Magyarázza a miniszter: a fiataloknak akartak teret csinálni
A debreceni rektorválasztás, a kényszernyugdíjazás, s a várólisták betartásának szigorítása – a megkerülésével végzett beavatkozásokat nem fizeti ki az egészségpénztár – épp úgy téma volt a miniszter mai meghallgatásán, mint a dohányzás elleni harc, avagy a trafikbotrány ügye.
Bár a témát illetően kétségkívül obligón kívüli, a dohány (trafik) témát az Emberi Erőforrások Minisztériumának vezetője sem kerülhette el az Országgyűlés egészségügyi bizottságának ma megtartott ülésén, amelynek egyetlen érdemi napirendi pontja az ágazat első emberének meghallgatása volt. Az elmúlt időszak eseményeit röviden összefoglaló beszámoló után a képviselők (Kiss Sándor Jobbik, Tukacs István MSZP) többek között azt kifogásolták, hogy bár a dohányzás, illetve a dohányterjesztés elleni harc zászlaján népegészségügyi megfontolások szerepelnek, az érintett három törvénytervezet közül egyetlen egyet sem hoztak megvitatásra, véleményezésre a témában állítólag fontosnak számító egészségügyi bizottság elé. De azt is értetlenül fogadták, hogy a cigaretták esetében miért a kereskedőket gazdagító árrést emelték, az államkassza bevételét gyarapító jövedéki adó helyett. Annál is inkább, mivel a dohányáruk 11,5 százalékos nagykereskedelmi árrése alig tíz milliárd forinttal marad majd el a patikák kiskereskedelmi árrésbevétele mögött. Mint a miniszteri válaszból kiderült, a bizottság (amelynek elnökét, egyik alelnökét, s tíz tagját a nagyobbik kormánypárt adja – a szerk. megjegyzése) kikérhette volna a fenti törvénytervezeteket, hogy megtárgyalja azokat.
A debreceni rektorválasztás kapcsán az egyetemi önállóság ügyét firtatta a szocialista Garai István Levente. Mint közismert, a rektor nyáron lejáró mandátumára eredetileg hárman pályáztak, ám közülük a jelenleg is e tisztséget viselő Fábián István visszalépett, az egyetemi szenátus pedig az Orvos- és Egészségtudományi Centrum elnökét, Paragh György egyetemi tanárt jelölte e tisztségre, a szintén pályázó Szilvássy Zoltán stratégiai rektorhelyettessel szemben. Balog Zoltán azonban az utóbbi kinevezését terjesztette jóváhagyásra a köztársasági elnök elé.
„Tartózkodtam attól, hogy részt vegyek abban a polémiában, ami kibontakozott ennek az ügynek a kapcsán” – válaszolta a miniszter, aki arra is emlékeztette a kérdezőt, hogy az említett ügyben két szavazás volt. Az első esetében a három jelölt mindegyikére a voksok nagyjából egyharmada jutott, vagyis közel egyforma támogatottsággal bírtak. Ezt követően az egyik jelölt visszalépett a másik javára, „nehogy már a másik legyen”. „Demokratikus szempontból nem akarom kommentálni, hogy egy ilyen visszalépést hogyan értékeljünk, én abból indulok ki, hogy éppen a törvény adta lehetőség nyílt meg itt, hogy olyan emberek közül, akiknek egyenlő volt a támogatottsága, választani lehessen. A demokrácia és a fennálló jogszabályok tiszteletben tartásával történt ez a döntés.”
A kazincbarcikai kórház jövőjét firtató képviselői felvetéssel kapcsolatban Balog Zoltán elmondta, hogy van még egy kórházcsoport – a kazincbarcikai mellett, az ózdi, nagyatádi, gyöngyösi tartozik többek között ide -, amelynek problémája nem az elmúlt három évben keletkezett. Ami Kazincbarcikát illeti, tette hozzá, jelenleg ott tartanak, hogy rendezett körülmények között az egyetemnek át kell adni a fenntartást, s ezt követően lehet érdemben tárgyalni a portfólióról.
Iván László (Fidesz) a várólisták okozta helyzetet vázoló megállapítását a miniszter elfogadta, tarthatatlannak minősítve a jelenlegi állapotot. A helyzet javítása érdekében még ebben a kormányzati ciklusban lépni akarnak, tette hozzá. Elmozdulást többek között az jelenthet – s ez szerepel a jelenleg tárgyalás alatt álló salátatörvényben -, hogy a jövőben az Országos Egészségbiztosítási Pénztár nem finanszírozza az adott várólista megkerülésével végzett beavatkozásokat.
A jobbikos Gyenes Géza szerint az egészségügyieknek jelentős veszteséget okoz, hogy az ügyeleti, készenléti díjakat a 2012-es, emelés előtti bér szintjén fagyasztották be. A miniszter azonban nem értett egyet ezzel a megállapítással, mondván, ebben az esetben nem veszteségről, hanem szinten tartásról van szó. Ami pedig az egészségügyben dolgozó egyéb munkatársak – például technikai, műszaki szakemberek – bérét illeti, azt a válaszadó szerint egy általános közalkalmazotti életpályamodellben kell majd kezelni.
A nyugdíjazás valóban nem volt egyszerű történet, ismerte el Balog Zoltán egy, a kényszernyugdíjazásra vonatkozó kérdésre válaszolva, de ma már úgy látja, hogy végrehajtásának gyakorlati levezetése alapvetően sikeres volt. „Senki nem gondolta, hogy azokat az orvosokat, akik nélkül valóban nem működik az ágazat, el kell küldeni.” A cél nem a megtakarítás volt, hiszen akik a további munkavégzés miatt lemondanak nyugdíjukról, más formában megkapják ezt az összeget. A kormányzati szándék egy átlátható rendszer kialakítására irányult, tisztességes bérviszonyok megteremtésére, ami az egészségügyön kívül a közszféra számos egyéb területére is kiterjedt. A másik cél – ismerte el – a mobilitás gyorsítása, hiszen a fiatalok elvándorlásának nem csak anyagi okai vannak, az is utazásra motiválja őket, ha „felülről bezárul a szakmai előrelépés lehetősége”.
