Inspiráció, mecenatúra, önművelés

„Mindenki érlelje ki saját értékítéletét”

Gömör Béla tanszékvezető egyetemi tanár, a hazai és nemzetközi reumatológia kiemelkedő alakja. Közismert műgyűjtő-műbarát, a ReumaInfo című szakmai és kulturális folyóirat felelős szerkesztője, gondosan összeállított ismeretterjesztő könyvek szerzője, kiadója. A Budai Irgalmasrendi Kórházban folytatott beszélgetésünkben újra és újra felszínre bukkantak orvosi elhivatottságának és a művészetek iránti elkötelezettségének izgalmas párhuzamai, meglepő összefüggései.

Egy pszichológus egészen biztosan mindent ki tud olvasni a gyűjtőről a festményei alapján. Teljesen más típusú ember az, aki a zsánerképeket szereti, mint aki a viharos alkotásokat, színeket kedveli. Olyan ez, mint a Rorschach-teszt – vallja Gömöri professzor. A műgyűjtő titulustól elhatárolódik. Önmagát a művészetek barátjának tartja, akinek a művek-művészek iránti fogékonysága szerencsés külső körülményekkel párosult.

Ön nem a nagy klasszikusok, hanem a kevésbé ismert művészek alkotásaihoz vonzódik.

– Igyekszem azt keresni, ami hozzám illik, nem azt, ami megszokott. Ez egy igen-igen parciális, hobbi jellegű elfoglaltság. Számomra nagyon izgató terület. Hasonló vonása a medicinának és a művészeteknek, hogy mindkettőben valahol önmagát is keresi az ember. Ez a keresés okozza az izgalmat benne. Vonzódásom a geometrikus formákból építkező absztrakt művészethez például valószínűleg a rend, a fegyelmezettség, a tisztaság igényére utal. A Bauhaus erről szólt, a korábbi nagy tobzódás leegyszerűsítéséről, a visszatérésről az egyszerű geometriai képletekhez, amelyekkel a természet is tele van. A virágokban, az ásványokban ugyanezek a vonalak, képződmények ismétlődnek. Ősi motívumok ezek, nem emberi találmányok. Kállai Ernő írt a témáról egy remek könyvet A természet rejtett arca címmel. Minden meg van rajzolva a természetben, de a művészek néha huszárkapitányokat vagy csókolózó párokat festenek inkább, mert arra van igény.