Kásler: Lesz másfél millió forint az orvos fizetése, de nem azonnal

–  A mai megosztók és gyűlöletkeltők miniszteri esküje óta támadják önt. Karaktergyilkos kísérletektől sem riadnak vissza. Vállalt feladata nélkülük is embert próbáló. Mennyi teher fér még a vállára?

–  Amikor miniszterelnök úr felkért a tárca irányítására, nem mondhattam nemet, mert akkor ellentmondtam volna mindannak, amit idáig tettem, és ahogyan eddig éltem. Orvosként minden körülmények között az emberért dolgoztam. Miniszterként is ezt teszem. Kezdetben megdöbbentett, hogy olyan személyek, akik korábban az onkológiai intézeti szobámban hálás szavakkal köszönték, hogy őket, a családjukat gyógyítjuk, most legyilkosoznak. Ez szellemi alvilág, úgyhogy nem is foglalkozom vele. Azzal törődöm inkább, hogy a magyar emberekért, a nemzetért mit tudok tenni. Ebben senki és semmi nem ingathat meg. Az Onkológiai Intézetet huszonhat esztendőn át vezettem, évente hétszázezer segítségre szoruló fordult meg nálunk. Ha ezt megszorozzuk az évek számával, akkor sok millióan tudják, hogy mit és milyen eredménnyel cselekedtem. Egész életemben fegyelmezett és tudatos ember voltam, a szeretteim iránti felelősség mellett a hivatásom kötelez. Most sem hagyom, hogy provokáljanak, kizökkentsenek lelki nyugalmamból.

–  Orvosi hivatása mellett több mint húsz könyv szerzője, több száz hazai és külföldi előadás fűződik a nevéhez, és számos tudományos címmel ismerték el a munkásságát szerte a világban. Mindebből az következik, hogy nehéz önön fogást találniuk az iszapbirkózóknak.

–  A támadások két okból indultak ellenem. Az egyik, hogy megvallottan keresztény vagyok, a másik, hogy nemzeti elkötelezettségű. Sajnálatos, hogy ezek az emberek rendkívüli tudáshiányban szenvednek, nem ismerik az egyetemes és a magyar történelmet, kultúrát. Magam keresztény emberként szeretettel közelítek mindenkihez, így hozzájuk is, és őszintén kívánom, hogy egyszer ők is éljék át a keresztényi szeretetet. Szebb és emberibb lenne ettől az életük, talán a frusztrációik is csökkennének.

–  Ha képesek lennének befogadni, értelmezni Hamvas Béla mondását, miszerint „Isten a főtt sonkában is jelen van”, talán megbékélnének?

–  Ki tudja? Én az ateistákat sem istenteleneknek tartom, hanem Isten hiányában szenvedőknek. Olyanoknak, akik még nem találkoztak Istennel. Kívánom nekik, keressék, ismerjék fel, nem olyan nehéz. Több száz ateistát láttam gyógyító munkám során, akik életük legutolsó fázisában törekedtek a megtérésre. Azt kívánom, ne várjanak olyan sokáig, találkozzanak már most a Mindenhatóval. Mesélek egy jellemző történetet. A múlt század közepén Budapesten dolgozott Czeyda-Pommersheim Ferenc főorvos, aki számos sikeres pajzsmirigy-operációt végzett. Minden napját a Rókus-kórház kápolnájában kezdte, és az ima után ment a kórházi műtőbe. Amikor Rákosi elvtársat utolérte ez a betegség, kérték a specialistát, operálja meg a vezért. Azt mondta, rendben van, három feltétellel. Az első: a kereszt marad a műtő falán, a második: a beavatkozás előtt továbbra is a Rókus-kápolnában imádkozik. A harmadik pedig, hogy két ávós orvos asszisztáljon, és ha olyan mozdulatot tenne, ami nem tetszik nekik, a műtétet fejezzék be ők. Rákosi elvtárs a feltételeket elfogadta, a műtét sikerült, a beteg meggyógyult.

–  Egészségügy, oktatás, kultúra, szociális szféra. Szép csomag, nagy kihívás az emberi erőforrások miniszterének. Az emberek határozott kiállást, a kényes ügyek felderítését várják, és jobbító beavatkozást, ahol szükséges.

–  Soha nem tűrtem el az Onkológiai Intézet vezetőjeként sem, hogy visszaéljenek a betegek szenvedéseivel, hogy hecceljék őket, alaptalan félelmet, indulatot gerjesszenek. Minden kezdő orvosnak azt mondtam, két feltétel van. A szakmai és az emberi kiválóság, világnézettől függetlenül. A gyógyítást nem lehet átpolitizálni, mert a rákbetegség nem válogat a balliberális vagy a nemzeti érzelmű páciensek között. Ma sem gondolom másként. Sok jelzés érkezik az irányításom alá tartozó területekről. Felelősséggel kijelentem, hogy az indokolt esetekben elrendelem a vizsgálatot, és ha kell, a gyógyító beavatkozást.

–  Az orvosi kamara új elnöke másfél milliós orvosi keresetet, látványos alapellátás-javulást követel, lehetőleg azonnal, másrészről pedig hanyag társadalombiztosítási járulékfizetést hangoztat.

–  Kincses elnök úr pályafutását nem minősítve megjegyzem, hogy volt már olyan beosztásban, ahol lehetősége, sőt kötelessége lett volna tenni azokért a dolgokért, amelyeket most követel. Igen, lesz másfél millió forint az orvos fizetése, de nem azonnal, hanem lépcsőzetesen, mert csodákra nem vagyunk képesek. Ami a sokat támadott egészségügyet illeti, ma kevesebb a fertőzés kórházainkban, mint az uniós átlag. A korábbi mérésekhez képest öt évvel emelkedett az átlagéletkor hazánkban. Ezek jelentős eredmények, de erről nem cikkeznek a vészhelyzetet kiáltók. Miközben kiemelt cél az alapellátás tökéletesítése, kiépül az orvosok magán- és állami ellátásban végzett munkájának ellenőrzési mechanizmusa, ami arra is fényt derít, hogy hol, miért hosszúak a várólisták. Az egészségügy szerkezeti átalakítása és bizonyos vezetők személyes felelősségének tisztázása is ütemesen zajlik. A társadalombiztosítási díj fizetésének feltételeit ki kell fehéríteni, különben a kollektív felelőtlenség zsákutcájába jutunk. Más országokban, például Amerikában a lakosság csaknem fele nem fizeti be a társadalombiztosítási kötelezettségeit. Ez nem lehet követendő út a számunkra. A magyar beteg kezelésben részesül, tehát senki sem marad vészhelyzetben ellátatlan.

A teljes interjú a Demokrata című hetilapban jelent meg.