hirdetés
2024. március. 28., csütörtök - Gedeon, Johanna.

Javaslatokat tett az ombudsman a védettségi igazolvánnyal kapcsolatban

Kozma Ákos ombudsman a Hivatalához érkezett beadványokkal összefüggésben összegezte a védettségi igazolványok alkalmazása során érvényesítendő alkotmányossági követelményeket, és a felmerülő gyakorlati kérdések megoldását célzó javaslatokat fogalmazott meg.

A védettségi igazolvány alkalmazása több alkotmányossági, illetve gyakorlati kérdést is felvet. Ezt mutatja az is, hogy magánszemélyektől néhány nap alatt több mint nyolcszáz panasz érkezett az alapvető jogok biztosához azzal összefüggésben.

Az alapvető jogok biztosa áttekintette a panaszokat és a jogi szabályozás alkotmányossági szempontú értékelése mellett a felmerült jogalkalmazási problémák megoldását segítő javaslatokkal fordult az Operatív Törzset vezető belügyminiszterhez és az emberi erőforrások miniszteréhez.

Felhívta a figyelmet arra, hogy a Covid-19 elleni védőoltás ugyan Magyarországon nem kötelező, azonban a jogi szabályozás a minél szélesebb körű oltásra ösztönöz. A védőoltások ugyanis nem kizárólag az oltott személy, hanem az egész társadalom, az érintett közösség védelmét szolgálják. A védőoltás felvétele tehát társadalmi felelősségvállalás is egyben. Ez az ösztönzés mindaddig nem kifogásolható alkotmányossági szempontból, ameddig elvben a teljes beoltható lakosság beoltására elegendő vakcina rendelkezésre áll, azaz az érintettek saját döntésén múlik a vakcina felvétele, illetve, amíg a szabályozás nem alapvető jogok gyakorlását vagy alapvető szükségletek kielégítését köti a védettség igazolásához.

A hatályos szabályozás alapvetően a szabadidő aktív eltöltését szolgáló programokon való részvételt – sportrendezvényen, kulturális eseményen nézőként, vendéglátó üzlet belső terében, szálláshelyen vendégként való tartózkodást – köti a védettségnek az e célra szolgáló okmánnyal történő igazolásához.

A lakosság a Covid-19 elleni védettség szempontjából összességében két nagy csoportra osztható: akiknél orvosi szempontok alapján valószínűsíthető a védettség valamilyen foka (volt már oltásuk az engedélyezett vakcinák valamelyikével, illetve átestek a fertőzésen és igazolhatóan rendelkeznek antitestekkel) és akiknél ilyen védettség objektív okok alapján nem valószínűsíthető.

Tömeges járvány esetén ezért nem észszerűtlen a sokak együttes jelenlétét lehetővé tévő fakultatív szolgáltatások igénybevételét olyan feltételhez kötni, amely figyelembe veszi annak kockázatát, hogy az adott személy a közelmúltban mekkora eséllyel kaphatta el a fertőzést és fertőzhet meg aktuálisan másokat. A védettségi igazolvánnyal rendelkező személyek számára nyitva álló szabadidős tevékenységekből a védettnek nem tekinthető személyek kizárására járványvédelmi okból kerül sor, amely alapjogi szempontból e tekintetben nem kifogásolható megoldás.

Eltérő alkotmányossági megítélése lenne ugyanakkor annak, ha a jogalkotó vagy jogalkalmazó szervek esetlegesen alapvető jogok gyakorlását vagy a mindennapi élet viteléhez szükséges tevékenységek folytatását kötnék a védettség igazolásához.

A védettségi igazolvány hatályos szabályozása összességében tehát nem visszás, mindazonáltal az egyes részletszabályokkal összefüggésben felmerülhetnek alapjogi szempontú korrekciós igények.

A védettségi igazolvány szabályait kiadó Kormány feladata és felelőssége, hogy ha az egyes szabadidős létesítmények látogatását védettségi igazolványhoz kívánja kötni, akkor az igazolvány kiállítására abban az időpontban kerülhessen sor, amikor az orvostudomány mai állása szerint már vélhetően kialakult az egyéni védettség, illetve az oltottal kapcsolatba kerülő más személyek megfertőzése elleni védelem szükséges szintje.

Egyes szolgáltatások védettségi igazolványhoz kötésének lehet olyan közvetett hatása is, hogy az igazolvány megszerzése érdekében azok is oltatást kérnek, akik saját egészségük, környezetük védelme érdekében azt nem tartanák magukra nézve szükségesnek. E hatás ellenében hathat azonban, hogy azok, akik kizárólag "pragmatikus okokból", a védettségi igazolvány megszerzése érdekében igénylik a védőoltást, nem lesznek érdekeltek abban, hogy a magasabb szintű, hosszabb ideig tartó védettséget biztosító második oltáson is megjelenjenek. Az alapvető jogok biztosa ezért a védettségi igazolvány kiállításáról szóló rendelkezések áttekintését és szükség szerinti felülvizsgálatát javasolta.

A védőoltáshoz kötött védettségi igazolványon nincs feltüntetve annak érvényessége, az igazolvány kiállításának egyéb eseteiben pedig a jogi szabályozás hat, illetve négy hónapos érvényességet ír elő. Az alapvető jogok biztosa felhívta a figyelmet arra, hogy a védettségi igazolvány érvényességi idejét úgy kell meghatározni, hogy az az orvostudomány jelenlegi állása szerint valószínűsíthetően fennálló védettségi időszakra terjedjen ki. Szükséges ezért, hogy a Kormány a veszélyhelyzet fennállása alatt folyamatosan vizsgálja, felmerül-e olyan új és releváns körülmény, amely szükségessé teszi a védettségi igazolvány érvényességi idejére vonatkozó rendelkezések felülvizsgálatát.

Az alapvető jogok biztosa rámutatott: fontos, az egymás iránti szolidaritásból és felelősségvállalásból is következő követelmény, hogy azon személyek esetében, akik a felmerülő egészségügyi kockázatok miatt nem kaphatnak védőoltást, a fertőzés visszaszorítása érdekében tett intézkedések (különös tekintettel egyes jogosultságok védettségi igazolványhoz kötése) ne járjanak alapvető jogaik korlátozásával.

Az alapvető jogok biztosa felhívta arra is a figyelmet, hogy a jogegyenlőség sérelmét veti fel, amennyiben a jogi szabályozás a külföldön beoltott személyek részére nem biztosít azonos jogokat a Magyarországon ugyanolyan engedélyezett vakcinával oltottakhoz képest, miközben ennek észszerű indoka nem állapítható meg.

Javasolta ezért, hogy a jogalkotó tekintse át, milyen módon biztosítható, hogy a külföldön (különösen, de nem kizárólagosan az Európai Unió területén) igazolt módon oltott személyek gyakorolhassák azokat a jogokat, amelyekre a Magyarországon azonos típusú Covid-19 elleni védőoltás feljogosít.

hirdetés

Könyveink