Magánnyugdíj: 2800 milliárd forint sorsa a tét
Szabad nyugdíjpénztár választás örve alatt lényegében a folyamatosan kriminalizált magánnyugdíj-pénztárakban felhalmozott 2800 milliárd a tét. Az összeg nagyságát jelzi: a vita a GDP 10 százalékát kitevő összeg további sorsáról zajlik. A vagyon körültekintő visszaáramoltatásával akár 2000 milliárd szabadon felhasználható pénzhez jut a kormány.
A három milliós magánpénztári tagság ijesztgetése, a pénztárak szerepének kriminalizálása, s a társadalombiztosítási – lényegében állami – nyugdíjrendszer érdemén felüli feldicsérése készítette elő a magánnyugdíj-pénztári tagság visszaszippantását az állami rendszerbe. Konkréttá e kormányzati tervet az az egyéni képviselői módosító indítvány teszi, amelyet a hét végén Selmeczi Gabriella, frissen kinevezett nyugdíjvédelmi miniszterelnöki megbízott nyújtott be a T. Háznak, s amelyet a hírek szerint már ma megtárgyalnak – s nyilván elfogadnak – a képviselők.
Ebben megszüntetnék a pályakezdők kötelező belépését a második pillérbe, miközben jövő év végéig megkötés nélkül, bárki visszaléphet a társadalombiztosítási rendszerbe, azoknak pedig, akiknek már az első és a második pillérbe utalt befizetéseik alapján állapították meg nyugdíját, kérhetik ennek felülvizsgálatát. Az eredeti törvény értelmében ugyanis ebben az esetben a tb-től csupán 75 százalékos járadék utalható a nyugdíjasnak, s mivel az 1998-ban alapított magánnyugdíj-pénztárakban eddig maximum 12 év állt rendelkezésre a megtakarítás felhalmozására, így az érintetteknek nyilván alacsonyabb a nyugdíjuk annál, mintha végig csak a tb-nek fizettek volna járulékot. A most benyújtott módosító indítvány meglehetősen bonyolult eljárásrendet vázol ezzel kapcsolatban, más kérdés, hogy az érintett nyugdíjasok száma is igen csekély, hiszen számottevő mennyiségben kétpilléres kifizetésekre csak 2013-tól került volna sor.
Az intézkedés valós lényegét illetően – bár meg kell jegyezni, hogy a Fidesz létrehozása óta gyanakvással, s nem kevés ellenérzéssel figyeli a magánpénztári rendszert – az a kérdés, mi lesz a második pillérben eddig felhalmozott 2800 milliárd forint sorsa. A vagyon állampapírokban, részvényekben, hitellevelekben van, s nyilván virtuálisan elkülönítve szerepel befizetés-arányosan a tagok ténylegesen meglévő egyéni számláján. A kormány ígérete szerint egyéni számlájukkal együtt léphetnek vissza a tb-rendszerbe a pénztári tagok, csakhogy az első pillérben jelenleg nincs ilyen rendszer. Bár a kormányzó pártok szándéka szerint kialakítása megtörténik majd itt is, ez azonban nem megy egyik napról a másikra. Az ötlet azonban nem teljesen új, a Fidesz már korábban megtette az első lépést az egyéni számla – voltaképp az úgynevezett svéd nyugdíjmodell - kialakításának irányába. Ennek jegyében értesítettek 2001-ben minden egyes járulékfizetőt arról, hogy a címzett és munkaadója maradéktalanul teljesítette-e nyugdíjjárulék befizetési kötelezettségét az előző esztendőben.
A kulcskérdés tehát miként történik majd az első és második pillér közötti 2800 milliárdos vagyon átadása. A kormány láthatóan arra törekszik, hogy kivédje a pénztárak esetleges „ellencsapását” – ha harc, hát hadd legyen harc! -, vagyis azt, hogy a piacra zúdítsák az államkötvényeket, a tőzsdére a részvényeket, s áruba bocsássák a hitelleveleket. Ez ugyanis jelentős vagyonvesztéssel járna, márpedig a kormány láthatóan nem csak egy részre, hanem az egészre igényt tart. Ezért a törvénymódosítás kimondja: a tagok vagyonát a számlájukon szereplő portfólióban kell visszaadni egy, a kormány által később kijelölendő szervezetnek. Mindez a „pénzpiac védelmében”, s nyilván a saját adás-vétel lehetőségének fenntartása érdekében.
A nyugdíjalap kiadási főösszege idén 2900 milliárd forint, hiánya közel 600 milliárd – vagyis a GDP valamivel több, mint 2 százaléka. Ez utóbbiban azonban „csak” 375 milliárd erejéig ludas a jelenlegi rendszer, amely a kettős tagsággal rendelkezők 8 százaléknyi járulékát a magánnyugdíj-pénztárakba irányítja. E hiány egyébként nem váratlanul jelentkezett, az 1998-ban életbelépett nyugdíjreform első pillanatától tudott volt, hogy a járulékmegosztás miatt évtizedekig deficites lesz az első pillér, amit a költségvetésnek kell kipótolnia mindaddig, amíg – a kalkulációk szerint 2050-re – el nem „fogynak” azok a járulékfizetők, akik kizárólag a társadalombiztosítási rendszer tagjaként, csak az első pillértől számíthatnak járadékra.
