Az idősebb anyák gyerekeinél jelentősen nagyobb az autizmus kockázata, az apa kora azonban csak akkor emeli a kockázatot, ha az anya 30 évesnél fiatalabb – közölték hétfőn amerikai kutatók.
A 40 évesen szülő nők kockázata arra, hogy gyereküknél a későbbiekben autizmust diagnosztizálnak, 50 százalékkal nagyobb, mint a 25–29 éves korban szülő nőké. A 40 év fölötti apáknak csak azokban az esetekben mutatkozott szerepe az autizmus kockázatában, amikor az anya 30 évesnél fiatalabb volt.
„Minél idősebb az anya, annál nagyobb a kockázata, hogy a gyereknél autizmus fejlődik ki, függetlenül attól, hogy az apa fiatal vagy idősebb” – mondta Irva Hertz-Picciotto, a Kaliforniai Egyetem munkatársa, az Autism Research című szakfolyóiratban megjelent tanulmány egyik szerzője. Az anyai életkor minden ötéves növekedésével 18 százalékkal nőtt az autizmus kockázata. A megállapítás némileg ellentmond több vizsgálat eredményének, amelyek jóval nagyobb apai szerepet találtak az autizmus hátterében: az egyik szerint a 40 évesnél idősebb apák gyermekei hatszor akkora valószínűséggel lettek autisták, mint a 30 év alattiakéi.
Az autizmusra – amely az Egyesült Államokban a gyerekek közel 1 százalékát érinti – pillanatnyilag nincs gyógymód. Tünetei az enyhébb viselkedési és kommunikációs zavaroktól spektrumjellegűen a teljes kommunikációképtelenségig, szellemi visszamaradottságig terjedhetnek.
A most közzétett tanulmányban 4,9 millió kaliforniai szülés és 12 159 autista eset adatait összesítették és elemezték. „Olyan hatalmas adatbázisunk van, hogy abból valóban képesek voltunk nagy alapossággal kibogozni az anyai életkor hatását” – hangsúlyozta Hertz-Picciotto.
Az 1990-es években Kaliforniában 300 százalékkal nőtt azoknak a nőknek a száma, akik 40 éves koruk után szültek, és 600 százalékkal nőtt az autista gyerekek száma. Ez utóbbi növekedésnek a tanulmány szerint azonban csak 5 százaléka hozható összefüggésbe a későbbre halasztott szülésekkel.
A fiatal, 25 év alatti anyák esetében, ha a gyerek apja 40 fölött volt, akkor kétszer nagyobb valószínűséggel alakult ki autizmus, mint amikor az apa 25–29 éves volt. Idősebb szülőpár esetében vélhetően az anyai hatás az erősebb, ezért elfedi az apai hatást a kockázatban.
Az anyai életkor növekedése számos tekintetben veszélyezteti az utódokat. Korábbi vizsgálatok kimutatták, hogy idősebb anyák esetében gyakoribb a korai spontán abortusz, az alacsonyabb születési súly, a kromoszóma-rendellenesség és a veleszületett fejlődési rendellenesség.
Egyelőre nincs magyarázat arra, hogy az idősebb kor miért növeli az autizmus veszélyét. Talán szerepe van annak, amit egy 2008-as vizsgálatban mutattak ki: az autista gyerekek anyjának egy részében a magzati agy fehérjéi elleni antitesteket találtak, míg a normál gyerekek anyjában ez nem fordult elő. Ismert, hogy idősebb korban nő az autoantitestek (azaz a szervezet saját összetevői elleni ellenanyagok) termelése. Emellett a környezetből származó káros anyagok egy része az élet folyamán felhalmozódik a szervezetben, és ez is növelheti az idősebb anyák gyermekeinek kockázatát. A tanulmány azt a lehetőséget is felveti, hogy a korral nő az epigenetikus változások száma, amelyek befolyásolják az egyes gének működését, és ezeket az anya átörökítheti gyermekére.
A kutató kiemelte, hogy a tanulmány lényege nem a szülők hibáztatása, hanem az autizmus hátterében lévő okok feltárása. Az életkor előrehaladtával egyre több egészségügyi probléma jelenik meg az embereknél, melyek hatással lehetnek az utódokra.
Az Alzheimer’s & Dementia folyóiratban október 3-án jelent meg a Lancaster University kutatóinak cikke, amelyben arról számoltak be, hogy ígéretes áttörést értek el Alzheimer-kór kezelésében - egyelőre állati modellszervezetekben.
A könyv összegzi mindazon tapasztalatokat, amelyek az utóbbi évtizedek során felhalmozódtak a gyermekkor szemészeti betegségeinek ellátásában. A szakemberek...
Popovics Péter a családjával együtt 10 évet élt Japánban, és Yokohamában (Fukushimától 180 km-re) élte át a 2011 márciusi történelmi földrengést, melynek következményei gyökeresen megváltoztatták mindannyiuk életét. Az emlékirat egyrészt a szerző gyerekeinek nyújt magyarázatot a család gyökereire, másrészt pedig feldolgozza családjuk azon megpróbáltatásait, melyekre a fukushimai atomerőműbaleset következtében az események sodrása nem adott lehetőséget. A könyv központi része a földrengés napjától számítva napi bontásban mutatja be a katasztrófa kibontakozásával párhuzamosan a velük történteket mindaddig, amíg el nem hagyták Japánt.
Nyelv: magyar...