Laikusok újraélesztéskor csak szívmasszázst végezzenek
A kevesebb több lehet
Már vagy 50 éve, hogy Kouwenhoven, Jude és Knickerbocker azt javasolták, hogy szívmegállás esetén a mellkas ritmikus kompressziójával tartsák fenn a szív és az agy keringését, és nem sokkal később bevezették a szájból szájba lélegeztetést is.
Az újraélesztés (cardioplulmonary resuscitation, CPR) gyakorlata azóta lényegében nem változott. Az évtizedek során számos megfigyeléses vizsgálat igazolta, hogy jobb eredményre lehet számítani, ha már egy járókelő megkezdi a CPR-t, mint ha csak a később kiérkező mentősök teszik ezt meg.
A legutóbbi időkig nem foglalkoztak a CPR különböző lehetséges módjainak kísérletes vizsgálatával. Az első újabb tanulmányokat sertéseken végezték, amelyeken elektromos ingerléssel kamrafibrillációt hoztak létre, és két fontos megállapításra jutottak. Az egyik, hogy a szívmasszázs megszakítása a koronáriák perfúziós nyomásának, keringésének csökkenéséhez vezet, a másik pedig, hogy a pozitív nyomású lélegeztetés frekvenciájának növelése csökkenti a túlélési arányt. Feltételezik hogy ez részben annak tudható be, hogy lélegeztetéskor megszakítják a szívmasszázst, másrészt a vér szívbe történő vénás visszaáramlását is gátolja a mellkason belüli nyomásemelkedés, ami belélegeztéskor alakul ki.
Az állatkísérletes adatok, valamint mentősökkel végzett terepvizsgálatok eredményei arra indították az Amerikai Szív Szövetséget (American Heart Association, AHA), hogy a lélegeztetés nélküli szívmasszázst javasolja olyan esetben, amikor képzetlen laikus végzi az újraélesztést.
Mindegy hogyan, csak kezdje el az újraélesztést
A NEJM július 29-i számában két tanulmány is megjelent (Rea és mtsai, illetve Svensson és mtsai), amelyekben a mentőszolgálat diszpécserének instrukciói alapján laikusok végeztek CPR-t, az esetek egy részében csak folyamatos szívmasszázzsal, másik részükben szívmasszázzsal és lélegeztetéssel. Mindkét vizsgálat fő következtetése az volt, hogy a túlélést, valamint a neurológiai károsodás nélküli túlélést nem befolyásolja az újraélesztés módja. Hasonlóan fontos eredmény az is, hogy nagyobb esélye van annak, hogy a laikus segítő hatékonyan, a túlélést is javítóan végzi az újraélesztést , ha arra kérik, hogy csak szívmasszázst végezzen. A szájból szájba lélegeztetés technikája sokkal nehezebb, mint a szívmasszázsé, emellett a lélegeztetést sokan visszataszítónak érzik vagy aggódnak a fertőzés lehetősége miatt. Megfontolandó Rea és munkatársai felvetése, amely szerint lehet, hogy a laikusok annyira rosszul végzik a lélegeztetést, hogy semmiféle hatása nincs azon kívül, hogy közben szünetel a szívmasszázs.
Újraélesztéskor csak szívmasszázst
A kétféle újraélesztés hatása tendenciaszerűen függött attól, hogy mi okozta a szívleállást. Fibrilláció és kamrai tahikardia esetén – ezek a leggyakoribb okai a szívmegállásnak – jobb hatásúnak látszott a kizárólagos szívmasszázs – ez összhangban van a kamrafibrillációs állatkísérletek eredményével. A lélegeztetés hiánya, ha rövid ideig tart, nem jelentős probléma; kutyákban több percen át nem csökkent meredeken az artériás oxigéntelítettség az újraélesztés alatt, mivel a tüdők elég oxigént tárolnak ahhoz, hogy ez ne következzen be. Ha a szívmegállás más okból történt (pl. elektromechanikus disszociáció), akkor viszont káros lehet a lélegeztetés elhagyása. Rea és munkatársai szerint, ha az újraélesztés technikáját a szívmegállást kiváltó ok szerint választanák meg, akkor 1000 betegből 156 maradna életben, ha mindenkinél csak szívmasszázst végeznének, akkor 144, és ha a szívmasszázst mindenkinél lélegeztetésssel kombinálnák, akkor 115.
Az új vizsgálatok is amellett szólnak tehát, hogy a laikusoknak újraélesztéskor csak szívmasszázst kell végezniük – feltéve, hogy mentősök néhány perc alatt a helyszínre érnek –, azonban még számos kérdés válaszra vár, és ezért újabb kísérletek lesznek szükslgesek.
(Forrás: Myron L. Weisfeldt: In CPR, Less May Be Better. N Engl J Med, 2010, 363:481-483)
