Milyen jogok illetik meg a haldoklót és a hozzátartozókat?
Az elmúlt hónapokban Karsai Dániel ügye kapcsán gyakran előkerült az eutanázia kérdése. Vajon mindenki számára adott, hogy az életvégi út ösvényét járva, azt a lehető leghumánusabb módon, méltósággal, szeretettel, hozzátartozók által kísért módon tehesse? Dr. Zeller Judit jogásszal a WMN-hu beszélget.
Talán nincs közöttünk olyan, aki ne arra vágyna, hogy majd egyszer, egészséges és teljes élete végén egy nap békében elaludjon. Ha pedig mégsem így alakul, lehetőleg gyorsan, és szenvedés nélkül érhessen véget az élete. Az átlagéletkor megnövekedésével és az orvostudomány vívmányaival azonban a legtöbbünk hosszantartó állapotromlást vagy betegséget követően távozik. És ezen az úton számos kérdés merülhet fel, amiben döntéseket kell hozni.
„Az egészségügyi ellátás legfontosabb alapelve az, hogy bármilyen kezeléshez a beteg tájékozott beleegyezése szükséges. Kivételt képeznek az életmentő beavatkozások. Amikor azonban valaki nagyon súlyos és gyógyíthatatlan betegségben szenved, akkor ezeket a kezeléseket is visszautasíthatja. Mondhatja, hogy már nem akar újraélesztést, nem akarja, hogy gépekre helyezzék, nem vállal egy újabb műtétet vagy egy antibiotikumos kezelést” – kezdi Zeller Judit.
A valóságban ugyanakkor gyakran adódhatnak olyan helyzetek, amikor a beteg nincs döntésképes állapotban (pl. dementált állapot vagy gyógyszerhatás miatt, esetleg azért, mert kómában van). Ezekben az esetekben az egészségügyi törvényben meghatározott sorrend szerinti családtagok azok, akik élhetnek a visszautasítás jogával. Ők azonban nem utasíthatnak vissza olyan beavatkozást, amelynek az elmaradása maradandó károsodást okoz a betegnek, illetve a visszautasítás nem terjedhet ki az életmentő vagy életfenntartó beavatkozásokra. Ráadásul a jogász tapasztalatai szerint a hozzátartozók általában nem rendelkeznek információval arról, hogy a beteg az egyes életvégi helyzetekben hogyan választana. Ennek pedig az az oka, hogy Magyarországon csak nagyon kevés családban beszélgetnek arról, hogyan szeretnének vagy hogyan nem szeretnének majd meghalni. Ha pedig a családtagok egymással nem értenek egyet valamiben a beavatkozások, kezelések, vizsgálatok kapcsán (pl. több testvér jogosult arra, hogy rendelkezzen), akkor az egészségügyi személyzet hozhat döntést arról, hogy a családtagok által képviselt lehetőségek közül melyik a legkedvezőbb a beteg számára.
Bár kevesen tudják, több módja is van az életmentő vagy életfenntartó kezelés, beavatkozás visszautasításának akkor is, ha a beteg nincs döntésképes állapotban. Egyrészről az egészségügyi törvény lehetővé teszi, hogy az orvos kimondhassa, ha egy újabb kezelés vagy beavatkozás szakmai szempontból már nem indokolt. A gyakorlatban mégis teljesen változó az, hogy ez indokolt esetben megtörténik-e, még akkor is, ha az újabb beavatkozás (pl. egy gyomorszonda alkalmazása egy haldokló idős betegnél) éppen, hogy gátolja a halál természetes lefolyását, és esetleg meghosszabbítja szenvedését.
„Felelős döntést ezekben a kérdésekben egy orvos akkor tud hozni, ha ezt megelőzően nyíltan és több alkalommal konzultál a beteggel/hozzátartozókkal arról, ha egy kezelésnek egyszerűen már nincs értelme. Ha azonban az orvos nem vállalja ezt, és a beteg sincsen döntésképes állapotban, akkor a bíróság is jóváhagyhatja a hozzátartozónak azt a döntését, hogy az életmentő, életfenntartó kezelést visszautasítja.
A fentieken kívül pedig a törvény még lehetőséget biztosít a kezelést visszautasító döntések előzetes meghozatalára ún. előzetes egészségügyi rendelkezés formájában is.
