Lotz Gábor: A kamarai demokrácia szélesítése elengedhetetlen!
Bürokratikus, az emberektől távoli, a tagdíjért cserébe semmit nem adó szervezet helyett tagjai barátjává, hathatós önkormányzattá, s egyben érdekvédelmi szervezetévé tenné a Magyar Orvosi Kamarát dr. Lotz Gábor patológus, aki elnökké választása esetén jelentősen megreformálná a mára szerinte teljesen kiüresedett köztestület belső életét és választási rendszerét.
A Semmelweis Egyetem II. Számú Patológiai Intézetének adjunktusa nemcsak az elnöki posztért száll ringbe; jelölték őt alelnöknek és főtitkárnak is annak ellenére, hogy nem tekinti személyes ügynek a megmérettetést. A választás szabályainak kialakítása, a küldöttek összetétele alapján valójában kevés esélyt lát elnökké válására, ám mint mondja, nagy szükség volna a köztestület országos vezetőségében az ellensúlyra. Ennek érdekében maga is próbált olyan nagytekintélyű orvos személyiséget találni, aki vállalná a jelöltséget a kamara élére, mindhiába, így határozta el magát.
S hogy miért nehéz megítélni, kinek milyen a támogatottsága? Az országos küldöttek nem reprezentálják a tagságot, hiszen az alacsony részvétel miatt mindössze a tagság három százaléka választotta meg őket – vallja az 1972-ben született, az egyetemen summa cum laude minősítéssel végzett szakember, aki november óta a józsefvárosi orvosi kamara elnöke. Azé a szervezeté, amelynek küldöttválasztása ellen – Karlinger Kinga ugyancsak főtitkárjelölt óvása alapján – törvényességi felügyeleti eljárást kezdeményezett a nemzeti erőforrás miniszter, egyes vélemények szerint kérdésessé téve ezzel magát a szombati kamarai tisztújítást is. Pedig Lotz Gábor véleménye szerint a józsefvárosi küldöttgyűlésen épp azért adtak lehetőséget arra, hogy tagjaik a közgyűlést követő néhány órában még leadhassák voksaikat, ha nem tudtak jelen lenni, hogy szélesedjék a demokrácia. Hogy minél többek véleménye jelenhessen meg a december 10-i küldöttközgyűlésen is.
Megválasztása esetén véget érne az egyszemélyes vezetés – fogalmaz dr. Lotz Gábor, akihez életkora és családi kötődései okán is közel állnak a rezidensek törekvései. Jelenleg őket tartja a magyar egészségügy leghatékonyabban működő, a legtöbbet elérő érdekvédelmi szerveztének. Mint mondja, a kamarai tagok mára teljesen passzívvá váltak. Azt látták éveken át, hogy lényegében semmi nem történik a kamara háza táján, miközben az újra kötelezővé tett kamarai tagságért és tagdíjért cserébe semmit nem kapnak.
A többi közt ezen is változtatna elnökként, miképpen egyik legfőbb feladatának tartja annak elérését, hogy a nagypolitika végre valóban kezelje prioritásként a magyar egészségügyet. Kezdődjék el végre egy olyan folyamat, amelynek eredményeképpen az ágazati bérek alapján ne az egészségügy legyen az utolsó a szektorok között. Lotz Gábor azt szeretné, ha fizetéseik alapján, belátható időn belül a tizenegynehányadikról az első ötbe kerülhetnének az orvosok. Nem nyugat-európai béreket vár – mondja –, de legalább olyan megbecsülést, mint amilyenben Nyugat-Európában részesülnek az orvosok.
