Húsgyártás orvosi technológiával
A transzplantáció és a transzplantálható szervek növesztésének orvostudományából kezd kinőni a szintetikushús-ipar, írja a GyártásTrend. A következő agrárforradalomként beharangozott technológia fejlesztését sebészek, kardiológusok, őssejtbiológusok, a NASA és a holland kormány kezdte, vegetáriánus indiaiak, szilícium-völgybeli befektetők és izraeli startupok folytatják.
A Földön eddig körülbelül ötszáz ember evett szintetikus, bioreaktorban előállított húst. A szakértők szerint működik a technológia, de a nagyüzemi gyártáshoz még igencsak növelni kell a hatásfokot, és csökkenteni az előállítási költségeket. 2013-ban, Londonban, az első, széles nyilvánosság előtt elfogyasztott mesterséges húsból készült étel – hamburger – előállítása három ember kétévi munkáját vette igénybe, és 250 000 euróba került (a költséget a Google egyik alapítója, Szergej Brin állta), azonban mára az előállítás ideje kilenc hétre, költsége 12 dollárra, a valódi hús árának mindössze tízszeresére csökkent. Az első szintihamburgert mindössze egy élelmiszer-kutató és egy tudományos újságíró kóstolta, és azt mondták, jó volt beleharapni, intenzív húsíze volt, a konzisztenciája tökéletes, de a szaftossága hagyott némi kívánnivalót maga után. Ez utóbbin a tesztelők nem is csodálkoztak, hiszen tudták, hogy a húspogácsában csak izomsejtek vannak, a zamatot adó kötő- és zsírszövet hiányzik belőle.
Bár műhúsból a vastag szelet – pl. a steak – vagy a csontot is tartalmazó, teljes értékű élményt adó osso bucco előállítása a szakértők szerint beláthatatlan messzeségben van, a tömegméretekben előállított szintiburgerre, csirke- vagy halrudacskára, kolbászra és libamájra már nem is kell olyan sokat várni. Az előrejelzés szerint egy-két különleges étteremben (hol máshol: Kínában) már az idén kapható lesz mesterséges foie gras, amelynek gyártási költsége már megközelíti a legdrágább állati élelmiszernek számító valódi hízott libamáj árát. Ráadásul a műmájat az izomrostoknál könnyebb előállítani, egyrészt, mivel a májnak homogén struktúrája van, másrészt pedig azért, mert a Petri-csészében tenyésztett májsejtek növekedésükhöz nem igényelnek vért.
A műhúsgyártás nagyobb fokozatra kapcsolódásának útjában álló első akadály ugyanis az, hogy az izomsejtek szaporodásához és növekedéséhez a laborban is tápanyagra van szükség, és a speciális fehérjéket, zsírokat, cukrokat, vitaminokat, ásványi anyagokat a technológia elődjének számító orvosi célú kísérletekben a természetes tápanyaggal: vérplazmával biztosították. Ahhoz pedig állatot kell ölni, vagyis az állatmentes táplálkozás megoldására a vérplazmaalapú táptalajon növesztett izomsejtek nem alkalmasak. A műhús előállításában a 2010-es években bekövetkezett fordulatot épp az adja, hogy több vállalkozásnak is sikerült olyan táptalajt kikísérleteznie, amelyben a vérplazma tápanyagait növényekből (rizs, szója, alga), élesztőgombából és cianobaktériumokból előállított kombinációval helyettesítik. Bár a vértelen tenyésztő folyadék még igen drága, nem teszi lehetővé a nagyüzemi gyártást, a segítségével előállított szintetikus hízottmáj-mousse-t már többtucatnyian megkóstolhatták. Nem kóstolta viszont meg az alkotója, a sejtbiológus Aparna Subramanian. Ezt a JUST nevű kaliforniai cég alkalmazottja a témáról írt első és egyelőre egyetlen könyv szerzőjének adott interjújában azzal indokolta, hogy mivel a kóstolói által a valódihoz hasonlóan tökéletes ízű csemegeként jellemzett szintetikus foie gras állati őssejtekből készül, az állati termék, ő pedig vallási alapon vegetáriánus.
Az állati őssejtek laboratóriumi szaporítása és növesztése az 1990-es évek óta lehetséges. Az első ehető műhúsfalatot a NASA állította elő 2002-ben a hosszú távú űrutazás lehetőségeit kutató projektje során aranyhalból, itt a cél a helyspórolás volt (májmousse mellett egyébként halfilét a legkönnyebb előállítani). Az első szintihúsgyártásról szóló tudományos szakcikk 2005-ben jelent meg a Tissue Engineering című lapban, az egyik szerző, Jason Matheny tízezres indiai csirkefarmokat látva döntött úgy, hogy ennél humánusabb élelmiszer-termelő módszereket kell keresni (Indiában ötévenként duplázódik meg a szárnyasfogyasztás). A közegészségügyi szakember a műhústermelő technológia fejlesztése érdekében egy nonprofit vállalatot indított (New Harvest), amely évente tudományos konferenciákat is szervez, míg kutatótársait 2009-ig a holland állam támogatta az élelmiszer-termelés környezetterhelő hatásainak csökkentése érdekében.
Bár olyanok is vannak, akik szerint nem tudhatjuk, hogy az őssejtekből előállított étel milyen hatással lehet az egészségre (pl. a gyártás során használt őssejtnövesztő hormonok egészségre gyakorolt esetleges hatásairól sem tudunk egyelőre semmit), a legtöbben mégis azt hangsúlyozzák, hogy a műhús révén elkerülhetők lesznek az élelmiszer-mérgezések, így pl. a szalmonella- és lisztéria- vagy a madárinfluenza-fertőzések. Előállíthatók lesznek telítettzsírsav-mentes vagy magas omega-3-tartamú húsok, és a vastartalmú hem is hiányozni fog belőlük, így megszűnhet a krónikus betegséget, rákot okozó hatás.
Mint a húsnövesztés alapjait ismertető cikkében (Cultured beef: medical technology to produce food) Mark Post kifejti: a technológia mibenlétéről és az alternatív fehérjeforrások szükségességéről felvilágosítottak 63%-a szimpatizál a mesterséges hús koncepciójával, és 52%-uk meg is kóstolná azt. Hosszú távon pedig nem azt kell majd elvárni, hogy mindenki csak műhúst egyen, inkább azt, hogy a valódi hús fogyasztását speciális alkalmakra korlátozza.
(A teljes cikket, amely eredetileg a GyártásTrend magazin január-februári számában jelent meg, ide kattintva olvashatja.)