Gyakran boncoltak a középkorban
A közvélekedés szerint a boncolás tilos volt és tabunak számított a középkori Európában. Egy új kutatás azonban szembeszáll mindezzel: a Harvard egyik kutatónője szerint csak egy újabb városi legendával volt dolgunk, amit végre ideje megcáfolni.
Katharine Park először a firenzei orvoslás társadalomtörténetét próbálta felvázolni. A helyszíni levéltári és könyvtári kutatások során aztán szép lassan egyre több olyan történettel találkozott, amelyek felvágott női testekről szóltak. Az egyik ilyen sztoriban például egy olyan férjről esett szó, aki felesége boncolását kérte, miután az meghalt.
A kutatónőt mindez azért is meglepte, mert a közvélekedés szerint a boncolás Európában tabunak számított a középkorban. Ha le is folytattak akár egyet is, azt illegálisan, és titokban, bűnözők testén végezték az önjelölt orvosok, a hatóságok haragjától rettegve.
Park kutatása során aztán az is kiderült, hogy ezen boncolásokat a legtöbb alkalommal nőkön végezték – így az orvostudomány fejlődését az élet keletkezése megismerésének vágya motiválta; ez utóbbi miatt pedig a hasonló orvosi beavatkozásokat az egyház is jóváhagyta. Az új élet keletkezésének megismerése iránti vágy a leírásokban is megjelenik: Park szerint elsőként mindig a méhet, míg a szentek esetében elsőként a szívet emelték ki, ez utóbbiban pedig a legtöbbször Krisztus nyomát keresték.
A boncolás így a kutatónő szerint nem reneszánsz találmány, és az egyház pont a szentség, Jézus és az élet eredetének kutatása miatt mindig is engedélyezte a vizsgálódást.
