Kipróbálás alatt a hemofília A génterápiás gyógyítása
A hemofília A kezelésében fázis I. klinikai vizsgálatokban sikeresnek bizonyult az a génterápiás módszer, ami a hiányzó VIII-as véralvadási faktor átírásáért felelős DNS szakaszt juttatja be a humán sejtmagba adeno-asszociált vírus vektorral, közölte a PharmaOnline.
A hemofília A betegségben szenvedőknél nagyon alacsony, a normális mennyiség mindössze 1-5 %-a a VIII-as véralvadási faktor szintje, ami különböző súlyosságú vérzések fellépését okozhatja. Egy új génterapeutikum, a valoktokogén roxaparvovek, a VIII-as véralvadási faktort kódoló hiányzó DNS-szakasz sejtmagba történő bejuttatására képes, írja a lap.
A valoktokogén roxaparvovek egy adeno-asszociált vírust vektorként alkalmazó génterapeutikum, ami ártalmatlanított vírusokat használ fel arra, hogy a kívánt DNS-szakaszt a gazdasejt sejtmagjába szállítsa.
Az úttörő jelentőséggel bíró génterapeutikum fázis I. klinikai vizsgálatainak eredményeit a New England Journal of Medicine folyóirat publikálta.
A tanulmányban részt vevő 9 férfi a hemofília A súlyos formájában szenvedett. Az új génterapeutikumot intravénásan adagolták, amit egy beteg alacsony (6x1012 vektor genom (vg) testtömegkilogrammonként (kg) dózis), egy fő közepes dózisban (2x1013 vg/kg) és 7 fő magas dózisban (6x1013 vg/kg) kapott meg. Annál a kettő betegnél, akik alacsony és közepes dózisban részesültek a valoktokogén roxaparvovek terápiában, nem volt kimutatható jelentős emelkedés a VIII-as véralvadási faktor vérszintjében. Ezzel ellentétben, annál a 7 betegnél, akik az új génterapeutikum magas dózisában részesültek, a VIII-as véralvadási faktor szintjének fokozatos emelkedését mutatták ki. A magas dózisban részesülő 7 betegből 6 főnél a VIII-as véralvadási faktor aktivitási szintje a fiziológiás (50-150 IU/dl) vagy afölötti koncentrációkban volt mérhető, azaz 76-164 IU/dl tartományban, egy évvel a géntranszfert követően. A magas dózisban részesülők közül fennmaradó egy betegnél a véralvadási faktor aktivitási szintje az enyhe hemofília szintjének megfelelő volt (5-40 IU/dl).
A magas dózisban részesülő betegek csoportjában a vérzési epizódok száma jelentősen csökkent, és a VIII-as véralvadási faktor szubsztitúciót erősen csökkenthették vagy teljesen el is hagyhatták.
A tanulmányban súlyos mellékhatást nem figyeltek meg, egyik betegnél sem tapasztalták a VIII-as véralvadási faktorral szembeni semlegesítő antitestek képződését. A vizsgálatokat végzők ugyanakkor hangsúlyozzák, hogy a nagyon alacsony betegszám miatt az eredményeket fenntartással kell értékelni, és a valoktokogén roxaparvovek terápia további nagy betegszámú vizsgálatokat igényel ahhoz, hogy azt a jövőben biztonságosan és hatékonyan lehessen alkalmazni a mindennapokban.
