Magyar innovációpolitika európai szemmel

Az innováció bizonyos formái fontos szerepet játszottak a teljes tényezőtermelékenység (TFP) 1990-es évektől tapasztalható erőteljes növekedésében. Ide sorolható a piacgazdaság intézményeinek és az azokhoz kapcsolódó, a cégek szintjén bevezetett szervezeti változásoknak az átvétele, valamint a külföldi közvetlen működőtőke-befektetésekkel (FDI) egyes termelési és marketing „jó gyakorlatok” (best practices) bevezetése. Úgy tűnik azonban, hogy Magyarország jelenleg csak korlátozottan képes a termelékenység további növelését tartósan az innovációk újabb generációira alapozni, mivel innovációs teljesítménye általános megítélés szerint jelentős mértékben elmarad a lehetőségektől. Az innovációs teljesítmény mérésére használt számos mutatószám azt igazolja, hogy az innovációs tevékenység általános szintje alacsony, a kutatás-fejlesztésen (K+F) alapuló innováció pedig még ennél is gyengébb. Magyarország a „duális gazdaság” jellegzetességeit mutatja. Vannak egyfelől a nemzetközi termelésbe, értékesítésbe és – néhány esetben – a K+F és innovációs hálózatokba jól beágyazott, s többnyire külföldi tulajdonban lévő nagyvállalatok, amelyek azonban nem mindig kapcsolódnak megfelelően a magyar innovációs rendszer többi részéhez. Másrészről a gazdaságban számos alacsony termelékenységgel és elégtelen innovációs képességgel jellemezhető hazai kis- és középvállalkozást (KKV) találunk, amelyek jellemzően a nem túl igényes keresletet jelentő helyi piacokon működnek. Néhány reményre okot adó fejlemény (pl. minőségi beszállítók, valamint néhány gyorsan növekvő, K+F-re alapozó cég feltűnése a járműiparban) mellett a magas innovációs hajlandósággal rendelkező, közepes méretű vállalatok szinte teljes hiányával szembesülhetünk.

A tudást létrehozó szervezetek (elsősorban az egyetemek és a magyar kutatásban lényeges szerepet játszó Magyar Tudományos Akadémia) hozzájárulása az innovációkhoz javult ugyan, de még mindig nem elégséges. Magyarországon egyes területeken jó színvonalú tudományos kutatási kapacitások épültek ki, és meglehetősen jó tudományos eredmények születnek az európai átlagnál jóval alacsonyabb ráfordítások ellenére. Néhány iparágban és régióban (Budapesten, de másutt is: például Debrecenben és Szegeden) üzleti vállalkozások és közfinanszírozású kutató szervezetek közötti, ígéretes együttműködéseket is találunk. Mégis, a közfinanszírozású kutatóhelyek e viszonylag nagy szektora az innovációhoz jobban hozzájárulhatna a specializált emberi erőforrások (nevezetesen: természettudományi és műszaki diplomások) kibocsátásához és a piacvezérelt alapkutatások biztosításához. E feladat ellátásához megfelelő minőségű kutatási infrastruktúrára van szükség.

Összefoglalóan elmondható, hogy az elégtelen innovációs képesség egyike azoknak a tényezőknek, amelyek gátolják Magyarország hatékonyabb alkalmazkodását az elsősorban a feltörekvő gazdaságok részéről jelentkező versenyhez, valamint azt, hogy a magyar gazdaság a technológiai változás és a globalizáció lehetőségeit kiaknázhassa. Az OECD országok tapasztalatai szerint a kormányzati politika meghatározó szerepet játszhat az innovációs teljesítmény javításában kedvező keretfeltételeket megteremtésével, valamint egyes piaci és rendszerszintű kudarcok kiküszöbölését szolgáló intézkedésekkel. Ebben a vonatkozásban Magyarországnak arra érdemes törekednie, hogy az új tervezési időszakban (azaz 2013-ig) jól használja fel az Európai Uniónak a K+F-re és innovációs beruházásokra nyújtott, bővülő forrásait. Ezen erőforrások hatékony felhasználásához világos stratégiai elképzelések, a tudomány-, technológia- és innovációpolitikában jól működő kormányzási (governance) mechanizmusok alkalmazása, eltökéltség, valamint a végrehajtás területén bevált „jó gyakorlatok” átvétele szükséges.

Forrás: Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal honlapja

Kapcsolódó közlemények:

Katasztrofális leszakadás

Kutatási és Tudománypolitikai Tanács alakul