Kockázatokat is hordoz a példátlanul gyors integráció

Hiába várták, végül lemondta szereplését Takács Péter egészségügyért felelős államtitkár a Magyar Egészségügyi Menedzsmenttársaság (MEMT) által szervezett konferencián, amelyet így Őri Károly, ILEX Vezetési Tanácsadó Kft.  ügyvezető igazgatójának egészségpolitikai összefoglalójával indítottak.

Nem a munkaerőhiánynak kellene meghatároznia az átszervezéseket, márpedig a szakpolitika 4-5 ciklusra elegendő reformterveiből, amely egyebek mellett érinti a struktúrát, a kapacitáselosztást és a finanszírozást, erre lehet következtetni – hangsúlyozta a tanácsadó. Miközben a nyarat és az őszt is végigkísérte az átlagfinanszírozás kivezetésének ígérete, beköszöntött az extrém magas infláció és az energiaár-robbanás, ami makroszinten is költségvetési problémákat okozott. Mindeközben az ágazati fejlesztési programokat többségében uniós forrásokra alapozzák, a helyreállítási alap (RRF) megnyitása továbbra is késést szenved.

A kórházak pénzügyi helyzetében nem csak az infláció nyomán megemelkedő élelmiszerárak, vagy a forint gyengülése nyomán a valutaalapú eszközbeszerzések hoztak instabilitást, a központi tenderek, a mosás, őrzés és takarítás is nagyon megdrágultak. Saját zsebből kellett megoldaniuk az intézményeknek a műszaki-gazdasági területen dolgozók béremelését, amelyet központilag lassan másfél évtizede nem rendeznek.

Míg az intézményi fúziók korábban hosszú évekig tartottak, néhány kivételtől eltekintve az Országos Kórházi Főigazgatóság (OKFŐ) egy év alatt, erővel vitte keresztül az egységes szervezetek kialakítását 2021-től kezdődően. Az integráció jegyében a főigazgatóság kizárólag a megyei, irányító kórházakkal áll szóba, az információk sokszor nagy késéssel jutnak el a városi intézményekhez, amelyek mintegy nem számlaképes, de önköltségeiket elszámoló szolgáltatóként működnek a centrumkórházak mellett. A megyésítésből egyelőre kimaradtak egyházi és alapítványi fenntartású intézmények, valamint az egyetemi klinikai központok és Honvédkórház (utóbbi státusza jövő januártól azonban megváltozik, és BM fenntartásba kerül).

Páratlan szakmai integrációt jeleznek előre a szakpolitika ellátórendszeri reformtervei, emellett azt is sugallva, hogy báziseleme is lesz a finanszírozásnak, ugyanakkor egyelőre nem szól arról, miként számolná fel az intézmények folyamatos eladósodását.

OKFŐ vezető: Ismerjük a kockázatokat

Tudjuk, hogy mindennek megvan a kockázata, és az „egy megye egy jogi személy” koncepciót is számos kritika éri és tiltakozás övezi – fogalmazott előadásában Szondi Zita, az OKFŐ alap- és szakellátásért felelős főigazgató helyettese. Bár előadásában az általa korábban irányított Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei kórház integrációjának folyamatát ismertette, néhány kiszólással utalt a folyamatban lévő ágazati átalakításokra.

Bár valóban humánerőforrás vesztéssel járt az átszervezés, de mára mind az orvos, mind a rezidensi létszám rendeződött – reflektált az átszervezéssel kapcsolatos egyik gyakori kritikára. Elismerve, hogy a fúzió Szabolcs megyében sem folyt le minden ellenállás nélkül, de elsődleges törekvés volt ott is, hogy a perifériás ellátást is biztosítsák a lakosság számára. A legnehezebb lépés valóban a szakmai integráció volt, azonban az integrált működés előnyei mára felerősödtek, és elhalványították a kezdeti ellenállást. A bér és jogviszonyok egységesítése a megyén belül ugyancsak pozitív hatású volt, és mivel nem lehetett a felüllicitálni a fizetéseket, a bérspirált ez a jogintézmény meg akadályozta. Az átszervezés során a folyamatszabályozásra és a folyamatok egységesítésére kellett ügyelni a leginkább, azonban – mint fogalmazott – a méret és a stabilitás erősítette az ellátórendszer reagálóképességét.

Tapasztalataik szerint az erőforrások és szinergiák megfelelő elosztása és kihasználása javít az ellátás minőségén is, „az OKFŐ feladata, hogy ezt a folyamatot a jövőben támogassa” – jelentette ki, hozzátéve, hogy a prevenció, a lakóhely közeli ellátások megerősítése, az ágazat reagáló képességének növelése áll az egészségpolitika fókuszában, és „mi ezekért a célokért dolgozunk”.

A paraszolvencia megtalálja a kerülőutakat

Leginkább az alacsony jövedelmű személyzet, azaz az ápolók és rezidensek körében tűnik el a hálapénz, ellenben az orvosbárókkal. Ezt a véleményt osztották a legtöbben annak a felmérésnek az eredményei szerint, amelyet a Semmelweis Egyetem Egészségügyi Menedzserképző Központjának munkatársai idén nyáron készítettek.

A kutatás során arra voltak kíváncsiak, milyen a megítélése az orvosok körében a jogviszonytörvény nyomán a béremelésnek és a hálapénz kivezetésének – vázolta Mikesy Gergely, a projekt szakmai szakértője, jelezve azonban, hogy a szakpolitika terveinek ismeretében azóta változhatott az orvosok álláspontja is.

A Magyra Orvosi Kamara zárt levelezési rendszerében mintegy 50 ezer online kiküldött kérdőívre (mindössze) 207 kolléga válaszolt, többségük pedig üdvözlendőnek tartotta a hálapénz kivezetését, pozitívabban ítélve meg ezt az intézkedést, mint a béremelést. A jogviszonytörvény egészére inkább a rezidensek tekintettek helyeslően, szemben az idős, vagy középkorú szakorvosokkal. Különbség mutatkozott a véleményekben aszerint, hogy az érintett a magán, vagy az állami szektorban dolgozik-e, a legpesszimistábbnak a háziorvosok mellett a vezető szakorvosi réteg látszik, akik már 10-20 éve dolgoznak a közellátásban.

Az állami ellátás során kifizetett hálapénz a magánszférában kifizetett díjjá válik, amennyiben azt többletszolgáltatásért és megfelelő ellátásért fizeti a beteg, nem vonatkozik ez ugyanakkor az előnyszerzésért – például mások megelőzése a várólistán –, vagy az előre megszabott díjként adott hálapénz. A válaszadók szerint a szankcionálás hatására a többletszolgáltatásokért és a vesztegetésként adott paraszolvencia aránya komolyan visszaesett a jogszabály bevezetése óta.

A hálapénzzel leginkább átitatott szakmákban dolgozók meg fogják oldani, hogy hozzájussanak a paraszolvenciához – vélte a többség, köztük is túlnyomórészt a rezidensek és a fiatal szakorvosok. Ugyanakkor a 10-20 éve a közellátásban dolgozó szakorvosok szerint szakmai és technológiai minőségcsökkenés is megjelenik az ellátásban a paraszolvencia kivezetésével.

A jogviszonytörvény pozitív fogadtatású volt a szakmában, a hálapénz mértéke csökkent, és a többség szerint további béremelésekkel a paraszolvencia jelenléte is tovább mérséklődhetne – összegezte a kutatás eredményét Mikesy Gergely.

Nem jók a gazdasági kilátások

Az ágazat jövőjét is meghatározó gazdasági klíma egyelőre nem látszik stabilizálódni, és Pogátsa Zoltán közgazdász, a Soproni Egyetem docensének helyzetelemzéséből az is kiderült, a hazai és világgazdaság egyaránt a recesszió irányába tart. Hosszabb távon problémákat fog okozni Magyarországon, hogy a válság átvészeléséhez szükséges megtakarításokkal csupán a lakosság felső 30 százaléka rendelkezik – jelezte a közgazdász.