2024. november. 22., péntek - Cecília.
hirdetés
hirdetés

Mellrák a reneszánsz korában

Onkológusok a női mellet bemutató ábrázolásokat vizsgáltak, hogy bizonyítékokat találjanak a kór évszázadokkal korábbi jelenlétére, írja a MúltKor.

Raffaella Bianucci, a Warwicki Egyetem onkológusa és csapata tanulmányukban kifejtik, hogy két 16. századi ábrázolást is találtak, amelynek nőalakjain egyértelműen mellrák jelei láthatók – írja a MúltKor.

A The Lancet Oncology című folyóiratban megjelenő tanulmányukban kifejtették, hogy rábukkantak a mellrák legkorábbi ismert ábrázolására. A betegség jeleit Michele di Ridolfo del Ghirlandaio (Michele Tosini néven is ismert) Az éjszaka című, 1553-1555 között készült festményén lévő nőalaknál észlelték. A firenzei művész képén lévő hölgy bal melle szemmel láthatólag kisebb mint a másik, a mellbimbó pedig egyfajta visszahúzódás jeleit mutatja. A szakértők szerint ez egyértelműen a mellrákra utal.

A csapat nem csupán Tosini képén, hanem más reneszánsz festményen is talált további jeleket. Egy másik firenzei, Maso da San Friano (eredeti nevén: Tommaso D'Antonio Manzuoli) A bátorság allegóriája című festményén lévő nőalak mellén még jobban látszódik a tumor, amely „átüt” a bőrön, valamint duzzadttá teszi a mellbimbó körüli szöveteket. „Ezek a jellemzők összhangban vannak a fekélyt és akár üszkösödést is okozó mellrákkal, valamint esetleg egy lymphoedemával” – írják a kutatók.

Mint Bianucci és kollégái kifejtik, a reneszánszban az orvostudomány jelentős fejlődésnek indult és új praktikák nyertek teret, mindez pedig a mellrák sebészeti eltávolításának terén is tetten érhető volt. A IV. Henrik francia király udvarában szolgáló, valamint a Montpellieri Egyetemen oktató Barthélémy Cabrol francia sebész (1529–1603) az egyik első volt, aki mastectomiát hajtott végre.

A tanulmány szerzői úgy vélik, a korai és késői reneszánsz festményeken az alkotók tudatosan jelenítették meg a mellrákot, ami azt bizonyítja, hogy igen elterjedt lehetett már abban az időben is.

(forrás: MúltKor)
hirdetés

Könyveink