Megfejtették, mi okozza az ájulást
A Nature-ben közzétett kutatási eredmények egérkísérletek alapján mutatják be azt a szív és az agytörzs között húzódó idegpályát, aminek az idegsejtjei kiválthatják az ájulást, írja a Qubit.
Mindeddig az ájulást az agyi véráramlás csökkenésének következményeként írták le, Vineet Augustine, a tanulmány társszerzője, a San Diego-i Kaliforniai Egyetem idegtudósa szerint azonban munkájuk megerősíti, hogy emellett vannak olyan agyi áramkörök, amik ezt szabályozzák. Ezek tanulmányozása új kezelési lehetőségek kidolgozását is jelentheti.
Az eddigi kutatások többsége elszigetelten csak az agyat vagy csak a szívet vizsgálta. Jonathan W. Lovelace és kutatócsoportja viszont egy újszerű eszközt fejlesztett, hogy megismerjék és bemutassák a két szerv kölcsönhatásait. A vagus ideg egy területének RNS-szekvenálásával azonosították az érzékelő neuronok egy olyan csoportját, ami az erekben lévő apró izmok összehúzódásában részt vevő receptorokat fejez ki. Ezek a NPY2R VSN-nek nevezett neuronok különböznek a vagus más neuronjaitól, a szív alsó, izmos részeiben, a kamrákban vannak ágaik és az agytörzs egy jól elkülöníthető területéhez, az area postremahoz (az agytörzs hosszúkás agyvelőjében található páros struktúrához) kapcsolódnak.
A vizsgálat nem csak az ájulás előidézésére terjedt ki, az egereket vissza is hozták ebből a mesterségesen előidézett állapotból. Mivel az agysejtek, amint oxigén- vagy glükózhiány alakul ki, igen gyorsan leállnak, de pusztulásuk csak percek múlva indul meg, a kutatók arra voltak kíváncsiak, mi idézi elő az áramlás újraindulását, ami miatt egy-egy ilyen ájulásos epizód csupán 20-40 másodpercig tart. Az ájulás alatt az agyi aktivitás jellemzően csökkent, kivéve a hipotalamusz egy PVC nevű régiójában. Ennek gátlása megnyújtja az ájulásos epizódokat, stimulálása viszont szinte azonnali ébredéshez vezet.
A teljes információt ITT olvashatja
