Kinek jó a terápiaeredményesség mérése?
A terápia eredményességének mérése elvezethet a kockázat megosztásához, hiszen egy új szerről kiderülhet, hogy a gyakorlatban nem hozza azokat az eredményeket, amelyek a klinikai vizsgálatok alapján, a befogadáskor várhatók voltak – mondta el dr. Bidló Judit, az OEP Ártámogatási Főosztályának vezetője a Medical Tribune tegnapi konferenciáján. Vannak szerek, amelyek esetén már ma is működő gyakorlat a kockázatmegosztás.
Azonban, ahogy a Ki mit kockáztat? – Konferencia a terápiaeredményesség méréséről című rendezvény több előadója is hangsúlyozta, a terápiaeredményesség mérése a gyógyszergyártónak is megéri, hiszen
- olyan információt kaphat általa, amit felhasználhat a termékfejlesztés és az indikációbővítés területén,
- megtudhatja, hogyan használhatják készítményét a gyakorlatban, megismerheti a terápiás szokásokat, kezelési szekvenciákat,
- megismerheti készítményének hétköznapi körülmények közötti eredményességét, amikor – eltérően a klinikai vizsgálatoktól – nincs betegszelekció.
Ma, a terápiaeredményesség mérésének hiányában, mint dr. Szegvári Boglárka, az UCB Magyarország kft. és az Innovatív Gyógyszergyártók Egyesülete (AIPM) képviselője elmondta, a finanszírozó nem ismeri az általa megvásárolt egészségnyereség értékét – csak azt tudja, mennyit fizet egy gyógyszerért.
A jövőben, ha a jelenlegi, rosszul működő és nem összehangolt betegregiszterek helyett valóban pontos és egymással kompatibilis regiszterek fognak működni, az is fontos természetesen, hogy az adatokhoz a kezelőintézmények és az orvosok is hozzájuthassanak. Az adatszolgáltatás pontosságának biztosításához ki kell építeni az érdekeltségi rendszereket is, sőt, az is felmerült lehetőségként, hogy az orvos receptírási jogosultsága csak akkor maradjon meg, ha gondoskodik a regiszter töltéséről. Ez azonban nem azt jelenti, hogy neki személyesen kell végeznie az adatszolgáltatást!
A betegregiszterek a legjobban a skandináv országokban működnek, mondta el Dankó Dávid, a Corvinus Egyetem munkatársa. Magyarországon, ahol lényegében még a regiszterek rendszerének kialakítása előtt vagyunk, fontos lenne figyelembe venni az ottani tapasztalatokat, és figyelni arra, hogy a regisztereknek azonos legyen az informatikai háttere. Jelenleg, a szakmai konszenzus hiánya miatt, hazánkban a létező intézményi regiszterek izoláltak.
A célvezérelt regiszterek törekedhetnek tudományos információk szerzésére, pl. prognózissal vagy rizikófaktorokkal kapcsolatban. Szolgálhatják az ellátás hatékonyságának nyomon követését, és arra is jók, emelte ki Szegvári Boglárka, hogy információt nyújtsanak a hosszú távú, kemény végpontokról, hiszen ezekről a klinikai vizsgálatok, amelyek csak rövid távú adatokat szolgáltatnak, nem adnak elég felvilágosítást. A célvezérelt regiszterek továbbá a kezelés biztonságosságát is növelik, például a ritka mellékhatások kiszűrésével. Az OEP Informatikai Fejlesztési Főosztályának vezetője, dr. Árki Kornél előadásában elmondta, hogy az egészségbiztosító 11 terabájtnyi betegadatot kezel.
Dankó Dávid előadásából kiderült, hogy kezdetben a regisztereknek nem is volt céljuk a finanszírozás segítése, a kockázatmegosztás kialakítása, azok éppen a nemkívánt hatások kiszűrése érdekében jöttek létre. A szakember azt is hangsúlyozta, hogy természetesen a kockázatmegosztási szerződés nem azonos az eredményességalapú szerződéssel. Hozzátette: nálunk, úgy tűnik, a betegszintű (és nem a populációszintű), eredményességhez kötött megközelítés fog érvényesülni.
Dr. Kovácsy Zsombor ügyvéd kifejtette, hogy hazánkban a finanszírozási rendszer nem (mindig) ösztönzi az ellátókat a sikeres terápiára, és – helytelenül – nem szokás a beteg felelősségének érvényesítése. Ez utóbbi megváltoztatása a célja a közelmúltban alakult Central & East European Health Policy Network-nek.
A beteg felelősségét érvényesíteni kellene, azonban nem mindegy, hogyan. Kovácsy Zsombor szerint lényeges, hogy ne büntető jellegű legyen pl. a dohányosok és egyéb addikcióval küzdők esetén, ehelyett inkább az egészségfejlesztésbe kéne bevonni ezeket a betegeket. Azokat a tényezőket érdemes viszont figyelembe venni, amelyek valóban a páciens akaratától függnek, ilyen pl. hogy bevette-e az illető a gyógyszert vagy visszament-e kontrollra. Az ügyvéd pesszimizmusának is hangot adott: szerinte a politika mindig a kisebb ellenállás irányába megy, és nem az ösztönző megoldásokat választja, hanem azokat, amelyek alkalmasak a népszerűség-hajhászásra, azaz pl. a szenvedélybetegek megbélyegzését.
Kovácsy Zsombor leszögezte: jelenleg hazánkban olyan szabályozási tendenciák érvényesülnek, amelyek az orvos – egyelőre még magas – terápiás szabadságát csökkenteni fogják, és amelyek miatt a kezelő egyre passzívabban fogja tudni követni betegét. Ilyenek az új finanszírozási eljárásrendek, a volumenkorlátok, a méltányossági keret léte és a hatóanyag alapú gyógyszerrendelés.
Dr. Firniksz Judit ügyvéd a többi között azt hangsúlyozta, hogy fontos a terápiamenedzsmentre vonatkozó információk és a kereskedelmi tevékenység jogszabályban való elkülönítése. Hozzátette: gyógyszerpromóciónak minősül, ha az orvos a gyógyszer betegtájékoztatójában szereplőnél több információt közöl a beteggel.
Már ma is létezik Magyarországon terápiaeredményesség-mérés és kockázatmegosztás, szögezte le Bidló Judit, az autoimmun eredetű reumatológiai betegségek biológiai kezelése során, illetve az onkológiai szerek felhasználása kapcsán. Megjegyezte: az előbbiek átkerülnek a tételes finanszírozásba.
