Megfelelő marker-e a kromogranin A neuroendokrin tumorokban?
A kromogranin A (CgA) egy 49 kd molekulatömegű savas glikoprotein, melyet a neuroendokrin sejtek széles körben termelnek. A CgA fiziológiás körülmények között exocitózis során szabadul fel, és a vérből kimutatható lehet. Különösen akkor emelkedik meg a keringő CgA szintje, amikor a tumor a neuroendokrin szövetből indul ki.
Nagy koncentrációban tudták kimutatni a szérumból vagy a plazmából a CgA-t különböző endokrin daganatokban (pl. phaeochromocytoma, medulláris pajzsmirigy-carcinoma, enterokromaffin és pankreatikus szigetsejttumorok). Külön ki kell emelni, hogy a keringő CgA-szinteket a neuroendokrin tumorok (NET-ek) hasznos markereiként tartják számon, melynek specificitása és szenzitivitása 27 és 81 százalék között mozog. Az újabb kutatások azt jelzik, hogy a keringő CgA-szintek pozitív korrelációt mutatnak az enterokromaffinszerű (ECL, enterochromaffin-like) sejtek tömegével autoimmun eredetű krónikus atrófiás gastritisben, gastrinomában és a multiplex endokrin neoplasia szindróma 1-es típusában, ahol fennáll a gyomor malignus karcinoidjai előfordulásának esélye. Az említett vizsgálatokban azonban csak kisszámú beteg vett részt, kivéve két újabb prospektív vizsgálatot: az egyikbe gastrinomában szenvedő betegeket vontak be, míg a másikban különféle típusú gasztroenteropankreatikus (GEP) endokrin tumorok szerepeltek. Meg kell jegyezni azt is, hogy eddig még nem történtek olyan vizsgálatok, melyekben a plazma CgA-szintjeit hasonlították volna össze endokrin tumorokban és krónikus atrófiás gastritisben (CAG).
A bemutatott vizsgálat célja a CgA-plazmaszintek mintázatának elemzése volt különböző szövetekből kiinduló, eltérő stádiumban lévő endokrin daganatokban, ECL-sejt hiperpláziával kísért és nem kísért CAG eseteiben, illetve egészséges személyeknél.
Betegek és módszerek
Kétszáznyolcvan válogatás nélküli beteget és 48 egészséges személyt vontak be a vizsgálatba 2004 januárja és 2006 júniusa között. Minden résztvevőnél klinikai kórelőzmény-felvétel és rutin laboratóriumi tesztek történtek a vizsgálatba való belépéskor. A neoplasia lokalizációjának és stádiumának meghatározására képalkotó vizsgálatokra (ultrahang-, CT-vizsgálat, szomatosztatin-receptor-szcintigráfia és gasztrointesztinális endoszkópia) került sor. A kivizsgálás alapján a résztvevőket három csoportba osztották. Az A csoportot 238 NET-beteg (130 férfi és 108 nő) alkotta, akiknek átlagéletkora 59,1 év volt. A 238 beteg közül 25 esetben igazolódott Zollinger−Ellison-szindróma (ZES). Ez utóbbit külön alcsoportnak tekintették, mivel a korábbi kutatások azt igazolták, hogy ZES-sel kísért endokrin tumorokban extrém fokban magasabbak a CgA-szintek, mint ZES nélkül. A 42 fős B csoportba CAG-ban szenvedő betegek tartoztak (14 férfi és 27 nő, mediánéletkor 56,1 év); 29 betegnél (69 százalék) ECL-sejt-hyperplasia is fennállt, míg 13 betegnél (31 százalék) nem. A C csoportba 48 olyan résztvevőt osztottak, akiknél nyilvánvaló patológiai eltérés nem állt fenn, és a személyek egészségi állapota jó volt (24 férfi és 24 nő, mediánéletkor 55,5 év).
Egy éjszakás éhezést követően vérmintát vettek, melyből mérték a plazma CgA-szintjeit.
Eredmények
NET kapcsán magasabb CgA-plazmaszinteket mértek, mint CAG-ban, illetve egészséges személyeknél (p<0,001). A NET-csoporton belül akkor kapták a magasabb CgA-szinteket, ha diffúz betegség állt fenn, szemben a lokális vagy hepatikus betegséggel (p<0,001). A CgA-plazmaszintek szignifikánsan magasabbnak bizonyultak Zollinger−Ellison-szindrómás betegeknél, mint más típusú endokrin daganatokban (p<0,001). A szerzők a 18−19 U/l határértéket találták a legpontosabbnak az egészséges személyek és a NET-betegek elkülönítésére (szenzitivitás 85,3 százalék, specificitás 95,8 százalék). A neoplasiában nem szenvedő (egészséges személyek, CAG-betegek és betegségmentes betegek) és az endokrin tumorban szenvedő betegek összevetésekor a 31−32 U/l határérték bizonyult a legjobbnak (szenzitivitás 75,3 százalék, specificitás 84,2 százalék). A 95 százalékos specificitásra vonatkozó határérték 84−87 U/l volt (szenzitivitás 55 százalék).
Következtetések
A vizsgálat a CgA kiváló specificitását és szenzitivitását igazolta a neuroendokrin daganatok diagnosztikájában, az eredmények értékét azonban csökkenti, hogy a kontrollcsoportot gondosan megválogatott egészséges személyek alkották. A szerzők meglátása szerint a 84−87 U/l-es határértéket kell figyelembe venni a kiváló specificitás eléréséhez az endokrin tumorok diagnosztikájában, amennyiben ki akarjuk zárni azokat a betegeket, akiknél a CgA-szint más, nem specifikus kórállapot miatt emelkedett. Az ezt meghaladó értékeket mutató betegeket kell alávetni specifikus diagnosztikai vizsgálatoknak az endokrin tumorok kimutatása céljából. Azokban az esetekben ugyanakkor, amikor a CgA-szint 84−87 U/L-nél alacsonyabb, 18−19 U/l-nél viszont magasabb, és nincs jelen nyilvánvaló daganatos elváltozás, ki kell zárni minden olyan betegséget, mely CgA-emelkedést okozhat. Ilyen például a veseelégtelenség, a protonpumpa-inhibitor (PPI) kezelés és a CAG. A fenti megállapítások különösen azért lényegesek, mert eltérnek a korábban közölt − 17 és 34 U/l közötti − határértékektől. A most alkalmazott határértékek alapján kizárhatjuk a nem specifikus CgA-emelkedés eseteit, melyekben eddig gyakran került sor szükségtelen, specifikusan az endokrin daganatok kimutatását célzó vizsgálatokra.
