Jó, de nem könnyű vele dolgozni

Amikor húsz évvel ezelőtt vezérigazgatónak kérték fel – emlékeztet a lap –, rögtön megmutatta, hogy kemény lépésekre képes. Csődhelyzet volt, a rendszerváltás után a cég éppen elveszítette a KGST piacait, túl volt egy privatizációs kudarcon és az akkori menedzsmentnek nem volt határozott jövőképe. Bogsch Eriket hat év mexikói Medimpexes (ez a vállalat végezte a magyar gyógyszergyárak külkereskedelmét), öt év Richteres főmérnök-helyettesi múlt, majd megint négy év londoni Medimpexes cégvezetés után találta meg egy fejvadász. A gyerekként Brazíliában is élt, érettségijét Trinidad és Tobagóban megszerző Bogsch személyében egy világot látott, de a Richtert belülről is ismerő ember került az élre.

Tudta, mit akar megvalósítani, ám ehhez tucatnyi vezetőt nyomban elküldött. Erre az időszakra ma is úgy emlékszik, mint az elmúlt 20 év legnehezebbikére, de most is hiszi, hogy a cég érdekében, a megújuláshoz ez szükséges volt. "A vezető azért van, és azért kapja a fizetését, hogy a többség érdekében a konfliktust vállalja, nem azért, hogy üldögéljen, és jó fiú legyen" - fogalmazta meg Margaret Thatchert is idézve, aki egyszer állítólag azzal indokolta kemény intézkedéseit, hogy 20 százalékot fel kell áldozni, hogy a 80 túlélje.

A húsz évvel későbbi viszonyokról így ír az [origo]:

Annak ellenére, hogy a Richter 1994 óta az egyik legnagyobb és legismertebb tőzsdei részvénytársaság, ma is családias módon működik - Bogsch kvázi családfőként gondoskodik az alkalmazottakról, és mivel szinte a legapróbb szakmai kérdésekkel is tisztában van, következetesen kézben is tart mindent. Ő maga a csapatjátékot hangsúlyozza, és valóban kikéri többek véleményét, de munkatársai szerint azért a legfontosabb kérdésekben elsősorban a saját intuícióira hallgat. Ennek jó oldala, hogy a döntések gyorsan megszületnek és a szervezet nem válik bürokratikussá, viszont előfordult már az is, hogy egy-egy kolléga úgy érezte, feleslegesen mondta el, mit gondol.

Bogsch-sal jó, de nem könnyű együtt dolgozni. Végtelenül nyugodt és bizalmi légkört teremt maga körül, a hangját a legkeményebb üzleti partnerrel szemben sem emeli fel, legfeljebb a tónuson változtat. Régivágású imázsát erősíti, hogy bár a gyógyszeripart érintő újdonságokat nagyon érzékenyen követi, számítógépet egyáltalán nem használ, az e-maileket is a titkárságán keresztül válaszolja meg, a nőkkel pedig olyan figyelmességgel viselkedik, hogy az a 21. század elején már egészen szokatlan – olvasható az origo.hu-n, amellett, hogy  aki nem tud folyamatosan magas színvonalon teljesíteni, az - viszont mindegy, hogy férfi vagy nő - nem marad meg a környezetében.