Készen állnak a SARS-CoV-2-eshez hasonló vírusok
Jordán Ferenc hálózatkutató biológus az Indexnek azt mondta, a világjárványok visszaszorításának csak kezdeti lépése, ha leáll a glóbuszt átszelő tömegturizmus.
A Lancet orvosi magazin februári cikkében egy kínai orvoscsoport arról írt, hogy a vuhani Huanan halpiacon csak berobbant a fertőzés, de a páciensek egy része máshonnan hurcolta oda a vírust. A WHO egy hónapig vizsgálódott 2021 elején Vuhanban, de „csak” azt rögzítették, hogy valószínűtlen az összeesküvés-elmélet, miszerint laborból származik a kórokozó, bizonyosan állatról kerülhetett az emberre. Az epidemiológiai genomika, vagyis a vírus nyomának követése révén rájönnek majd egyszer, ki a vírusgazda?
Őrült nehéz kideríteni. A vírusgazda kiderítése mellett ugyanannyira fontos, hogy lássuk, milyen jellegű piacok léteznek szerte a világon, amelyek bázisként szolgálhatnak egy világjárvány kialakulásához. Emberek milliói élnek úgy Ázsiában vagy Afrikában, hogy napi néhány dollárból kell ételt biztosítani a családjuknak. Hozzá sem férnek az általunk megszokott, drága élelmiszerekhez (például a marhahúshoz). Azokból a bizonytalan eredetű állati maradványokból kell választaniuk, amelyeket a falu végi piacon kínálnak. Cibetmacskáról beszélünk, denevérről, kígyókról, kutyáról és egy sor hasonló állatról. Afrikában a hónapok óta tartó karanténhelyzet, a gazdasági lejtmenet miatt ezek a piacok ráadásul megint egyre népszerűbbek az alacsony árak miatt, és ez rettenetes.
Az emberek ott nem a zoonózis jelentette veszélyen törik a fejüket, hanem hogy tudnak-e ételt vinni a hat gyermeküknek, akik otthon várnak rájuk. Kínában a hatóságok érzik, hogy ez súlyos probléma, az utóbbi időben elkezdték megregulázni a piacaikat, melyekből több ezer van országszerte. Ezt jórészt lehetetlen küldetésnek érzem, de legalább elkezdték. Egyébként még az USA-ban is vannak ilyen piacok, ott is elkezdték felszámolni őket. Amíg ezek működnek, addig járványügyi szempontból életveszélyt jelentenek.
(...)
Ördögi jóslatok című könyvét a Covid kirobbanása idején kezdte el írni, s ebben azt taglalja, mit kéne tennünk, hogy elkerüljük a potenciális világjárványokat. Elegendő lépés volna az emberiség részéről, ha az ökológiai kapcsolathálózatot nyugton hagyva nem hódítaná el tovább a vadon élő állatok életterét, vagy ennél jóval több kell tőlünk?
Nagyon sokat segítene, ha nagyobb harmóniára törekednénk a természettel. A zoonózis esélyét is jelentősen növeli, ha a természetes élőhelyek eltűnése miatt szinte bekényszerítjük az emberi településekre a vadon élő állatokat. Az erdőirtás miatt például Brazíliában a maláriás szúnyogokkal vagy Thaiföldön a gyümölcsevő denevérekkel egyre intenzívebb a kapcsolat. Ráadásul a klímaváltozás miatt jelentősen átrendeződik az ökológiai rendszerek kapcsolathálózata: változik a fajok elterjedési területe, változtatják partnereiket (például gazdát váltanak a paraziták) és közben maguk az egyes fajok is alkalmazkodnak, változnak. Az alapprobléma persze az, és majdnem minden egyéb erre vezethető vissza, hogy túlnépesedtünk, belaktuk a Földet. Erdőt sem passzióból irtunk, hanem azért mert kell a tömegeknek a lakóhely, szükség van a mezőgazdasági területekre. Erről sokszor beszélünk, de senki nem tudja, mi a megoldás.
(...)
Ürge-Vorsatz Diána, a CEU kutatója a közelmúltban azt nyilatkozta az RTL-en, mivel nem tudunk felhagyni a természet pusztításával, nem az a kérdés, hogy jön-e a Covidhoz hasonló pusztító járvány, hanem hogy mikor. Az előbbi gondolatmenete alapján egyetért a professzorral.
Teljes mértékben.
Szóba hozta imént a lokalizáció hiányát. Az elmúlt évtizedekben is pusztítottak Afrikából, Ázsiából, Dél-Amerikából kiinduló világjárványok. A hálózatkutatók, virológusok mindegyik alkalommal letették a politikusok asztalára a védekezési tervet, csak nem használták fel őket?
Fontos tisztázni, hogy minden vírus más, így védekezni is máshogy kell ellene. A SASRS-CoV-2 nem egy túl agresszívan terjedő típus, hosszú a lappangási ideje is, így sokáig láthatatlan, nehéz felfedezni, s lokalizálni. A kutatók viszont évtizedek óta pontos terveket készítenek arra nézve, hogy hogyan kell felmérni az emberre nézve potenciálisan halálos vírusokat, s hogyan érdemes védekezni ellenük. Pontosan tudjuk egyre több vírusról, melyik állatról kerülhet át emberre, mit fog okozni, hogyan terjedhet. Egy globális méretű program is azt a célt szolgálta, hogy a trópusi-szubtrópusi területeken élő, emberben még nem megjelent, de potenciálisan halálos vírusok jellemzőit katalogizálja. Épp azért, hogy ha az emberben is felbukkan, legyen róla egy komoly tudásunk. Hogy ne akkor kelljen kapkodva terjedési utakat vizsgálni meg szekvenálni.
Tudunk olyan kórokozóról, amely „felkészül” a SARS-CoV-2 nyomán? Hogy egy indiai állatorvosi kutatóintézet kutatóját, Khan Sharunt idézzem: SARS, MERS, Covid-19, what's next – vagyis mi lesz a következő?
Igen, biztosak lehetünk benne, hogy készen állnak a SARS-CoV-2-eshez hasonló vírusok. Ilyen például a Nipah-vírus (NiV), melyet gyümölcsevő denevérek terjesztenek. Természetes élőhelyeik már csak nyomokban léteznek, így leginkább thaiföldi piacok gyümölcsfáin lógnak, nagy mennyiségű ürülékük pedig mindent szennyez – és vírust terjeszt. Vakcina nincs, a lappangási idő 45 nap, a halálozási arány 40-75 százalék. Egyelőre nincs sok haláleset, de ez is egy időzített bomba, a WHO szerint top tízes.