„Kérek mindenkit, hogy segítsen ebben”

A méltatás szerint Rosivall László a veseműködés és a vérnyomás-szabályozás élet- és kórélettana terén végzett, határainkon túl is nagyra becsült, példaértékű tudományos munkássága, gyógyító, kutató, oktató és nemzetközi szakmai-közéleti tevékenysége elismeréseként kapta a díjat.  "Meggyőződésem, hogy a visszajelzés minden közösségben - akár pozitív, akár negatív - a fejlődés feltétele" - mondta. "Március 8. különleges nap volt, aznap érkezett a meghívó, ikerunokák születésével megduplázódott unokáim száma, ráadásul a vese világnapja volt, amely a javaslatomra jött létre hat éve" - emlékezett vissza.

Rosivall László 1970-ben diákkörösként kezdte a kutatómunkát Hársing László vezetésével: "megragadott az élettantudomány szépsége és a vesevéráramlás szabályozási mechanizmusát kezdtem tanulmányozni; azóta sem hagytam abba" - idézte fel. Jelentős időt töltött vendégkutatóként, professzorként norvég, francia és amerikai egyetemeken, de mindig visszatért Magyarországra. "Hűséges vagyok a gondolataimhoz is, az országhoz is" - foglalta össze. Rosivall László 1973-ban szerzett orvosi diplomát summa cum laude minősítéssel a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen, majd kandidátus (1980), a tudományok doktora (1987), illetve az Európai Tudományos és Művészeti Akadémia tagja lett (2006).

A professzor úgy véli, hogy bár az orvostudományban elképesztő, szinte követhetetlen fejlődés zajlik, az alapvető kérdésekre továbbra sem ismerjük a válaszokat. "Miközben a nanokorszakban már láthatóvá tudjuk tenni az egyes szervekben zajló életfolyamatokat, a vesében például a glomeruláris filtrációt vagy a tubuláris folyadék képződését, azt nem tudjuk, hogy a körülbelül 2 millió magyarországi hipertóniás és az öt-hatszázezer cukorbeteg közül miért lesz az egyiknek előbb-utóbb veseelégtelensége, míg a másiknak nem" - hangsúlyozta.

Rosivall László 1994/95-ben a Semmelweis Egyetem rektora, jelenleg intézetigazgató, az Elméleti Orvostudományok Doktori Iskola vezetője. "Eddig 44 PhD-hallgató végzett az általam vezetett programban, akik közül 27-nek témavezetője voltam. Közülük többen professzorok már külföldön és terjesztik a magyar tudományosság jó hírét. Remélem, hogy majd egyszer visszatérnek. Büszke vagyok a nemzetközi veseiskolára is, amelyet 19 éve szervezek nyaranként, erre a továbbképzésre eddig 56 országból érkeztek hallgatók Ausztráliától Brazíliáig" - értékelte Rosivall László, aki szerint ennek is köszönhető, hogy a korábbi hagyományoknak megfelelően ma Budapestet ismét fontos nemzetközi nefrológiai kutatóállomásként tartják nyilván világszerte.

A Nemzetközi Nephrologiai Iskola mellett Rosivall László az alapító elnöke a Magyar Vese Alapítványnak is, mely immár negyed százada sikeresen működik. "A jótékonysági alapítvány külföldi és hazai tanulmányutakkal segíti a fiatal szakemberek fejlődését, pályázatot hirdet ösztöndíjakra és kutatási támogatásokra, úttörő szerepet vállal a betegek és hozzátartozóik oktatásában és ellátásában, helyzetük szociológiai felmérésében, a szakmai képzésben és továbbképzésben; sok-sok százmillió forinttal támogatta a nefrológia fejlődését" - összegezte a szervezet munkáját.

Rosivall László egyik új kezdeményezése a cigány orvosok képzése a Semmelweis Egyetemen: "olyan értelmiségiekre van szükségük a cigányoknak, akik visszamennek, köztük élnek, tanítják őket". A TÁMOP Program támogatásával előkészítőt szervezett cigány fiataloknak: "10 gyerekkel kezdtük, nyolcat fel is vettek az egyetemre, miniszteri ösztöndíjat kaptak. Büszke vagyok rá, hogy egyikük sem esett ki, érvényes első félévvel rendelkeznek. Hálás vagyok a társadalomnak a támogatásáért; az Akadémia elnökétől a világhírű tudósokig lelkesen jöttek előadni, beszélgetni a 10 cigány fiatallal a felkészítő ideje alatt. Már zajlik a második előkészítő kurzus is. A pályázat idén lejár. Azon dolgozom, hogy ez ne jelentse a program végét. Kérek mindenkit, hogy segítsen ebben" - tette hozzá.

***

Rosivall László 1949. április 15-én született Budapesten, 1973-ban szerzett orvosi diplomát a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen. 1995-96-ban a SOTE rektora volt. A Kórélettani Intézet igazgatója, az Európai Tudományos és Művészeti Akadémia rendes tagja. Tudományos tevékenységét számos emlékéremmel, díjjal, diplomával ismerték el, több hazai és nemzetközi tudományos társaság tagja, csaknem 150 tudományos cikk szerzője.