Ma is folynak emberkísérletek
Tavaly februárban 64 egészséges felnőttet fertőztek meg maláriával Kenyában a tudomány érdekében – írja a Qubit.
A betegségek természetének megértéséhez már régóta fertőznek meg embereket, sőt, nagyjából ennek az ötletnek köszönhetjük a vakcinák feltalálását, a kérdés csak az, hogy vajon szabad-e némi pénzért felvásárolni mások egészségét – még akkor is, ha kontrollált körülmények között folyik a vizsgálat, és valójában senki sincsen életveszélyben, írja a Qubit.
Az emberkísérletek még mindig nélkülözhetetlenek az orvostudomány számára: a himlőhöz hasonlóan rengeteg áldozatot követelő malária elleni kezeléshez is elengedhetetlen, hogy pénzért cserébe embereken teszteljék az oltásokat. A legtöbb esetben tehát a leendő betegek saját szabad akaratukból vállalják ezt. De vajon teljesen önkéntes döntésről beszélhetünk akkor is, ha Kenyában például jobban megéri elmenni tesztalanynak, mint egy átlagos munkakört betölteni?
A munka egyszerű: egy orvos beoltja a pácienseket, akiknek nincs egyéb dolguk, mint egyszerűen élni, enni, aludni, cserébe fizetést kapnak, és rendszeresen ellenőrzik a leleteiket, akik pedig megbetegednek, kezelésben részesülnek, mielőtt hazaengednék őket, ezért pedig naponta körülbelül húsz dollárnak megfelelő összeget kapnak.
Hasonló teszteket a fejlett nyugaton is végeznek ugyan, de egyre több vizsgálat folyik Afrikában és Ázsiában, méghozzá épp azért, mert ezeket az országokat sújtja leginkább a malária. Jobb, ha hétköznapi körülmények között kísérleteznek, ott, ahol valóban szükség lenne a vakcinára, mint ha a laborban dőlne el, milyen oltóanyagot érdemes bevetni.
Világszerte jelenleg 155 emberkísérleti program zajlik, ahol egy etikai főszabály érvényesül: csak olyasmit tesztelhetnek embereken, és csak olyasmivel fertőzhetik meg az önkénteseket, amelynek ismerik a gyógymódját, így jelenleg a horogféreg, a tífusz, a kolera, a tuberkulózis és a Dengue-láz elleni gyógymódokat kutatják ezekkel a módszerekkel, de például az AIDS kórokozójával nem fertőzhetnek meg embereket.
Claudia Emerson filozófus szerint komoly problémát jelent, hogy a fejlődő országokban fennálló sajátos körülmények miatt a kísérletek többsége nem ott zajlik, ahol valóban szükség lenne rá: éppen az ezzel kapcsolatos etikai problémák miatt a legtöbb tesztet nem Afrika vagy Ázsia elmaradottabb régióiban folytatják, de így az eredmények sem tükrözik azokat az állapotokat és kihívásokat, amelyek a hétköznapi használat során a valóságban fennállnak.
A kísérletek többségéhez elengedhetetlen, hogy megfizessék a résztvevőket: Ugandában a bilharziózis kutatása során arra jutottak, hogy még a filléres fizetés is jobb, mint a semmi, enélkül ugyanis nem találnak önkénteseket a parazitikus megbetegedés vizsgálatához.
A legfőbb problémát nem is a kísérletek pénzügyi vonzatai jelentik: a főként Dél-Amerikát érintő Zika-vírus elleni küzdelemhez például szükség lenne humán kísérletekre is, de miután a vírus olyan betegségeket is okozhat, amelyekre az orvostudomány jelenleg nem ismer gyógymódot, az eljárást nem mindenki tartja etikusnak. Még akkor sem, ha a kísérletek társadalmi hasznát is figyelembe veszik, és minimalizálják az alanyokra leselkedő veszélyeket.
