Lapszemle – a NEJM legfrissebb cikkeiből, 2010.06.18.

The New England Journal of Medicine

Populációs trendek az akut szívizominfarktus incidenciájában és kimenetelében

2010;362:2155–2165

R. W. Yeh és munkatársai az Egyesült Államokban egy nagy, diverz populációban azonosították azokat a legalább 30 éves személyeket, akiket 1999 és 2008 között akut szívizominfarktus miatt kórházba vettek fel. Összesen 46 086 hospitalizációt azonosítottak, a követés közel 20 millió személyévet foglalt magába. A szívizominfarktus életkor és nem szerint korrigált incidenciája 1999-től 2000-ig 274-ről 287-re nőtt 100 000 személyévre vonatkoztatva, majd folyamatosan csökkent, 2008-ban 208/100 000 személyév incidenciát találtak. Az ST-elevációs szívizominfarktus incidenciája a vizsgálat időtartama alatt mindvégig csökkent, az 1999-es 133-ról a 2008-as 50-re 100 000 személyévenként. A 30 napon belüli halálozás szignifikánsan kisebb volt 2008-ban, mint 1999-ben.

Helyrajzilag célzott profilaxis oseltamivirrel a 2009-es H1N1 influenza gócainak elszigetelésére

2010;362:2166–2174

Szingapúri laktanyákban 2009-ben, június 22-e és 25-e között a pándémiás influenza A H1N1 járvány négy gócát azonosították. A négy gócban összesen 1175 személyt fenyegetett a fertőzés, közülük 1100-an kaptak oseltamivirt. A beavatkozás előtt 75 fő, a beavatkozás után 7 fő kapta meg a fertőzést. A teljes reprodukciós szám (az indexesetnek tulajdonítható új esetek száma) szignifikánsan csökkent: a beavatkozás előtt 1,91, a beavatkozás után 0,11 volt. A négy góc közül háromban szignifikánsan csökkent a fertőzési ráta a beavatkozás után. A molekuláris elemzés eredményei alapján a négy góc transzmisszió (és nem független fertőződési események) útján jött létre. A 816 oseltamivirrel kezelt és utána kikérdezett személy 7,7%-a számolt be enyhe, nem légzőszervi mellékhatásokról. Súlyos mellékhatás nem fordult elő.

A pándémiás influenza A H1N1 és a szezonális influenza összehasonlító epidemiológiája

2010;362:2175–2184

B. J. Cowling és munkatársai 348, akut légúti betegségben szenvedő indexpácienst toboroztak a vizsgálathoz 2009 nyarán. Prospektív módon követték azokat a személyeket, akik egy háztartásban éltek azzal a 99 indexszeméllyel, aki az influenza A H1N1-re pozitívnak bizonyult. A polimeráz-láncreakcióval igazolt másodlagos fertőzések rátája hasonló volt a pándémiás és a szezonális influenza esetében (8% vs. 9%). A vírusürítés (shedding) mintázatában és a betegség lefolyásában sem volt jelentős különbség a kétfajta influenza között. A betegeknek abban az alcsoportjában, ahol kiindulási és gyógyulás utáni szérumminták is rendelkezésre álltak, azoknak a betegekkel egy háztartásban élő kontaktszemélyeknek a 36%-a, akik szerológiailag igazolhatóan megfertőződtek a pándémiás influenzával, nem ürítette a vírust és nem betegedett meg.

Valproát monoterápia a terhesség alatt és a súlyos veleszületett rendellenességek előfordulása

2010;362:2185–2193

J. Jentink és munkatársai nyolc publikált kohorszvizsgálat (1565 terhesség valproátexpozícióval) adatait összegezve 118 veleszületett rendellenességet találtak, és 14 különböző fejlődési rendellenesség volt szignifikánsan gyakoribb a terhességi valproátexpozíció hatására. Ebből kiindulva eset-kontroll vizsgálatban tanulmányozták a European Surveillance of Congenital Anomalies (EUROCAT) antiepileptikum-vizsgálati adatbázisa segítségével, volt-e összefüggés a valproát első trimeszterbeli szedése és a súlyos veleszületett rendellenességek előfordulása között. A 14 kiválasztott malformáció betegcsoportjait két kontrollcsoporttal hasonlították össze: az első olyan csecsemőkből állt, akiknek a veleszületett rendellenességét korábban nem hozták összefüggésbe a valproát szedésével, a második pedig olyanokból, akiknél kromoszóma-rendellenességet állapítottak meg. Az adatgyűjtés 14 európai országban folyt 1995 és 2005 között. Valproát monoterápiára 180 esetben került sor, az érintettek közül 122 fő az „eset” csoportba, 45, illetve 13 fő az 1., ill. 2. kontrollcsoportba tartozott. Az antiepileptikus kezelés hiányához, illetve az egyéb antiepileptikus kezeléshez képest a valproát monoterápia szignifikánsan növelte a nyitott gerinc, a pitvari sövényhiány, a szájpadhasadék, a húgycsőhasadék, a polydactylia és a craniosynostosis kockázatát.