Miért támogat százmilliókkal az állam magánegészségügyi szereplőket?
Miért a magánszolgáltatókat támogatja az állam a helyett, hogy az általa fenntartott egészségügyet rakná rendbe? – tette fel a kérdést a VálaszOnline.
A koronavírus miatt másutt is hosszabb várakozásra kell számítani, mert a betegek és az oltások is lefoglalják az egészségügyi személyzetet. Csak a januári oltási akciók napjain 700 ezer ember kapta meg a védőoltását, ami óriási emberi erőforrást igényelt. Érthető lenne tehát, ha pár hónappal megnyúlnának a várólisták, a magyar egészségügy azonban a halasztható egészségügyi beavatkozások terén jó néhány kórházban az összeomlás jeleit mutatja. Az akár több éves a várakozás önmagában súlyos egészségkárosodás kockázatát veti fel, és már konzultációs időpontot is hónapokkal előre kell kérni.
Az állami egészségügy így nyomást helyez a betegekre: tömegesen tolja át magánegészségügybe őket. Nem pusztán a felső tízezer tagjait. A legszegényebbeket is.
Az igény a privát ellátásra olyan jelentős, hogy árrobbanást idézett elő. A néhány éve még 15 ezer forint körüli járóbeteg vizitdíj mára sok helyen 25-30 ezer forintra emelkedett. Nem kis tétel egy 15 perces rendelésért olyan emberek zsebéből, akiknek még a minimálbéréből is havi 68 ezer forintot vonnak le munkáltatói társadalombiztosítási járulék és munkavállalói szociális hozzájárulási adó címen. A levonásért cserébe a biztosítottak jogosultak állami ellátásra. Csak azt nem szabályozza semmi, hogy mikor, mekkora várakozással.
A kormány hatalmas lépésre szánta el magát: bűncselekménnyé nyilvánította a hálapénz adását és elfogadását, és ezzel együtt tetemesen megemelte az orvosi béreket. Az orvosok soha korábban ekkora béremelést nem kaptak, cserébe azt várták, hogy csak az állami egészségügyben dolgozzanak, hagyjanak fel a privátpraxisukkal, fejezzék be (vagy legalábbis engedéllyel tegyék csak meg), hogy délutánonként a nagy magánklinikákon rendelnek, vagy operálnak. Meredek lépés, de a hálapénzt aligha lehet felszámolni úgy, hogy a betegek előbb elmennek egy magánrendelésre, majd az államiban ugyanannál az orvosnál gyógyulnak. Honnan lehet akkor tudni, hol ér véget a magán- és hol kezdődik az állami? Meddig vizitdíj és honnan hálapénz?
Az államnak végül nem volt ereje arra, hogy ténylegesen tiltsa a kettős jogviszonyt, lényegében minden állami orvos ott praktizál munka után, ahol szeretne.
A fiatal doktorok egzisztenciális bizonytalansága enyhült, de az orvosi béremelés több állami kórháznál egyszerűen felzabálja a gyógyításra fordítható összeget. A korábbi 70-80 százalékos bérhányad nem egy helyen 90 százalékra nőtt, a maradékból kellene a gyógyszertől a kötszerig a műtéti fonaltól az egyszerhasználatos eszközökig mindent megvenni. A magánkórházaknak nincs ilyen gondjuk, hiszen eleve csak nyereséges beavatkozásokat végeznek. Bajban azok a betegek vannak, akiknek nincs pénzük, vagy olyan gyógymódra van szükségük, amely nem található meg a magánklinikákon – írja összefoglalójában a VálaszOnline.
