Mikroműanyagok felhalmozódását mutatták ki az ember intim testrészeiben is

Az 5 mm-nél kisebb átmérőjű mikroműanyagok elterjedése a szárazföldi és vízi ökoszisztémákban, valamint a légkörben komoly környezeti aggályt okoz. Különösen a tengeri állatok gyomor-bélrendszerében kimutatott mikroműanyagok még inkább rávilágítottak arra, hogy ezek akkumulációja milyen veszélyt jelent a környezetre. A közelmúltban végzett tanulmányok már arról is beszámoltak, hogy a mikroműanyagok emberi szervekben és szövetekben, például szívszövetben, tüdőben, méhlepényben és székletmintákban is felhalmozódtak. A mikroműanyagok kis mérete lehetővé teszi, hogy kölcsönhatásba lépjenek a szervezettel és immunválaszt váltsanak ki. Míg a mikroműanyagok lenyelése vagy belélegzése olyan szervekben, mint a máj, a belek, a vesék és a tüdő potenciálisan a keringési rendszerben való felhalmozódáshoz vezethet, a bőrrel való érintkezés csak a 100 nm-nél kisebb méretű mikroműanyagok tekintetében ad okot aggodalomra, mivel ezek képesek áthatolni a bőrön is.

A mostani tanulmányban hat olyan merevedési zavarban szenvedő beteg vett részt, akiknél többkomponensű felfújható péniszprotézis behelyezését végezték sebészeti úton. A műtét során mintákat vettek a pénisz szöveteiből. Ennek érdekében a kutatók szigorúan csak üveg és fém laboratóriumi eszközöket használtak, hogy a szövetminták ne szennyeződjenek külső forrásból származó mikroműanyagokkal.

A mikroműanyag-polimerek lézeres infravörös mikrospektroszkópiával történő azonosítását kezdetben különböző forrásból származó mikroműanyag-referenciaanyagok, például akrilnitril-butadién-sztirol, mesterségesen öregített poliamid, cellulóz-acetátpor, kriomerizált polisztirol, polietilén-tereftalát, polietilén, polietilén, polietilén, polipropilén és polivinil-klorid felhasználásával validálták. A szövetmintákból a mikroműanyagokat nátrium-hipoklorit és kálium-hidroxid kombinációjával extrahálták, majd aranybevonatú polietilén-tereftalát-glikol membránszűrőkkel szűrték.

A vizsgálat megállapította, hogy a lézeres közvetlen infravörös spektroszkópia a minták több mint 80%-ában 20 µm és 500 µm közötti méretű mikroműanyagokat tudott azonosítani, míg a pásztázó elektronmikroszkópia a mintákban akár 2 µm átmérőjű mintákat is kimutatott. A péniszszövetmintákban hét különböző típusú mikroműanyagot találtak, a mikroműanyagok 47,8%-át a polietilén-tereftalát, 34,7%-át pedig a polipropilén tette ki. A mikroműanyagok ezen két típusa a csomagolásban és a mindennapi fogyasztási cikkekben, például az ital- és élelmiszercsomagolásokban, valamint az újrafelhasználható műanyag palackokban és tárolókban általánosan használt, nem biológiailag lebomló polimer.

Korábbi tanulmányok már beszámoltak a mikroműanyagok spermiumok minőségére és számára, valamint a férfi meddőségre gyakorolt hatásáról. Az egérmodell-vizsgálatok azt is kimutatták, hogy az ivóvízzel mikroműanyagokat lenyelt egereknél a kontrollcsoporthoz képest csökkent az élő spermiumok száma.

A vizsgálatok azt is jelezték, hogy a mikroműanyagok morfológiai rendellenességeket okozhatnak a spermiumokban, valamint a gyulladásos markerek, például a nukleáris faktor κB és az interleukin B és IL-6 emelkedését válthatják ki. A vizsgálat eredményei arra is utalnak, hogy a mikroműanyagok aggregációja a péniszszövetben összefüggésbe hozható a merevedési zavarokkal, de egyelőre ez a feltételezés további kutatásokat igényel.

Pete Linforth képe a Pixabay-en

Írásunk az alábbi közlemények alapján készült:

Research finds microplastics in human penile tissue

Detection of microplastics in the human penis

Irodalmi hivatkozás:

Codrington, J., Varnum, A. A., Hildebrandt, L., Pröfrock, D., Bidhan, J., Khodamoradi, K., Höhme, A., Held, M., Evans, A., Velasquez, D., Yarborough, C. C., GhaneMotlagh, B., Agarwal, A., Achua, J., Pozzi, E., Mesquita, F., Petrella, F., Miller, D., & Ramasamy, R. (2024). Detection of microplastics in the human penis. International Journal of Impotence Research. doi:https://doi.org/10.1038/s41443024009306. https://www.nature.com/articles/s41443-024-00930-6