hirdetés
2024. július. 03., szerda - Kornél, Soma.
hirdetés

 

Miért pont kilenc hónap?

Egy új antropológiai elmélet szerint nem a méretkényszerek, hanem az anyai anyagcsere teherbírása határozza meg, hogy mennyi ideig tart az ember várandóssága – közli az [origo].

Nemcsak az antropológusokat, a hétköznapi "terhességszakértőket" is meglephetik a Rhode Island-i Egyetem antropológusainak állításai. Holly Dunsworth és kollégái szerint a női medence mérete az újszülött mérete és a járás, valamint a futás hatékonysága szempontjából sem meghatározó

Az emberi csecsemők a mozgás és a szellemi képességek terén más főemlősöknél fejletlenebbül jönnek a világra. Az újszülött agya a felnőttének kevesebb mint 30 százaléka, míg ez az arány legközelebbi rokonainkban, a csimpánzokban körülbelül 40 százalék. Egyes szakemberek szerint ilyen fejlettségi szint eléréséhez az embernél legalább 16 hónapos terhességre lenne szükség – közli az [origo].

Az antropológusok régóta úgy gondolják, hogy az evolúció során kompromisszum született az emberi faj két nagy vívmánya, a fejlett agyhoz szükséges nagy koponya és a két lábon járáshoz szükséges szűk medence közt, ami azt eredményezte, hogy a babák az ideálisnál korábban születnek. Ám Dunsworth másképp értelmezi az adatokat.

Akkor tehát miért születik az embergyerek pont kilenc hónapnyi terhesség után? Dunsworth és kollégái szerint a válasz az anyagcserében rejlik. A terhesség hossza az embernél azért kilenc hónap, mert az anya anyagcseréje ekkor éri el a maximális terhelhetőségét – tették közzé a kutatók a Proceedings of the National Academy of Sciences című folyóiratban.

A terhesség hatodik hónapjára a nők a szokásos energiaszükségletük kétszeresét használják fel a magzat és az őt körülvevő anyai szövetek táplálására és az egyre növekvő magzat anyagcseréjének fenntartására. Ez a teher tovább nő a terhesség utolsó harmadában. A maximális anyagcsere-ráta, amit az ember fenn tud tartani, körülbelül az átlagos szint 2-2,5-szerese (néhány kivétel megfigyelhető sportolók körében). Vagyis az anyák szervezete valószínűleg nem képes annyi energiát termelni, amennyi elég lenne egy kilenc hónapnál hosszabb terhességhez.

Dunsworth és kollégái terhes nők anyagcseréjének adatait elemezve kimutatták, hogy a nők általában akkor szülnek, amikor már épp veszélyes szintet érne el az anyagcsere-terhelés. Ezután élettanilag lehetetlen volna tovább növeszteni a magzatot, függetlenül attól, hogy a csípőméret ezt lehetővé tenné-e. A szülést feltehetően az anyagcserekrízisre figyelmeztető hormonális "vészjelek" indítják meg.

A teljes cikk

Víg Julianna
a szerző cikkei

(forrás: [origo])
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
hirdetés

Könyveink