Így alakul át a debreceni egészségügy

A beszélgetésből kiderül, hogy az állami egészségügyi finanszírozás terén még nem történt meg az igazi rendszerváltás. Ennek számos terhét cipeli az ágazat a mai napig: a járóbetegellátás és az egynapos ellátások térhódításával arányában már sok a kórházi ágy és a szolgáltató, az ebből fakadó érdekellentétek – többek között a paraszolvencia fenntartásában érdekelt szereplők - nem engedik letisztulni a képet, miközben egy sor egészségügyi ellátás finanszírozása nem tartotta a lépést például a technológiai fejlődéssel, amely többek között ezért elavult, hiányos ás aránytalan. Mindez torzók fenntartásához vezet, ami finanszírozási rendszerhiba. Ezért van égető szükség a kormány által november elején bejelentett finanszírozási rendszer átalakítására.

Berényi Ervin professzor szerint az egyik fő probléma az, hogy a mindenkori kormányzatoktól függetlenül maga a rendszer alkalmatlan a valós idejű teljesítményelvű finanszírozásra, hiányzik ugyanis a költségek bizonyos revíziója, átvilágítása.

Bár az orvosprofesszornak ez nem éppen alapfeladata, elég eltökéltnek tűnik abban, hogy legalább a DEKK-ban létrehozzanak egy egészségügyi kontrolling rendszert a felhasznált eszközök és szolgáltatások költségelemzése érdekében. Mindez rettentően összetett feladat, s mint mondja, nem azért szeretnék megcsinálni, mert szereti a számokat, hanem mert ennek a tudásnak a birtokában, ami országosan is példaértékű lenne, jobb döntéseket lehet hozni az erőforrások hatékonyabb elosztása során. A rendszer áttekintése ez év őszén megkezdődött, de az eredményekhez, vagyis a sok-sok adat begyűjtéséhez, kielemzéséhez hosszabb időre lesz szükség. Közben pedig folyamatosan döntéseket kell hozni a mindennapi működés érdekében.

Több vezetőváltás történt az idei évben a klinikákon. Szivárogtak olyan információk a Civishírhez, amelyekből arra lehetett következtetni, hogy voltak ellenvélemények. Mi volt a fő szempont az új vezetők kiválasztása során?

A DEKK olyan célokat tűzött ki maga elé, amelyeket mindenképpen el akar érni és ebben rendkívül lényeges szerepe van az időnek. Egyáltalán nem mindegy, hogy egy-egy struktúra megváltoztatását mikor tudjuk elkezdeni: ma vagy csak évek múlva. Egyszerre több jelentős, részben egymást átfedő feladat zajlik nálunk a betegutak totális rendezésétől, szabályozásától a Kenézy integrációján át a különböző területek teljes átvilágításáig. Szétszedjük, és újra összerakjuk a rendszert, mindezt úgy, hogy nem kizárólag a pillanatnyi érdekeket, hanem a jövőt is szem előtt tartjuk, 30-40 éves távlatban gondolkodunk. A klinikákat az elmúlt hetven évben más és más vezérelvek jellemezték például a vezetőkiválasztás gyakorlatában, miként intézményi szinten is eltérő pólusok feszültek egymásnak a különböző időszakokban. A kérdésre válaszolva, igen, lehetséges, hogy egy pályázónak a korábbi szempontok szerint lehetett volna még 5-10 éve klinikaigazgatóként, mi viszont azt gondoltuk, az adott területen egy másik kézben teremtődhet meg a modern szemléletű, a nemzetközi elvárásoknak, a betegek igényeinek megfelelő, az integrációt is szem előtt tartó vezetés. És azt sem szégyelltük, ha adott esetben a fiatalabb, negyven év körüli generáció is lehetőséget kapott. Megjegyzem, az orvosegyetem életében a legtöbb intézményvezetőt 40-50 éves korában nevezték ki, őket pedig a 40 év alattiak követik, nem az 50 év felettiek. Ez azt is jelenti, hogy ha valaki megkapja a pozíciót a negyvenes évei elején, akkor bőven lesz ideje kinevelni az utódját, ami számomra megint csak kulcskérdés, mert egyfajta szakmai folytonosságot biztosít. Ez fontos a dolgozóknak és a betegeknek egyaránt. Nem tudom elfogadni azt az országos tendenciát, mely szerint a vezetők a hatvanat betöltve sem képesek felmutatni utódot. Hiszünk a céljainkban, ezért nem rendelhetjük alá személyes érdekeknek az utódlás kérdését, a sértődés nem lehet szakmai szempont. Ezek az elvek befolyásolják a mostani vezetőváltás logikáját.

További részletek a Cívishír portálján.