Merkely: A legtöbb területen nincs komoly orvoshiány

Bár én leginkább a Semmelweis Egyetemről tudok beszélni, a jövőkép szerintem pozitív, a nemzetközi viszonylathoz képest Magyarországon összességében – egy-egy diszciplína kivételével – nincs orvoshiány. Az elvándorlás alacsony, a nálunk végzettek mindössze öt százaléka megy külföldre – fogalmazott egy, az örökletes szívbetegségekről szóló sajtótájékoztatón Merkely Béla, a Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinika igazgatója, az egyetem rektora.

Merkely Béla az esemény után az Index kérdéseire is válaszolt. A lap elsősorban arra volt kíváncsi, hogy az orvosok számával kifejezetten a kardiológiai osztályokon lehetnek elégedettek, vagy álláspontja szerint más területeken sincs ok az aggodalomra.

Tény, hogy az elmúlt harminc év ugrásszerű fejlődése nyomán a kardiológia, a szív- és érsebészet ma rendkívül népszerű a hallgatók körében, a túljelentkezés ezen a területen két-háromszoros. A kijelentésem ugyanakkor nemcsak a kardiológiára vonatkozott, én azon az állásponton vagyok, hogy a legtöbb területen nincs komoly szakemberhiány.

Velkey György, a Magyar Kórházszövetség elnöke egy hónappal ezelőtt azt nyilatkozta: „Rosszak az arányok és a gyakorló orvosok összlétszáma is kevés. A rendszerben szükséges a szerkezeti átalakítás, van ráció a központosításban is, ám mindez nem változtat azon a tényen, hogy nem vagyunk elegen. Európai viszonylatban, és úgy egyáltalán sehogy sem”.

Merkely Béla Velkey szavaira reflektálva azt mondta: szerinte nincs érdemi véleménykülönbség, különösen nem a központosítást illetően. Emellett azzal ő is egyetért, hogy vannak eltérések régiónként, egyes területeken ugyanis különbözőek lehetnek az arányok foglalkoztatás tekintetében, ráadásul az egyes diszciplínák között sincs egyensúly, ám ez csupán abból adódik, hogy a szakorvosok szívesebben választják a nagy és fejlettebb központokat, így az ellátás ezeken a helyeken könnyebben biztosítható.

Egészen biztos, hogy van olyan diszciplína, ahol nincs elég orvos, de a létszám összességében elegendő. Azt sem szabad elfelejteni, hogy az optimális arányokat nem lehet mesterséges eszközökkel létrehozni. Amit tenni lehet, az a centralizáció, továbbá a hiányszakmák kitüntetett anyagi és erkölcsi megbecsülése – jelentette ki. Arra a kérdésre, hogy melyek ezek a hiányszakmák, úgy felelt: sok aneszteziológus a magánellátásban helyezkedett el, ami a mindennapokban nehézséget jelent, de a családorvosi pálya sem olyan népszerű már a fiatalok körében, mint régen.

A szakdolgozói hiány ugyanakkor ennél is jelentősebb, a Semmelweis Egyetemen ebben a szegmensben a munkavállalók tíz százaléka hiányzik, leginkább a betegágy melletti, illetve az intenzíves szakdolgozók létszámát kellene megnövelni. Éppen ezért az Egészségtudományi Karunkon a hiányszakmákra fókuszáltan indulnak a képzések. Továbbá az egyetem vezetése nálunk folyamatos lépéseket tesz a szakdolgozóink, vagyis a nővérek, műtőssegédek, beteghordók, stb. megtartása érdekében, ilyen például a szakdolgozói életpályamodell, vagy hogy idén ősszel 15 százalékkal emeljük az intenzíven dolgozó kollégák bérét – jelezte.