hirdetés
2021. június. 15., kedd - Jolán, Vid.
hirdetés

Mehet orvosnak, gyógyszerésznek, aki nem akar válni

Először mérték fel egy országban jelentős méretű populáción, hogy milyen gyakori az egészségügyben dolgozók körében a válás. A meglepő eredmények szerint legkevésbé a gyógyszerészek és az orvosok válnak, sokkal ritkábban, mint számos egyéb foglalkozást űzők.

A The BMJ-ben megjelent és szabadon olvasható tanulmány - Divorce among physicians and other healthcare professionals in the United States: analysis of census survey data – a legnagyobb vizsgálat, ami valaha készült a témában; a szerzők – Dan P. Ly és munkatársai - szerint más országokban egyáltalán nem is készült még ilyen felmérés.

Az eredmények szerint a gyógyszerészek és az orvosok kisebb eséllyel válnak el, mint pl. az ügyvédek, az ápolók vagy egyéb egészségügyben dolgozó szakemberek. Az orvosnők körében, különösen azoknál, akik heti 40 óránál többet dolgoznak, a férfi orvosokhoz képest jelentősen több a válás.

Mint a tanulmány vezető szerzője, a Massachusetts General Hospital és a Harvard Medical School orvosa, Anupam B. Jena kifejti, az eredmények meglepetést okoztak, mivel korábban az volt a feltételezés, hogy az ügyeletek és a munkával járó stressz miatt az orvosok körében az átlaghoz képest gyakoribb a válás. Azonban az orvosok a gyógyszerészekkel együtt az egészségügyben dolgozók közül a legritkábban válók közé tartoznak. A korábbi vizsgálatok, amelyek magasabb válási arányra utaltak, kicsi, nem reprezentatív mintán készültek, ráadásul több mint három évtizeddel ezelőtt, azóta pedig a válások aránya az USA-ban 25%-kal csökkent. A valódi naprakész információ megszerzése érdekében Jena és munkatársai az Egyesült Államok népszámlálási adatait, ezen belül kb. 3 millió háztartás adatait használták.

A 2008 és 2013 közötti válaszok több mint 49.000 orvostól, 14.000 gyógyszerésztől, 10.000 fogorvostól, 160.000 nővértől, 20.000 egyéb egészségügyben dolgozótól, 60.000 ügyvédtől és 6.340.000 nem egészségügyben dolgozótól származnak.

Az eredmények szerint a legkisebb arányban a gyógyszerészek között fordul elő a válás – 23% -, őket az orvosok követik 24%-kal, majd a fogorvosok 25%-kal. Az ügyvédek 27%-os eséllyel válnak el, míg az egyéb egészségügyben dolgozók esélye 31% a válásra, a nővéreké pedig 33%. Még a nővérek válási esélye is kisebb, mint az összes nem egészségügyi foglalkozású összesített adata: 35%.

Az orvosnők a velük egykorú férfi orvosokhoz képest másfélszer nagyobb eséllyel válnak el, és körükbena heti 40 óránál több munka tovább növeli a válás esélyét, míg a férfi orvosok esetében ez pont fordítva van: a heti 40 óránál többet dolgozó férfi orvosok körében kisebb a válás incidenciája. A nők munkaideje és válási gyakorisága közötti pozitív összefüggés egybehangzik a korábbi adatokkal, miszerint az átlagos amerikai populációban a nők munkaideje és válási gyakorisága közötti összefüggés messze meghaladja a férfiak esetében mért értéket.

A gyógyszerészek és az orvosok nemcsak kisebb eséllyel válnak, mint az átlagpopuláció, de minden más foglalkozásúhoz képest kisebb eséllyel házasodnak egynél többször.

 

Mitől függ, hogy elválik-e az orvos?

Az adatok szerint mind a válási prevalencia, mind a válás incidenciája nagyobb az idősebb orvosok között, azonban a jövedelem nem befolyásolja ezeket az értékeket. A válás esélye csökken a ledolgozott órák számával: pl. a heti 60 óránál többet dolgozók és a 40 óránál kevesebbet dolgozók esetében a válási esélyek összehasonlítása 0,79-es odds ratio-t eredményez.

Mint Dan Ly megjegyzi: a női orvosok esetében jelentkező nagyobb válási arány minden bizonnyal abból következik, hogy esetükben nehezebb a munka és a magánélet egyensúlyát fenntartani. A tanulmány utal egy korábbi vizsgálatra (szintén USA), amely 1043 női és 6815 férfi sebész megkérdezésével készült, eszerint a női sebészek jelentősen nagyobb eséllyel számoltak be házastársi konfliktusokról, illetve a házastárs karrierjével való ütközésről (52,6% vs. 41,2%), nagyobb valószínűséggel éltek át konfliktust a munka és a magánélet között (62,2% vs. 48,5%), valamint nagyobb eséllyel szenvedtek kiégésben és depresszióban.

A kutatók nem találtak olyan vizsgálatot, amely más országokban felmérte volna az egészségügyben dolgozók körében jelentkező válási gyakoriságot, azonban számos olyan nemzetközi vizsgálatot is ismertetnek, amelyek az orvosok körében jelentkező kiégés gyakoriságát mérik fel, illetve feltárják a munka–magánélet konfliktus nemek közötti különbségeit. Így pl. egy 1208 norvég orvosra kiterjedő vizsgálat azt találta, hogy a női orvosok között a munka és a magánélet közötti konfliktus a kiégés legerősebb prediktora, míg a férfi orvosok esetében nincs szignifikáns összefüggés a kettő között. Egy angol vizsgálatban (1974-1993) a frissen szakvizsgázott férfi orvosok 11,7%-a volt házas (az átlagpopuláció hasonló korú férfi tagjai között az arány 21,5%), míg a női orvosoknak csak 14,1%-a, holott az átlagpopuláció hasonló korú női tagjainak 38,9%-a volt férjnél. Egy másik vizsgálat az egyesült államokbeli és a hollandiai orvosok kiégettségét hasonlította össze nemek szerint, és azt találta, ahogy az USA-ban a női orvosok körében jóval gyakoribb a kiégés, mint a férfi orvosok között, viszont nem volt nemek közötti eltérés a kiégettségben a holland orvosok körében. Mindazonáltal, a női orvosok az USA-ban és Hollandiában egyaránt több munka és magánélet közötti konfliktusról számoltak be, mint a férfi orvosok, azonban az USA-ban kétszer olyan nagy volt a nemek közötti eltérés a konfliktus mértékében, mint Hollandiában.

Dr. Kazai Anita
a szerző cikkei

hirdetés

Könyveink