Meghekkelték Sándor Máriáék a FESZ demonstrációját
Petíciót vitt a Független Egészségügyi Szakszervezet (FESZ) a miniszternek, a házelnöknek, az államtitkároknak és a pártok képviselőinek, amelyben két év alatt 100 százalékos béremelést követelnek, no meg azt, hogy a politikusoknak se járjon VIP ellátás. A kétórás séta végén Sándor Máriával is találkoztak.
Kissé tétován álldogált a fekete kabátján fekete, Magyarország a Magyar Egészségügyért feliratos kitűzővel Ikotity István, a Lehet Más a Politika (LMP) képviselője, balján a Jobbikos Rig Lajossal és Lukács Lászlóval. Arra vártak, hogy átvehessék a FESZ petícióját, ám a szervezet múlt héten megválasztott új elnöke, alelnöke és aktivistái még a politikusokat is hátrahagyták, amikor Sándor Mária és társai megjelentek a Képviselői Irodaház lépcsőjén.
A pártpolitikusok három órára várták az irodaház elé a FESZ képviselőit, hogy átvegyék a szervezet karácsonyi ajándékát. Ugyanazt az egyszerű, fehér papírzacskót, amelyet korábban az Emberi Erőforrások Minisztériuma egészségügyért és szociális ágazatért felelős államtitkárai, valamint a Miniszterelnökség és a házelnök képviselője. A szatyorban, kék mappában a petíció, amelyben azt írják, ha két év alatt 100 százalékkal emelik az ápolók bérét, akkor éri majd el az uniós fizetések 60 százalékát – ennyit követelnek. Szigorú kormányzati intézkedéseket sürgetnek továbbá a hálapénz egyidejű megszűntetésére és büntetésére, ahogyan elvárják azt is, hogy a politikusoknak se járjon VIP ellátás, annak érdekében, hogy a döntéshozók is szembesüljenek az ellátás mindennapi valóságával. Azt is kérik, hogy az intézményvezetők kiválasztásánál az legyen az elsődleges szempont, hogyan bánnak a munkatársaikkal, mert a főnökök egy része pökhendi és arrogáns a dolgozókkal. Megoldást kell keresnie szerintük a kormánynak arra is, hogy azok az uniós országok, amelyek elszipkázzák a magyar egészségügyi munkaerőt, ellentételezzék a hazai képzés költségeit. Ajándékként adták az egészségügyi és szociális ellátásban dolgozók 2015. évi átlagbérének egy százalékát, 3643 forintot, azaz az azt jelképező dokumentumot, valamint egy jövő évi asztali naptárat, amelynek minden oldalán az egészségügy jelenlegi állapotaival szembesítik a döntéshozókat.
Ónodi boldog karácsonyt kívánt
Az ajándékzacskókkal felszerelkezve egy órakor indult útjára a József nádor térről a tizennyolc fős menet. Séta közben Zalatnai Szabolcs, a FESZ négy napja megválasztott alelnöke arról beszél, múlt héten kezdték csak szervezni a csendes, figyelemfelkeltő demonstrációt a magyar egészségügyért, és nem is akartak túl nagy felhajtást, bár határozottan szeretnék felhívni a figyelmet az egészségügy tragikus helyzetére, amelyről naponta kapnak visszajelzéseket tagjaiktól.
– Nem volt cél a nagy tüntetés, nem akartunk fennakadást okozni a karácsony előtti csúcsforgalomban – magyarázza dr. Soós Adrianna, az új elnök is, aki közgazdászként évek óta önkéntesként dolgozik a szakszervezetben. Azt mondja, első sorban a dolgozók bér és jövedelemhelyzetét kell rendezni most, és arról is beszél, hogy a kórházi menedzsmentek a bérkeretből próbálják fedezni az intézmények adósságait. – A hálapénzre szánt összegeket egy szociális alapba is fizethetnék azok, akik adnának – fűzi tovább a gondolatokat,
Lassan ér az egészségügyért felelős államtitkárság épületéhez a csekély létszámú kompánia, mert a kerekes járókeret – amelyen a járókelőknek osztogatott kártya naptárak, és egy karácsonyi zenét harsogó hangszóró van – minduntalan elakad a járdaszegélyekben; így mindjárt kiderül az is: ráférne Budapestre némi akadálymentesítés. Érkezik Ónodi-Szűcs Zoltán, trendi öltönyében, figyelmesen hallgatja végig Soós Adriannát, átveszi a csomagot, majd boldog karácsonyt kíván a demonstrálóknak. A sajtó kérdéseire most inkább nem válaszol – mondja, és eltűnik az épületben.
Indulhat a menet az EMMI Szalay utcai telephelyéhez, útközben a négy gyermeket nevelő Ágoston-Nagy Zsuzsanna, a 27 éve a Szent János Kórházban dolgozó ápolónő meséli, 268 forinttal lett több a fizetése, mióta rendezték a pótlékokat, legutóbb 138 ezer forint érkezett a számlájára. Szerinte a béremelés a legkevesebb, amit követelnek, hiszen eközben a betegek sincsenek rendesen ellátva, nincs ragtapasz, tápszer és infúziós szerelék a kórházban, a krónikus betegeknek csak akkor van gyógyszere, ha magukkal viszik a sajátjukat, amikor befekszenek kezelésre. Czibere Károly, szociális ügyekért és társadalmi felzárkózásért felelős államtitkár megbízottját küldi az ajándékért, és küldönc veszi át a Parlament előtti téren a karácsonyi meglepetést Kövér László házelnök, valamint a miniszterelnökséget vezető Lázár János nevében is.
Kéretlen erősítés az irodaháznál
Következhetett a csendes demonstráció utolsó állomása, metsző dunai szélben, boldog karácsonyi dallamokkal kísérve sétáltak át a Képviselői Irodaházhoz a szakszervezetiek. Ott némi várakozás után elsőként Varjú László (Demokratikus Koalíció) érkezik a petícióért, akinek hajtókájára hamarosan rákerül a FESZ lila szalagja, miközben arról beszél, kivonja, majd időnként visszapótolja a pénzt az egészségügybe a kormányzat, de hogy valójában mit gondolnak róla, azt az jelzi, hogy még minisztere sincs az ágazatnak. Érkezik az épületből Szabó Tímea, független országgyűlési képviselő, a Párbeszéd Magyarországért társelnöke is. Fekete molinót bont mellette egy kisebb csapat az irodaház lépcsőjén. Magyarország a magyar egészségügyért – tűnnek fel sorra a fehér betűk. A feliratot tartók között középütt magas, fekete nő áll: Sándor Mária, a feketeruhás ápolónő.
– Mi az oka, hogy nem támogatják Sándor Máriát a törekvéseiben? Miért zárták ki a FESZ-ből? – szegezi neki a kérdéseket a FESZ-es csapatnak Szabó Tímea, ő ugyanis szerencsésnek tartaná, ha közösen dolgoznának a szervezetek, szerinte egyébként sem csendesen, hanem hangosan kell küzdeni a magyar egészségügyért. Több FESZ-es hangosan tiltakozik: nem zárták ki soraikból Sándor Máriát. A civil szervezet, amelyet a feketeruhás ápolónő képvisel, más eszközökkel tud harcolni, mint a szakszervezet – teszi hozzá Soós Adrianna. A perlekedők mellett Tukacs István (MSZP) veszi át éppen az ajándékot pártja nevében, csöndben jegyzi meg a tumultusban, szerinte van a költségvetésben 100 milliárd forint, amit a szakdolgozók bérének emelésére lehetne fordítani, ha a kormány akarná.
– A Magyarország a Magyar Egészségügyért civil társaság hónapok óta folytat párbeszédet az ellenzéki parlamenti pártokkal – mondja Sándor Mária, és arról beszél, őket a pártok együtt kérték, hogy jöjjenek el az eseményre. Oszlik közben a felbolydult, kavargó csoport: a FESZ tagok már a távolabbi utcasarkon állnak, így nem is tudják fogadni az LMP és a Jobbik képviselőit, akik a megbeszéltek szerint három órára érkeznek az épület elé, és jobb híján a feketeruhás csoport tagjainak meg az újságíróknak mondja Lukács László (Jobbik), hogy „nem Önök tartoznak ajándékkal”. Elismétli a mondatot a végül csak-csak visszamerészkedő három szakszervezetisnek is, akik a közjáték után sután adják át a csomagokat a faképnél hagyott országgyűlési képviselőknek.
– Senkire nem haragszunk, de jó lett volna, ha előre egyeztetnek velünk, hogy idejönnek – mondja némi szabódás után Soós Adrianna, mert eleinte nem szeretne arról beszélni, mit szólnak Sándor Máriáék megjelenéséhez. – Mi politikamentesen szeretnénk dolgozni, első sorban a kormánytól várjuk a megoldást – majd azt magyarázza, azt hitték, minden párt képviselőjét megajándékozták, aki előzetesen visszajelzett, hogy találkozik velük, ezért mentek el az irodaház elől.
Az esemény zárásaként a Jobbikos Rig Lajos figyelő tekintete mellett egy rendőr még igazoltatja Sándor Máriát, aki mosolyogva kérdezi az egyenruhásokat: ugye most nem jelentik fel? Megnyugtató választ kap, s amikor végül elengedik, Ikotity István int neki távolabbról: várnak rá.