Ideje van a sürgős beavatkozásnak

Mivel az eredetileg meghirdetett március 15-ei határidőig csak 21 ezer orvos, fogorvos és klinikai szakpszichológus, valamint 70 ezer szakdolgozó frissítette adatait a nyilvántartásban, július végéig meghosszabbították az önvalidálási határidőt. Jelenleg  22.560 online validálási kérelem vár feldolgozásra.

Pontokért pontosíthatnak

Az újravalidálás  célja, hogy pontos, naprakész, a valóságnak megfelelő adattár álljon a hivatal, a döntéshozók, valamint a dolgozók rendelkezésére – mondta dr. Szűcs Krisztina, a TÁMOP-os forrásból megvalósuló „Egészségügyi humánerőforrás monitoring” projekt szakmai vezetője. A program keretében olyan adattárházat hoznak létre, amelybe nemcsak az EEKH, hanem az OEP, a Gyógyszerészeti és Egészségügyi Minőség- és Szervezetfejlesztési Intézet (GYEMSZI), az Országos Tisztifőorvosi Hivatal (OTH), a Közigazgatási és Igazságügyi Hivatal (KIH), a Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat (NFSZ), valamint az egyetemek is töltenek fel adatokat.

Az adattisztítást szolgáló validálás szabadon választható elméleti továbbképzési pontszerzésre jogosít, az orvosok húsz, a szakdolgozók öt pontot szerezhetnek. Eddig összesen 91 ezren újították meg adataikat, a legtöbben, 46 ezren márciusban, a határidő lejárta előtt töltötték ki az online íveket. Az adatújítás azért is indokolt, mert jelenleg 37 ezer szakdolgozó validálása nem köthető munkahelyhez, ami arra utal, hogy az egészségügyben dolgozók és az szolgáltatók egyaránt gyakorta elmulasztják jelezni az adatváltozást.

Mobilitási adatokat gyűjt és a munkaerő-tervezés nemzetközi tapasztalatait, jó gyakorlatait igyekszik importálni az Egészségügyi munkaerő-tervezés és előrejelzés uniós projekt résztvevőjeként az Egészségügyi Menedzserképző Központ (EMK). Dr. Girasek Edmond, az EMK egészségpolitikai kutatója közölte: a programban hazánk mellett több uniós ország, így Olaszország, Szlovákia, Bulgária és Egyesült Királyság is részt vesznek, közigazgatási és felsőoktatási szervek, civil szervezetek bevonásával. Az adatok gyűjtését nehezíti az országokban használt fogalomtárak közötti különbség, ezek egységesítésén is dolgoznak; mint mondta, az egészségügyi humán-erőforrás tervezés nem csak Magyarországon, hanem uniós szinten is komoly kihívás.

Nem ismerik a boldogságot

Mindeközben a valóságban a burnout szindróma tizenkét fázisának valamelyikétől szenvedő dolgozók látják el a betegeket az egri Markhot Ferenc Kórházaiban - az ott készült felmérés eredményeiről Cseszkó Géza számolt be a kórházszövetség kongresszusán. A legveszélyeztetettebbek a pályakezdő fiatalok és az évtizedek óta betegágy mellett dolgozók – derült ki a kérdőívek feldolgozása után, amelyekre 256 dolgozó válaszolt online. Hatvankét százalékuk panaszkodott hát- és derékfájásra, 49 százalékukat rendszeresen gyötri fejgörcs. A válaszadók közel fele egyszer sem érezte magát boldognak a megelőző időszakban, többségük munkahelye elvesztése miatt aggódik leginkább. A pályát 32 százalékuk hagyná el, és 45 százalékuk érezte magát kiégettnek. Negyven százalékukat még az sem érdekli túlságosan, hogy mi történik a betegeikkel, vagy közvetlen munkatársaikkal.

Nem tudjuk, ki fog bennünket ápolni – mondta Cseszkó Géza, aki arra is figyelmeztetett, hogy az ad-hoc jellegű béremelések ellenére rengeteg szakember hiányzik az egészségügyből. A munkahelyeken a légkör nyomasztó, és krónikus az érzelmi megterhelés.

Azonnali ellátást várnak

Bár a Semmelweis Terv megfogalmazta, a ciklus végére nem sikerült elérni, hogy valamennyi, aktív ellátást nyújtó kórházban kialakítsanak sürgősségi ellátó osztályt (SBO). Ahol működik, ott sem túl jó a helyzet, hiszen a minimumfeltételek túlzók, a sürgősségi HBCS pedig korrekcióra szorul.

A fejlesztésekre egyébként is csak uniós forrásokból volt pénz, a huszonhat ilyen irányú pályázatból néhány még kifutóban van – számolt be dr. Varga Csaba, az Egészségügyi Szakmai Kollégium Oxyológia-Sürgősségi és Katasztrófaorvostan tagozatának tagja. Bár a szakképzésben megnyílt a ráképzés, és átképzés lehetősége, ami enyhítette a szakorvoshiányt, ám a rezidensek képzése a mai napig nem egységes. Nem megfelelő a finanszírozás sem, hiszen azt a progresszivitási szintekhez rendelték, és míg az I. szinten a pénz kevésnek bizonyul, a II. és III. szinteken megtakarítás jelentkezik.

Nincs összehangolva a pre- és interhospitális rendszer, égető a szakorvoshiány, nincs protokoll, a szakmai kollégium szerepe nem domináns, és a mentés a progresszivitás elvén működő ellátórendszert nem tudja kiszolgálni – sorolta a sürgősségi ellátás hiányosságait Pintér Lajos, aki a Honvédkórház átvilágításában vett részt a közelmúltban miniszteri megbízottként.

Az elmúlt öt évben 25 százalékkal nőtt az SBO-n az orvos-beteg találkozások száma a székesfehérvári Szent György Kórházban, ahol az ambuláns ellátási formát favorizálják. Mint azt dr. Csernavölgyi István, az intézmény főigazgatója elmondta, az egykapus ellátás önmagában csak veszteségesen üzemeltethető, de intézményi, vagy regionális szinten hasznot kell hoznia. Felhívta a figyelmet arra is, hogy a tízezer főre jutó sürgősségi ellátóhelyek száma hat éve folyamatosan növekszik, de vannak még lefedetlen területek az országban.

A beteg azért megy a sürgősségire, mert ott kötelesek ellátni, teljes körűen kivizsgálni napok óta tartó fájdalmai okát, vagy mert úgy érzi, a háziorvos nem látja el megfelelően, netán csak munkaidő után ér rá elmenni az orvoshoz – erről már dr. Svébis Mihály, a Kecskeméti Megyei Kórház főigazgatója, a Kórházszövetség jelölt elnöke beszélt. Az SBO betegei körében  végzett felmérésből az is kiderült, többségük azonnali ellátást és diagnosztikát, konzíliumot, terápiát, gyógyulást és lehetőleg kórházi befektetést vár el a sürgősségin. Mindeközben a dolgozók jövedelme alacsony, leterheltségük nagy.

Budapesten a helyzet januártól vált kaotikussá, mióta az Országos Mentőszolgálat (OMSZ) Szolgálatvezető Főorvosi és Szuperügyeleti Osztálya koordinálja az ügyeleti rendet, amelyet az Országos Tisztifőorvosi Hivatallal közösen dolgoztak ki. A Szent János Kórház főigazgatója szerint Buda sürgősségi ellátása nem elégséges, az ügyeleti rend nem követi a nagytérségi területi elvet. A pavilonrendszerű János Kórház -- ahol harminc éve semmilyen fejlesztés nem történt -- alkalmatlan a sürgősségi ellátásra, a beteg diagnosztizálása is több órát vesz igénybe.

Az egykapus ellátással tehermentesíthetőek lennének a kórházak, ám ehhez szükség lenne a sürgősségi HBCS és az alapdíj korrekciójára, a progresszivitási szintek definiálására, az egységes szakmai protokoll kialakítására, a progresszivitási szintekhez alkalmazkodó minimumfeltételekre – sorolta a pápai Gróf Esterházy Kórház és Rendelőintézet főigazgatója, dr. Vörös Ibolya, mit várnak a szakmapolitikától. Emellett rendezni kell a sürgősségi rendszerbe nem illeszkedő alapellátási ügyelet, valamint a mentés helyzetét is, mert még mindig sok a párhuzamos ellátás.