Igazságosabb finanszírozást, de szigorúbb ellenőrzést is ígért Takács Péter

A ciklus végére a fekvő- és járóbeteg-szakellátás finanszírozásának tartós rendezése mellett a vatta HBCS-k eliminálására, a kórházi ápolási minimumnapok radikális csökkentésére és a működési költségek fedezetének (külön forrásból történő) biztosítására is ígéretet tett a szakpolitikus. Előadásában örömmel üdvözölte az átlagfinanszírozás kivezetését, amely – mint fogalmazott – az utolsó fél évben már rendkívül kontraproduktív volt, bár az őszi teljesítési adatok azt mutatták, hogy az aktív kórházak teljesítménye 85–90 százalék között van 2019-hez képest.

Teljesítményösztönzőt és fejkvóta elemet is tartalmazó vegyes finanszírozás bevezetése zajlik a fekvőbeteg-ellátásban, a lakosságarányos keretek kialakítását már 2021-ben elkezdték – mondta a szakpolitikus. Kifejtette, hogy nem a magasabb progresszivitási szint „viszi” rosszabb helyzetbe a kórházakat, a sokszakmás intézményekben ugyanis a megfelelően finanszírozott szakmák (onkológia, invazív kardiológia) kiegyenlítik a veszteségesen dotáltakat. Elmondta, hogy a 130 százalékos tvk-kihasználásért a jövőben büntetni fognak, a teljesítéseket negyedévente vizsgálják majd felül.

Aggódhatnak az ágyszámfetisiszták

Ágyszámfetisizmus uralkodik az ágazatban, elsősorban a helyi politikában – fogalmazott Takács Péter, aki folytatja az országjárást, hogy az új finanszírozási rendszer bemutatása, a területi éves keretek (ték) kiosztásához szükséges felmérés mellett a helyi politikusoknak elmondja azt is: az ágyszám önmagában nincs összefüggésben a betegellátás minőségével. A helyi politikával kell „leharcolni” a struktúra átalakítását – fogalmazott az államtitkár, aki szerint az összes eddigi kísérlet helyi politikai érdekeken bukott meg. A megyei roadshow során azt is végignézik, hol célszerű megtartani az aktív műtétes szakmákat, és hol váltsa fel ezeket egynapos sebészet.

Stabil, ciklikusan visszatérő kódkarbantartást is ígért a szakpolitikus, amelyet 6–8 pilotkórházban tesztelnek először, a cél pedig az, hogy 3 évente minden szakmafőcsoportban folyamatos legyen karbantartás. Megemlítette azt is, hogy az elmúlt években alaposan felduzzasztott kódkarbantartó bizottság 11 fős lesz, és ugyancsak radikális csökkentés lesz a minimumnapok számában, mert ez eddig nem követte a szakmai fejlődést.

Az új típusú finanszírozás fontos eleme a báziselem, amelyet várhatóan nem az E-Alap forrásaiból biztosítanak, hanem a Közbeszerzési és Ellátási Főigazgatóságon (KEF) keresztül fognak kifizetni a szolgáltatóknak a működési költségek fedezésére.

Vége a vattázásnak

A „kódolóművész” járóbeteg-szakellátás tervezett éves keretének (ték) kiosztását jelölte meg a szakpolitikus következő feladatként, hozzátéve, hogy a pontrendszert növelésére és visszaegyszerűsítésére egyaránt szükség van, ugyanakkor a vattázásnak véget vetnek, mert míg egy megyei kórház, vagy nagyváros szakrendelője egy esetre 6-7 beavatkozást könyvel le, addig a kisebb rendelőkben 19–22 beavatkozás esik egy esetre. Márpedig – mint Takács Péter leszögezte – az adófizető pénzével felelősen kell gazdálkodni.

A szociális- és az aktív betegellátás szétválasztása kapcsán elmondta, az erre irányuló korábbi – Ónodi-Szűcs Zoltán nevéhez kötődő – kísérlet azért halt el, mert nem volt forrás az ápolási centrumok felépítéséhez, ellenben a mostani modell már a meglévő 3 millió négyzetméternyi kórházi férőhelyre alapoz, amelynek területileg 30 százaléka áll üresen. Függetlenül attól, hogy ki lesz a fenntartó, hasonló finanszírozási feltételeket biztosítanak mindkét ágazatban. A humánerőforrás-igény is csökken, mert míg egy ápolási osztályon nyolc, addig a szociális osztályon csak két szakképzett ápoló alkalmazását írja elő a minimumrendelet, a többi helyet ápolásban jártas szociális dolgozókkal kell feltölteni.

Fókuszban az értékalapú egészségügyi ellátás

 A finanszírozás eszköz ahhoz, hogy az ellátás színvonala folyamatosan javuljon, ugyanakkor a kórházak adósságállománya kegyetlen tükörként mutatja meg, hogy valami nincs rendben az ágazatban – nyitotta előadását Jenei Zoltán, az Országos Kórházi Főigazgatóság vezetője. Miután „nemzeti kórkép” címmel felvázolta a régóta ismert problémákat, hozzátette, hogy a beteg az orvos, a szakdolgozó, a fenntartó és a politika elvárásainak együttes képviseletét kell összehangolniuk a főigazgatóságon az irányítás során.

Míg a kis kórházakból egészségközpontokat alakítanak ki járóbeteg- és egynapos sebészeti ellátással, a krónikus ellátóhelyekké alakított a kórtermekben a centrumkórházakból hazaküldött betegek lábadoznak majd. A hátrányos helyzetű, illetve alacsony népsűrűségű területeken első sorban a digitális szolgáltatásokat erősítik majd – foglalta össze a fenntartó főigazgatója, hangsúlyozva, hogy az átalakításhoz nem elég a jelenlegi díjtételek kiigazítása, a finanszírozást és a szabályozást az értékalapú egészségügy elvén kell kialakítani.

Szigorú szétválasztás helyett szabályozott átjárás

Az ország eltartó képessége nem teszi lehetővé, hogy két párhuzamos egészségügyi ellátórendszer működjön, a két szektor között biztosítani kell a szabályozott átjárást – jelentette ki Jenei Zoltán, ehhez kapcsolódva Kiss Zsolt, a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő főigazgatója később azzal egészítette ki, hogy a magánellátók bevonását úgy tartja elképzelhetőnek, ha egy-egy probléma teljes ellátási spektrumát át vállalják a szolgáltatók.

Egyelőre még nem teljes a magánszolgáltatók jelentési kötelezettsége, és még a jelentési fegyelemmel is vannak problémák, így egyelőre kevés adat áll rendelkezésre az elemzésekhez – folytatta a NEAK főigazgató. – A biztosítási jogviszonnyal rendelkezők 89 százaléka veszi igénybe mindkét szektor szolgáltatásait, egy százalékuk jelenik meg kizárólag a privát ellátóknál, azonban a magánintézményekben döntően csak egy alkalommal jelennek meg a betegek. A Nemzeti Protézisregiszter adatai is arról tanúskodnak, hogy 2020 és 2022 között magas volt azoknak a száma, akik magánszolgáltatóhoz kényszerültek csípő- és térdprotézis beültetésre. A magánlaboratóriumok forgalma egyötödével növekedett, a PCR-tesztek nélkül – sorolta az adatokat.

Bár a magán- és a közellátásnak „együtt kell élnie”, nem szabad szem elől téveszteni, hogy az állami ellátóknak vannak olyan kötelezettségei és felelősségei, amelyeket nem képes átvenni a privát szektor – hívta fel a figyelmet.

Szakmai konszolidáció, emelkedő energiaárak, minőségi finanszírozási elemek

Mind szakmailag, mind funkcionálisan konszolidálták az elmúlt időszakban a NEAK-ot, az előző ciklusban szétszabdalt funkciók ismét a helyükre kerültek, aminek nyomán hatékonyabbá vált a működés – számolt még be Kiss Zsolt, kiemelve, hogy a folyamat eredményeként 78 státuszt kaptak vissza.

Átmenetileg kezelni kell az emelkedő energiaárak okozta nehézségeket – mondta még el a NEAK főigazgatója, arra biztatva az intézményvezetőket, hogy kritikus gazdálkodási helyzetre hivatkozva addig is fordulhatnak segítségért az alapkezelőhöz, amíg lezárul az ehhez kapcsolódó, folyamatban lévő adatgyűjtés, és kialakítják az energiakompenzáció végleges szabályait.

A NEAK szolgáltatóként a lehető legtöbb egészségnyereséget akarja megvásárolni, ehhez fontos, hogy minőségi elemek is legyenek a finanszírozásban – hangsúlyozta végül Kiss Zsolt.

Fotó: archív