az interjú folytatásában olvashatja, melyben Velkey György beszél a Tétényi és az Uzsoki utcai kórházat, az Országos Sportegészségügyi Intézetet és az ORFI-t érintő kérdésekről is. A szakember elmondja a betegutakat érintő elképzeléseket és magánvéleményét is azzal kapcsolatban.