Milyen testmozgás tesz legjobbat a szívnek?
Egy új vizsgálat eredménye szerint az aerob gyakorlatok és súly-tréning kombinációja ajánlható leginkább a túlsúlyos embereknek, akikben nagy a diabétesz és a szívbetegség kockázata.
Azok, akik csak aerob gyakorlatokat végeznek, fogynak és derékbőségük kisebb lesz – ez azt jelenti, hogy az aerob munkavégzés szintén jó – és kevésbé időigényes – lehetőség, mondják a kutatók. Azoknál viszont, akik csak súlyt emeltek, a szív egészségét illetően nem sok változást tapasztaltak, bár a személyek izomereje nőtt.
Mint azt dr. Timothy Church, a Louisianai Állami Egyetem munkatársa – aki nem vett részt a vizsgálatban – elmondta, az eredmények összhangban vannak más vizsgálatokéival és a fizikai aktivitásra vonatkozó irányelvekkel, amelyek szintén az aerob gyakorlatokat ajánlják egy kevés súly-tréninggel kiegészítve.
A vizsgálatot az USA-beli észak-karolinai Duke Egyetem kutatói végezték Lori Bateman vezetésével, és 196 túlsúlyos, fizikailag inaktív személyt vontak be. Véletlenszerűen három csoportra osztották őket: az egyik hetente háromszor súly-tréninget végzett, 8 gépen, hogy mind a felső, mind az alsó testfél izmait erősítsék; a másik csoport aerob gyakorlatokat végzett heti két órán át, szintén gépekkel – ez nagyjából annak felelt meg, mintha 19 km-t mentek vagy kocogtak volna; a harmadik csoport mindkét féle gyakorlatot végezte.
A 8 hónapos edzés alatt a résztvevők több mint egynegyede abbahagyta a programot, másoknál pedig nem lehetett elvégezni az edzés utáni egészségügyi vizsgálatot. Végül összesen 86 személy edzés előtti és utáni állapotát tudták összehasonlítani a kutatók. A súly-tréning csoport tagjai mintegy 0,7 kg-nyit híztak és derékbőségük kissé nagyobb lett, azonban a szívvel és a diabétesszel kapcsolatos kockázati tényezők nem változtak. Az aerob gyakorlatokat végzők átlagosan 1,4 kg-ot fogytak és derekuk 1,3 cm-nyivel lett karcsúbb. Azok, akik mindkét tréninget alkalmazták, 2,8 kg-ot fogytak és derékbőségük 2,5 cm-rel lett kevesebb. Az utóbbi csoportban csökkent a diasztolés vérnyomás és a trigliceridek vérszintje is, valamint a metabolikus szindróma pontszáma, amely a szívbetegség és a diabétesz kockázati tényezőit tükrözi.
A statisztikai elemzés azonban azt mutatta ki, hogy nem volt szignifikáns különbség a második és a harmadik csoport eredményei között – bár ez talán a viszonylag kis esetszámnak tudható be.
A kutatók arra nem tudják a választ, hogy a kombinált fizikai aktivitás valamivel jobb hatása minek köszönhető: specifikusan a súly-tréningnek-e vagy pedig annak, hogy ennek a csoportnak a tagjai több időt töltöttek edzéssel. A súly-tréning erősíti az izmokat és a csontokat, ezért valamelyes súlygyarapodáshoz vezethet, de a test összetétele előnyösen változik meg – az izomtömeg nő a zsír rovására.
Mivel az aerob gyakorlatok önmagukban majdnem olyan hasznosnak bizonyultak, mint súly-tréninggel kiegészítve, dr. Bateman azt mondta, hogy „ha mérlegre tesszük azt is, hogy mennyi időt töltünk az edzéssel azért, hogy csökkentsük a diabétesz és a szívbetegség kockázatát, akkor a mi vizsgálatunk szerint az aerob gyakorlatokkal lehet ezt a leggazdaságosabban elérni. Ezzel persze nem azt akarom üzenni, hogy a súly-tréning ne lenne kiváló eszköze a testösszetétel előnyös megváltoztatásának és erőnlétünk javításának”.